|
Témaindító hozzászólás
|
2006.08.25. 20:18 - |
 Talajt fogott és kényelmesen becsukva a szárnyait, körülnézett.
A szél kavargott, gyönyörű felhő-fantáziákat alkotott, és őt is felüdítette.
'Szép ez a nap....' |
[296-277] [276-257] [256-237] [236-217] [216-197] [196-177] [176-157] [156-137] [136-117] [116-97] [96-77] [76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
 Visszaértek a mezőre.
-Nos Moon ez itt a mező bokros része!-mondta majd tovább lépkedett a bokrok között és megfordult ,hogy szembe legyen a lénnyel.
-Nos mire vagy kiváncsi?-kérdeztem. |
 Követte...
|
Bólintott.Ügetni kezdett a bokrok között amik egyre nagyobbak lettek végül már fák között ügettek és megérkeztek a Vízesésrendszer bejáratához. |
Csöppet eltűnődött.
'Legfeljebb Curuni majd közbelép,ha kell.' - gondolja,majd már élettelibb stílusban felnéz a ménre.
- Rendben. Akkor mutasd az utat. |
-Teljes mértékben uralom nem kell aggódni!-mondta. |
- Áhhá. - szöszmötölte ki lassan,kissé eltántorította,hogy Moridornak csak ennyi a hozzáfűznivalója.
Horkantott.
- És mennyire tudod uralmad alá hajtani? Nem,mintha ellenem lenne a társaságod,de nem tehetem kockára senki éppségét. |
-Sötétség!-mondta. |
- Az nem lényeges. - mondta - A lényeg,hogy a felszínen. Nem minden Shi'Rah viseli el a barlangok mélyét és a velük járó sötétséget. Apropó! Sötétség... Neked... mi is az elemed? |
-Én még nem de egy pár társam már igen!Nagyjából tudom az utat!Arra nem emlékszer melyik részén van a találkozó? |
Lehajolt még egy utolsó fűcsomóért,majd mikor elrágcsálta,így szólt.
- Konkrétan én sem tudom. Nekem csak annyi a dolgom,hogy segítsek Curuninak,hisz ő nem bírna el egy csoport új lénnyel,akik mindenre kíváncsiak. De most hogy így mondom,ha jól emlékszem a Vízesésrendszer környékén kell lenniük. Jártál már ott? |
-Ez tényleg jó kérdés!-mondta.
-Amúgy mit kellene velük csinálni? |
- Perpillanat még én sem tudom merre menjek. - mondta szórakozottan - De ha akarsz,gyere felőlem. A kérdés már csak az,merre? |
-Veled tarthatok?-kérdezte. |
- Egy társammal együtt készülünk fogadni őket. Ha nincs meg a támaszuk könnyen elvesznek. Így is a kelleténél elcsúsztam pár nappal. |
Eltöprengett.
-Sajnálom de nem!Miért keresed őket? |
- Értem. - mondja - Feltételezem akkor sokmindent láttál... Véletlenül nem találkoztál néhány igen furcsa lénnyel?
Elharapja száját.
- Ostoba kérdés! Errefelé sok furcsa lény él. Szóval ők tényleg egy érdekes kis csoport. Szárnyak,leginkább őzhöz hasonló lények,és nagyon színesek. Nem láttad errefelé őket? |
-Nekem minden lény jelenléte fontos!Föleg egy ilyen elragadó hölgyé!
-A nevem Moridor!Csak vándorlok! |
Fejét felemelte,majd a szemébe lógó,fekete sörénytincseit oldalra libbentette. Nem számított rá,hogy társaságra lel,de örült neki,hisz egyedül lenni nem mindig jó.
- Üdv! - biccentett a ménnek,miután végigmérte,és meghajlásának is tanuja volt. Elmosolyodott. - Ó,hagyd csak! Az én jelenlétem nem olyan fontos,hogy meg kelljen hajolnod.
Mondta szelíd kedvességgel.
- A nevem Havanna. És te ki vagy? Mi járatban erre? |
A hangokra felkapta a fejét.Észre vette a kancát.Közelebb ment.
-Üdvözletem!-mondta és meghajolt. |
Mostmár csak kényelmes ütemű ügetésben haladt tovább.Teste egy kis részen még csillogott a tajtéktól.Hosszú volt az út,Havanna pedig nagyon elfáradt.Észre sem vette,hogy már a mező jócskán bokros részén jár.Nem épp ez volt a célja,de ha már itt van kihasználja az időt egy kis pihenésre.A bokrok sokaságából egyszer csak kimagaslott egy vaskos törzsű,dús lombú tölgyfa.Még pár lépés és már ott is van.
A nap fénye sziporkázva tört át a levelek sokaságán.Ez elég is volt neki,ígyhát a fa árnyékában neki állt legelészni.Ekkor döbbent csak rá,valójában mennyire éhes.Csöppet mohó legelése közben fel sem tünt neki,hogy nincs egyedül. |
[296-277] [276-257] [256-237] [236-217] [216-197] [196-177] [176-157] [156-137] [136-117] [116-97] [96-77] [76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Talajt fogott és kényelmesen becsukva a szárnyait, körülnézett.
Visszaértek a mezőre.
Követte...