|
Témaindító hozzászólás
|
2006.04.18. 21:47 - |
 *Kis idő múlva Fátum és Lúthien megérkeztek a tenger partjára. Fátum nem szeretett itt lenni. Sehol egy biztonságot nyújtó bokor, vagy fa. A tenger vizéből nem ajánlatos inni. Egyszóval semmi sem jó. Másrészről meg nem szerette a vizet. Így hát tisztes távolságot tartott a víztől.* |
[402-383] [382-363] [362-343] [342-323] [322-303] [302-283] [282-263] [262-243] [242-223] [222-203] [202-183] [182-163] [162-143] [142-123] [122-103] [102-83] [82-63] [62-43] [42-23] [22-3] [2-1]
 Nem tudni, mit álmodott, de jó volt.Érezte, hogy valami melegség borul rá, de csak félálomban...utána visszaszenderedett!
|
 Hosszú és mély volt az álma, de pihenten ébredt fel! Melege volt és mintha valami ránehezült volna, mintha nagybeteg lenne a gyógyulás során, de most ez sem vette fel. Az éj közepén ébredt fel ugyanis.
Az égen ragyogtak a csillagok, akárcsak a lágyan fodrozódó fekete víztükrön....Két égbe bámult bele, mint egy újszülött csikó, és a hatalmas csendben, amiben a világ minden zenéje ott csengett a léleknek, Mithrandir végre megnyugodott és nem érezte már magát gyilkosnak........
Nagyot sóhajtott, eleresztve a kínokat.....
Aztán vette csak észre a mellette szendergő angyalt!
'Lám, lám, lám.....Mi zuhant mellém az égről......' mosolyodott el.
Ő is átölelte szárnyaival párját, és újra elaludt. |
A hullámok hangja lassacskán, mintha átvette volna az éneket, így a ritmus mellett Angelnek már kórusa is volt.Amikor ő befejezte az éneklést, a hullámok "folytatták", s őt is álomba ringatták...Édes álomba! |
Mithrandir álombeli rideg sötétsége engedett, és színes, lenyűgöző álmok ölelték magukba! A pegazus engedett nekik, hagyta hogy magukkal figyék, félretéve, legalább álmában, a borzalmat, ami belerágta magát a fejébe.
Játszani kezdett az álma formáival, alakjaival, nem is tudva honnét jött ez a megmentő csoda neki! |
Elmosolyodott, s megnyugodott, látva Mithrandír ellazul.A tenger lágyan mosta a partot, mintha ritmust diktálna.Énekelni kezdett, valami sustorgó, rejtélyes hangon, mely álomba illő.A dal pedig úgy hatott, mint a lenge tavaszi szél mely elfújja a rideg telet.Ezt a dalt Koni tanította neki, ez volt a"Édes álom altató", melyet leginkább a megrémült kisgyermekeknek énekeltek az angyalok éjjelente, hogy szép álmuk legyen! |
Mithrandir megnyugodott Angel szavaitól. A hang volt az egyetlen igazi fénysugár sötét és zavaros lelkének, a kanca volt az egyetlen, aki most valahogy elérte, hogy ellazuljon. Lehunyta a szemeit, és egy pillanat múlva mély, álomtalan álomba zuhant. |
-Akkor alugy!Humyd le szemeid, s meg lásd, ketten maradunk!-súsogta édesen, vígasztalón, mintha megrémült gyermeke lenne. |
Szorosan Angelhez bújt.
Mintha csikó lett volna, úgy reszketett.......
- Bárcsak eltűnne a világ és csak ketten lennénk a valóság.... - súgta furcsán rekedten Angel sörényébe. |
Együttérző szemmel nézett kedvesére "Ó te, már megint, mibe keveredtél?"
Mellé feküdt, s átkarolta nyakával! |
Mithrandir kinyúlt a homokon. Lihegett és felejteni akart, de nem tudott... |
 - Ki lehetne rá méltóbb, mint Te? - súgta párjának, és csókot lehelt ajkára.
|
 Csodálva nézte ahogy a kagyló kinyílt.A bókokra elpirult.
-Ez...ez...ez...olyan szép!-mondta.Ahogy Tenger a nyakára csúsztatta az ékszert kicsit még nézte majd hosszasan megcsókolta párját és csak szépen lassan váltak el.
