|
Témaindító hozzászólás
|
2006.04.29. 15:49 - |
 Egy láp. Egy nagy, vizenyős, ködös, hínáros, zsombékos, esetenként büdös láp.
Miért, ó Isten szent szerelmére, miért kellett ide betévednie???
Napok óta kószált benne a kijutás minden reménye nélkül és kezdte feladni. A tiszta helyekhez volt szokva. Vízpart, erdő, mező, puszta, köves vidékek, hegyek..mindegy volt, de ez?! A lábán is alig állt már, de félt, hogy ha pihenni próbál, elnyeli a láp! Itt sehol sem volt egy szilárd pont, ahol megállhatott volna, szárazon, egyszerűen, sehol egy tájékozódási pont, sehol a kijárat és sehol senki. Razor kemény csődör volt, de ez kimerítette és nyűgössé tette.
Aztán egyszercsak rájött, hogy süllyed.
'Na ne!' Küszködve próbált kimászni, de megrekedt. Igaz, hogy nem süllyedt tovább sem, de kiszabadulni is képtelen volt. És ugyan ki segítene rajta, itt, a semmi közepén, az ösények amúgy is olyan kuszák voltak, mint valami labirintus, senki sem találhatja meg.
'Most mi lesz?' gondolta szomorúan. |
[95-76] [75-56] [55-36] [35-16] [15-1]
 - Majd....egyszer.... - mondta szelíden és nagyon-nagyon szomorúan.
- Nagyon sok erőt felhasznált, hogy elpusztítsa a sárkányt...Te ezt nem érted...de a legtöbben túl sem élnék ezt...Hogy ővele mi lesz...az a jövő zenéje....Látod itt körben ezt a sok virágot? Ennek itt, ahol sötét lény élt, egy ilyen lápon....semmi esélye nem lenne, hogy nőjön...Tudod Te micsoda erőt jelent, hogy most ekkora tömegben van itt mégis? Tennoio tündelény....más, mint mi...
Megrázta hosszú sörényét.
- El kell vinni innét. Mondd, kis pegazus, tudsz repülni? |
 Ránézett a pegazusra.Nem foglalkozott azzal, hogy ki az.
-Hogyhogy nem fog felébredni???
Hullottak a könnyei!
-De felébred!-Üvöltötte!-Fel kell hogy ébredjen! |
Halkan ledobbant a két léyn mellé.
Hosszan nézte a csikót és az unikornist, majd sóhajtott.
- Üdv, kicsi lény! Nem fog felébredni... - mondta szomorúan, de azért próbált a fiatal pegazusra mosolyogni. |
Lidércfény még eszméletlenül hevert egy darabig.aztán mikor lassan kinyitotta szemét, látta az unikornist a mellette fekvő, halott sárkánnyal.Felállt s rohanni kezdett Tennoiohoz, de elbukott.Jobb mellsó lába fájni, égni kezdett.De felállt és rohant tovább, csak hogy odamehessen Tennoiohoz.Még vagy kétszer elbukott, de ment tovább.Odaért Tennoiohoz.
-Jól vagy?Mi történt?
Ránézett a halott sárkányra!
-Nyertél, győztél, Te vagy a legjobb!-Ugrándozni kezdett, de megint elbukott lába miatt.De így fekve is, átölelte Tennoio lábát! |
 A csikó sérülése nagyon feldühítette. Tudta, hogy most őrajta nem segíthet. A sárkány már feléje fordult. Ő pedig szembenézett vele.
Nem kérdezett. Azonnal beugrott hihetetlen vágtájába, és már rohant is neki a teremtménynek.
Az viszont könnyűszerrel megállította. A lábaira indák fonódtak, így ő elzuhant, aztán a láp vize elindult felfelé. Lángnyelvek csaptak rá, megégették, aztán erős, a szőrét letépő szél csapott rá, fojtó erővel, míg ő végig tudta: a vízbe fog fulladni és nem tehet majd semmit.....
De a csikó, Lidércfény és Mandos az elméjébe vágódtak, és ez a kép valahogy életet lehelt belé.
Tennoio tündelény volt. Ez két dolgot jelenetett: öröklétet, ha fegyver vagy bánat meg nem öli; és olyan erőt, amit senki, még a tündék sem értettek.
Tennoio számára pedig most és ott jött el az idő, hogy megessen vele az, ami nem sok lénnyel esett meg életük során. A Kitörés. Ami életet vagy halált jelent....
Tennoio megbokrosodott. Hihetetlen nyihogással felállt, az indák leszakadtak róla, a víz pedig nem emelkedett körötte tovább. Távolabb igen, de ő állt, a lángok égették, de nem érdekelte, a szél pedig épphogy neki adott erőt! Ó, most is próbálta ledönteni a lábáról, de Tennoio ellenállt, és érezte, ahogy ő is lassan uralma alá hajtja. A Szél a tündék barátja volt. Mint ahogy szinte minden....Tennoio már nem félt. Nem félt a haláltól sem. Attól ugyan soha...
A szőre körülötte hevert a lápon, ragyogott, és teste elsötétült, csak a csíkjai ragyogtak a csillagok fényével.
