|
Témaindító hozzászólás
|
2006.05.01. 21:18 - |
 *Üstökös leszállt a tenger kavicsos partjára. Elfáradt a hosszú repüléstől. Belesétált a tengerbe hasig, hogy hűtse magát a melegben.* |
[484-465] [464-445] [444-425] [424-405] [404-385] [384-365] [364-345] [344-325] [324-305] [304-285] [284-265] [264-245] [244-225] [224-205] [204-185] [184-165] [164-145] [144-125] [124-105] [104-85] [84-65] [64-45] [44-25] [24-5] [4-1]
 -Hát egyszer már jártam itt!-válaszolta unottan, de neki is felcsillantak szemei a játékok hallatán.
-Hát akkor játszunk!Válassz!Mit szeretnél játszani? |
 Nevetve vállat vont!
- Nekem tetszik! De mit csináljunk? Jártál már errefelé esetleg? Mert én nagyon szeretek itt fogócskázni vagy bújócskázni! - mondta vidáman, és gyanúsan csillogott a szeme! |
| -Hát akkor, ha már dönthetek...erre a napra maradjunk, és ha holnap még együtt leszünk akkor menjünk tovább!-mondta Ő is elmosolyodva várva a kanca véleményét. |
| - Ahogy gondolod. Örülök a társaságodnak - mondta kedvesen elmosolyodva, a lény szemébe nézve békésen. |
| -De ugye ez nem szomorít el!Én kifejezetten szeretem a vízet!Vagyis hát ez egyértelmű, de sok felfedezni való van benne!-próbálta vidítani-..Szerintem keressünk valami nyugosabb helyet!Itt a partközelben nem túl nyugis!-javasolta végül. |
- Nincs párom - csóválta meg csendesen, szelíden a fejét.
- Nem régen élek itt. Nem sok lényt ismerek és nem sok területet. A vízhez vagyok kötve, szóval sok helyre nem is mehetek - kezdett elhalni a hangja.
- Azt hiszem igazából nincs is más lehetőségem, mint úszkálni, és próbálni keresni valami vizet magamnak, amin utazhatok.... - próbált elmosolyodni kissé erőltetve. |
-Nahát ebben igazad van!Nem mindig lehet hinni az idegen szavaknak!-válaszolt.
-Mondcsak, neked van párod?...Őőő ne érts félre!Csak kérdeztem!Meg szívesen elkísérnélek oda ahova tartasz! |
- Heh, na igen - mosolyodott el félszegen.
- Én is hallottam már egy s mást rólatok. De inkább magam ismerkedem! Úgy a legjobb! |
| -Tyűha!Eriszi?Még nem találkoztam Erisziekkel, de sok jót hallottam róluk!Jah és persze, sok afrai-eriszi házzasság is kötődött!-mosolygott. |
Szélesen, szinte kacéran mosolyodott el a bókra.
- Köszönöm. A Tiéd is jó! Én eriszi vagyok. |
-Oh..jaj..elnézést!-vette észre magát!
-Rodite vagyok!Afrai!-mutatkozott be Ő is.
-Ninia.-töprengett-Szép név! |
Csodálkozva mosolygott a lényre, és újra végigmérte. Aztán ő is a part felé pillantott.
- Nos igen...Szerencsés vagy - sóhajtott aprót.
- Én legföljebb néha ülök ki a partmenti sziklákra, de lehetőleg úgy, hogy a víz közel legyen...Hisz láthattad mi történt velem majdnem, hogy nem tudtam visszajutni! - fintorodott el.
Megrázta fejét.
- Nem is akarok erre gondolni.....
Aztán a különleges lényre nézett újra.
- A nevem Ninia. |
Rodite elmosolyodott.
-Neeem, neeem!Én ilyen vagyok!Tudom, hogy fura, mert Én sem láttam errefelé hozzám hasonló lényt!
-De így legalább nem csak a vízben tudok mozogni!-nézett hátra a part felé. |
- Hát persze! - bólintott mosolyogva.
Felmutatta nagy, mostmár újra színes, kecses uszonyát.
- Ez bizony nem a Vadvidék! Ott valamiért tele lettem sebekkel - fintorodott el.
- Egyébként számomra egyáltalán nem semmiség, amit tettél! Tudod, mivel kiszáradtam, elvesztettem a mágikus erőm...Teljesen magatehetetlen voltam...A hullámod igazán hatalmas volt!!! - lelkesedett.
- Én más mágiákat használok.
Kicsit megmozgatta tagjait, aztán végignézte a lényt. Sosem látott hozzá hasonlót! Mintha egy hippocampus lett volna, de négy lába volt!!!
- Te talán alakváltó vagy? - kérdezte halkan, bizonytalanul, mert nem akarta megsérteni a lényt, de nem tudott uralkodni kíváncsiságán egy ilyen meglepő alakot látva!! |
-Semmiség!-válaszolta büszkén, bár ő is elpirult a dícséretért.
