Témaindító hozzászólás
|
2006.07.22. 12:55 - |
Nemes a párjával, Kavarkáddal poroszkált a kopár sivatgban.Vízet hoztak sokat magukkal, ha éhesek lennének akkor meg Kavarkád inycsiklandó gyepet varázsol köréjük.
|
[243-224] [223-204] [203-184] [183-164] [163-144] [143-124] [123-104] [103-84] [83-64] [63-44] [43-24] [23-4] [3-1]
-Még elpirulok!-mosolygott. |
Ködláng teljesen beleszédült ebbe a csodás vágtába, így majdnem elesett, mikor a dűne csúcsán fékezniük kellett!
Nagy horkantásokkal körülnézett, és kissé csalódottan látta, hogy a köd eltűnőben van, ahogy az izzó napkorong felfelé halad a homoktenger egén....Gyönyörteli látvány volt azért, főleg, ha Íziszre pillantott oldalán!
- Illesz ide, gyönyörűszép vagy! - bókolt hirtelen |
Áh, sajnos Ködláng nem dőlt be a csábító mozdulatoknak, s olyan irmat diktált, hogy ő már nem tudta tartani első helyét.Mindent beleadott, s a dűnére fej-fej mellett érkeztek be!
E pár perc alatt lassan eltünedezett a köd! |
Látta, hogy Ízisz lassan elhúz mellette, ő meg úgy bámulta a gyönyörűségét, hogy egész lemaradt, így, hogy nehogy szégyenben maradjon, jókora horkantásokkal, izomszakító megerőltetéssel ő is gyorsítani kezdett!
A dűne teteje úgyis olyan közel volt! |
Sörénye és farka szürke tűzként lobogott, s csak annyi választotta el a ködtől, hogy fényesen megcsillant itt-ott!Aztán kicsit belehúzodt! |
Íziszre mosolygott, sötét testük a hajnal ködös, hideg fényében szinte hátborzongatóan sávos-színes lett és mégis rideg maradt, és a hidegben kis pamacsokat fújva vágtatott tovább. Imádta az erőpróbákat, és hogy párja vele volt: maga volt a menny! |
Csak nem hagyta magát!Ahogy tudott, Ködláng mellett vágtatott! |
Ízisz után ugrott, de nem bírt magával, hanem óriási lendülettel vágtába ugrott! Patái alatt csendesen surrogott néha a homok, nagyokat horkantott, célbavéve a legnagyobb homokdűne csúcsát! |
-Jó reggelt!-mosolygott.Nyújtózott egyett, s kilépett.-Gyere!-kiáltott halkan párjának és meginult a friss ködbe! |
Megrezzent és felriadt. Látta, hogy párja is ébren van már, talán miatta ébredt fel. Elmosolyodott.
- Jó reggelt... - köszönt csendesen, nyugodtan, és felkelt. Követte Ízisz pillantását kifelé, és csodálkozva látott odakinn ködöt! Rég látott a Birodalomban ilyen szépséget, ami neki oly fontos volt.....
- Azt hiszem én futnék egyet odakinn! - mondta hirtelen. |
A régi illat emlékezős álmot hozott neki, melyben szerepelt minden!Ahogy leszökött, ahogy megbüntették híveit és ahogy fogságba esett!Amikor felriadt álmából és ránézett Ködlángra nyugodott meg, s álmában már arra mlékezett, hogy egy angyal miként szabadította ki, hogyan találkozott egy unikornissal, akit soha nem hagy el, s hogyan harcltak együtt a Nagy Csatában!
Üdén ásított egyet reggel, a sivatag még hűs volt.A Nap már kelt fel, s a ködös sivatag gyönyörű látvány volt! |
Ő is végignyúlt a helyén, és elszunnyadt.... |
Egy ideig párját nézte, majd letelepedett és lepihent. |
Bólintott, és kicsit a távolba révedt. |
-Öhm, csak kötlői kérdés volt!-javította ki magát gyorsan. |
Komoran nézett párjára, és fekete tekintetében minden fény kihunyt, olyan lett, mint a vak semmi.....
- Valóban tudni akarod? |
Bólintott és bement.-Hm...Vajon miért lehet egy csikó örökcsikó? |
Szélesen elmosolyodott.
- Pikó örökcsikó...A többiek ki sem engedik a BoszorkányVidék fővárosából! Sajátos játszótér, de jó hely....Ha Illúzió Vadász odalátogatna, találkoznának, de egyébként nem hiszem...
Körülnézett.
- Az a barna lehet a sátrunk - mutatott egy határozottan kedélyes, teljesen mágiátlannak tűnő sátorra. |
-Talán!-mosolyodott el.-Hátha egyszer még találkoznak!-kacsntott rá. |
- Mi sem. Eris azt hitte róla, hogy Digimon. Később meglepte, hogy sárkány.....De nagyon különleges! Büszke lehet rá Koni, a lelkével meg nincs semmi baj.....Ismernie kellene Pikót! |
[243-224] [223-204] [203-184] [183-164] [163-144] [143-124] [123-104] [103-84] [83-64] [63-44] [43-24] [23-4] [3-1]
|