A sárkány ekkor rárontott!
Tennoio pedig felkiáltott.
Mintha az egész világ megállt volna az őt megremegtető hang után. A sárkány a hófehér fénnyel ragyogó óriási....jelenés...előtt állt, de látszott, hogy nem önszántából. Egy hatalmas erő foghatta a sötét teremtményt, aki minden erejével lépett volna hátra, de nem tudott. A fejei kapkodtak a fényesség felé, hogy aztán a lény visszarántsa őket minden alkalommal, annyira elviselhetetlen volt neki a tündék ereje....Aztán a fény nőni és nőni kezdett, beborítva az egész környéket.
MInden eltűnt a ragyogó.....Fényben.....
Halotti csend.....Mély, halotti csend...
Az egész lápon csend honolt....
Ahol a küzdelem történt, most nem látszott más, csupán néhány sárkánynyom, és virágok.....Virágok százezrei....Semmi sem látszott csak virágok szőnyege a talajt elrejtve...és középen egy egyszarvú......
|
Lidércfény halgatott Tennoiora és előre ügetett a susnyás széléig.Ott megállt és fejét bedugta a sűrűbe.Onnan előtört egy óriási 5 fejű sárkánygyík.
 Egyik fejével felkapta a csikót és nekivágta tiszta erejével egy fának.ez a gyík,a sötétség legerősebb katonái közé tartozott.Minden külön elemű; tűz, víz, levegő, föld, és az ötödik szellemi erőkkel bír.
|
- Tudom. - bólintott.
Lehajolt a lényhez és a szemébe nézett.
- Ha Mandos ott van, és sérült, de még él...milyen dolog lenne otthagyni? MIlyen dolog életben hagyni egy sötét lényt, aki ölhet?......Jobb szembenézni azzal, amitől félünk. Akkor többet nem jön utánunk.....Ez az erő....Most sem nagyobb a veszély, mint bármikor máskor...Jobb tehát előrelépni... |
-Ne menj!Elő fog jönni!Nem tudom mi az, de elő fog jönni!
-Biztos vagyok benne! |
| - Nem akartam beljebb menni, de mostmár muszáj......Hátha Mandosról is meg lehetne ott tudni valamit..... |
| -Ott van valami!Nem tudom mi az!De ne menj oda! |
Követte a csikó pillantását.
- Mi az? - szimatolt. Tennoio nem látott rosszul, de nem volt olyan kitűnő sem, mint sok más imerőse. Inkább a szaglásában bízott, meg a hatodik érzékében. |
-Aha.-Mondta,s közben alig figyelt oda.
Valamit nagyon figyelt a távolban.Földbe gyökerezett lábakkal nézte a tájat. |
- Nem mutatkoztunk be. - mondta a csikónak tárgyilagos hangon.
- Tennoio vagyok. - hajtotta meg kissé a fejét. |
-Nem tudod a nevem???-Topant meg!
-Lidércfény!-Mondta, aztán vágtázni kezdett, és egy pár méterre Tennoio előtt megállt. |
- Véééégre! - sóhajtotta, mikor lába már nem újra az undorító posványba süppedt, hanem a valamivel jobbnak tekinthető sárba. Aztán lassan megint vizenyős mezsgyék jöttek, és végül újra az erdőszélen álltak.
- Mi is a neved? - jutott eszébe egy fontos kérdés. |
-Helyes!-Mondta röviden és tömören.
Mostmár csak baktatott mögötte és nem szólt.Gondolkozott."Az első olyan idegen aki nem bántja."
Szerette Tennoiot, mint a bátyját. |
- Nos...valószínűleg a földalatti barlangrendszerben. A cseppkőbarlangban van egy olyan hely, ahol vörös oszlopok zárnak el a barlang falától...Olyan sűrűek és hatalmasok. Azokat kopogtasd meg. Onnantól már minden adott. - mondta rejtélyesen.
- Jobban örülnék, ha nem kerülnél bajba, de valóban jó segítség vagy, és inkább légy velem, mint magadban..... - mondta szinte csak magának. |
| -Jaaa!Az már más.Legyen a varázserdő, vízesés mögötti barlangja.Szeretem azt a helyet.És én hol talállak? |
| - Igen. De jobb szeretném tudni, hogyha különkeveredünk, van-e menedéked, illetve ha van, akkor merre találhatlak majd. |
-Nincs.Ééén veled megyek!-Állította határozottan.-Nem azt mondtad, hogy a társad vagyok?Hát akkor veled megyek!
Mondta felháborodva Tennoio szemei közé! |
[95-76] [75-56] [55-36] [35-16] [15-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Egy láp. Egy nagy, vizenyős, ködös, hínáros, zsombékos, esetenként büdös láp.
- Majd....egyszer.... - mondta szelíden és nagyon-nagyon szomorúan.
Ránézett a pegazusra.Nem foglalkozott azzal, hogy ki az.
A csikó sérülése nagyon feldühítette. Tudta, hogy most őrajta nem segíthet. A sárkány már feléje fordult. Ő pedig szembenézett vele.