-Mindenki ezt tette volna!-válaszolta majd körülnézett.
Egy pár percel ugyanezen a helyen reménykedett abban, hogy tényleg jó Birodalomban jár és nem tévedt el.Egy kis gondolkodás után újra megszólította a kancát.
-Eddig én segíttem Neked!Most én szeretnélek arra megkérni, hogy segíts!Szeretném tudni, hogy jó helyen járok-e!Ugye Simbelmynes Birodalmában vagyok? |
Ninia valósággal újjászületett! A küzdelem utolsó pillanatában úgy hitte vége van, eléri a vég, a rák fel fogja falni, és teljesen elsötétült számára a világ, de aztán hirtelen egy nagy hullám átcsapott felette, és ő visszagurult a vízbe vele!
Úgy érezte maga az Élet tölti el, ahogy újra kellemesen elázott a bőre, és visszatért a mágikus ereje is! Nagyot lélegzett, és a felszínre úszott, hisz nem tudta mi történt.
Egy különös lóforma lény csobbant mellé!
'Tehát ő mentett meg!' döbbent rá a valóságra.
- Igen! Hála Neked! Köszönöm!!!! - mosolyodott el szikrázón.
- Megmentettél! Nagyon köszönöm! Azt hittem végem van - nézett ki a partra, miközben hálálkodott. |
Rodite kiabálásra kapta fel a fejét.Körül nézett.A hang messziről jött, de még jól kivehető volt a távolban, a parton csapkodó sellőló, és egy óriási rák.
Rodite felkészülten ágaskodott egyet, hisz "rokonáról" volt szó, majd vágtába ugrott és gyorsan közeledett a segélykérő lény felé.Rodite hamar oda is ért és vágta lendületébel oldalával neki ugrott a ráknak.A rák a hátára borult, Rodite pedig messzebbre repült, mint gondolta volna.Az éhes lénnyel mit sem törődve felpattant, majd a kancához rohant.Éppen segített volna visszajuttatni őt a vízbe, mikor hangos koppanással a rák a hasára fordult.Rodite úgy gondolta erejéhez fordul segítségért.
Rodite óriási hullámokat kavart egy ágaskodással, majd a rákot egy sziklának csapta, a hippocampust pedig visszasodorta a víz.
Rodite még visszanézett a rákra, ami ájultan feküdt a parton, majd beugrott a vízbe és a kancához úszott.
-Jól vagy?-kérdezte. |
Ninia ereje rohamosan fogyott.
Azután, hogy elmenekült a Vadvidékről, a sebei szinte rögtön eltűntek, de balszerencséjére hiába jutott vissza a Birodalomba, nyugalmat és biztonságot nem talált! Egy hatalmas viharba keveredett!!!!
Órákon át hiába küzdött, aztán hatalmas ütést érzett, és végül másnap itt ébredt, a partra vetődve, fennakadva egy nagyobb kavics-dombocskán!
Küszködött, küszködött, és nem volt hajlandó feladni, habár hiába csapkodott a makacs, gömbölyű kis kövecskék közt, nem tudott lehengeredni róluk! Kitartása nem engedte, hogy feladja, és borzasztónak érezte volna, ha mindössze három méterre a víztől, itt kellene pusztulnia! De eleddig nem ért el eredményt, és egyre jobban kiszáradt....
Pihenőt tartott, hátracsuklott fejjel, amikor észrevette, hogy furcsán hullámzik oldalt a víz.....Aztán egy Ninia-méretű rák mászott el a tengerből!!!! Szemében semmi jó sem várt a kancára, sőt, éles ollói, és borzalmas, rákra nem is hasonlító rágói csak rosszat ígértek!!! Zsákmányt talált a parton, könnyű prédát, miért ne akarta volna felfalni a sellőlovat?
Ninia kétségbeesetten újra csapongani, majd rúgkapálni kezdett, végül kitört belőle a pánik, és sikoltozni kezdett:
- Neeee! Neeee! Segítség! Ne! Ne! |
Rodite kimászott a partra majd visszanézett a végtelen tengerre.
-Végre megérkeztem!
Rodite a tengeren keresztül érkezett a birodalomba és már útnak is indult, hogy izgalmasabbnál izgalmassabb dolgokat keressen.Bár először inkább társaságra vágyott. |
 Követte a kancát. |
[484-465] [464-445] [444-425] [424-405] [404-385] [384-365] [364-345] [344-325] [324-305] [304-285] [284-265] [264-245] [244-225] [224-205] [204-185] [184-165] [164-145] [144-125] [124-105] [104-85] [84-65] [64-45] [44-25] [24-5] [4-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
*Üstökös leszállt a tenger kavicsos partjára. Elfáradt a hosszú repüléstől. Belesétált a tengerbe hasig, hogy hűtse magát a melegben.*
-Hát egyszer már jártam itt!-válaszolta unottan, de neki is felcsillantak szemei a játékok hallatán.
Nevetve vállat vont!
Követte a kancát.