-Köszönöm!mondta Tengernek szinte suttogva. |
Miután utolérte, kétszer körbegaloppozta párját, farkával suhintva egy aprót az oldalára.
- Te jössz! Mutasd meg mit tudsz! - nevetett, és hirtelen oldalra kanyarodott, a tengerbe szökkenve hatalmas csobbanással és szökőárszerű fröcsköléssel!
Kíváncsi volt, hogy Illusiona követi-e a legutóbbi vad merülés után!
Hirtelen valami fényféleség villant a szemébe! Kíváncsian fordult arra, hátha valami izgalmas új halféle, amivel érdemes ismerkedni, de tévedett. Egy különös kagyló ragyogott a fenéken. Lekanyarodott hozzá, szájába kapta, és még mielőtt a párja bejött volna a vízbe, ki is ügetett a holmival.
Letette, és rámosolygott a kancára.
- Nézd milyen szép! - nyihogta.
- Éppen Hozzád illik.......és senki máshoz!
Ekkor jött a valódi meglepetés.....A kagyló kinyílt!
Nem élő kagyló volt....Fém belseje is csillámlott, elárulva mesterséges voltát.....De nem is ez volt a legcsodásabb benne. Hanem az a varázslatos nyakék, ami benne pihent!
Kristályok és gyöngyök ragyogtak a kagylóféle dobozban egy gyönyörű nyakláncot alkotva körükkel! Tenger álmélkodva emelte fel, majd hirtelen Illusionához lépett, és a nyakába csúsztatta.
- Gyönyörű..... - mondta áhítattal és lenyűgözött, szerelmes mosollyal. |
Ő is felnevetett.Az előnye nem tartott túl sokáig mivel Tenger elég gyors volt. |
| Nevetni kezdett (talán életében először igazán), és Illusiona után vágtatott! |
Virgonc mosoly jelent meg az arcán.
-Mondhatjuk így is!-mondta éskilőtt vágtába. |
Megcsillant a szeme.
- Ezt vegyem kihívásnak? |
-Igen!Gyönyörű!-mosolygott.
-A pert szinte vágtára csalogat! |
| - Gyönyörű itt, nem? - kérdezte szerelmét, ahogy megérkeztek. Hangja egészen ihletett volt, és mosolyogva nézte a vizet, de még jobban mosolygott, ha Illusionára nézett. |
 -Milyen szigetekről beszélsz? -*érdeklődött kíváncsian, amikor fél füllel véletlenül elcsípte Doom motyogását. Odalépett az egyik asztalon ragyogó növényhez, és figyelmesen vizsgálgatni kedzte.*
-Milyen fura növények. -*dünnyögte.* -Még sosem láttam ilyet, bár egy hasonló gombaféle az én erdőmben is nőtt.
*Ráfújt az egyikre, mire az azonnal kialudt. Eldina felnevetett.*
-Nahát! -*mosolygott vidáman, és újra ráfújt, mire a növény ismét fényleni kezdett.* -Praktikus! |
[402-383] [382-363] [362-343] [342-323] [322-303] [302-283] [282-263] [262-243] [242-223] [222-203] [202-183] [182-163] [162-143] [142-123] [122-103] [102-83] [82-63] [62-43] [42-23] [22-3] [2-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
*Kis idő múlva Fátum és Lúthien megérkeztek a tenger partjára. Fátum nem szeretett itt lenni. Sehol egy biztonságot nyújtó bokor, vagy fa. A tenger vizéből nem ajánlatos inni. Egyszóval semmi sem jó. Másrészről meg nem szerette a vizet. Így hát tisztes távolságot tartott a víztől.*
Nem tudni, mit álmodott, de jó volt.Érezte, hogy valami melegség borul rá, de csak félálomban...utána visszaszenderedett!
Hosszú és mély volt az álma, de pihenten ébredt fel! Melege volt és mintha valami ránehezült volna, mintha nagybeteg lenne a gyógyulás során, de most ez sem vette fel. Az éj közepén ébredt fel ugyanis.
- Ki lehetne rá méltóbb, mint Te? - súgta párjának, és csókot lehelt ajkára.
Csodálva nézte ahogy a kagyló kinyílt.A bókokra elpirult.
-Milyen szigetekről beszélsz? -*érdeklődött kíváncsian, amikor fél füllel véletlenül elcsípte Doom motyogását. Odalépett az egyik asztalon ragyogó növényhez, és figyelmesen vizsgálgatni kedzte.*