|
Témaindító hozzászólás
|
2006.06.03. 11:51 - |
 *Üstökös békésen sétálgatott a fenyvesben. A meleg naptól és a fullasztó melegtől megszomjazott.
Kisétált a tóhoz, ami a fenyőerdő mellett helyezkedett el. Megállt a tó partján, lehajtotta fejét, és inni kezdett annak vizéből.* |
[393-374] [373-354] [353-334] [333-314] [313-294] [293-274] [273-254] [253-234] [233-214] [213-194] [193-174] [173-154] [153-134] [133-114] [113-94] [93-74] [73-54] [53-34] [33-14] [13-1]
 -Nem!Dehogy!Rád sosem vártam sokat!Csak...aggódtam!-mondta, majd megcsókolta párját.
|
(folytatás)
 Párjához lépett.-Sokat kellett várnod rám?
|
-Legközelebb a közeledben maradok!-nyugtázta Rolygiano szavait, s hozzábújt.Amióta házas, azota védtelennek érezte magát, ha párja nincs mellette-csak most eszmélt rá!....Amikor annak a pasának volt a kedvence, nem érezte magát ilyen elhagyatotttnak, ha azaz ember nem volt otthon.
Nem értette, mitől is van ez a hirtelen magány, ha Rolygiano távol van tőle.S egyáltalán ez rossz?Régebben, ha a sivatagban bóklászott nem volt kiszolgáltott, pedig a környezeti viszonyok még az ott lakókat is zavarták....
Kis idő múlva kibontakozott az ölelésből, s ivott a vízből.
-Nem is tudtam, hogy ennyire szomjas vagyok!-nevetett vidáman. |
Hátrapördült.
-Ailin!-kiáltott fel, mikor meglátta kedvesét.
Elévágtatott, s azonnal átölelte szárnyaival.-Nem tudom, hogy szakadhattunk el, de ilyen többé nem fordul elő!Az biztos! |
Még az erdőben volt, de közel a vízhez.Rolygoano-t mégsem hallotta....
Ő teljes kétségbeeséssel kiáltotta párja nevét.Amikor megérezte a víz közelségét, gondolta, eleme társaságában kicsit lenyugodhat, s kitalálhat valami ötletet, hogy találjo vissza kedvese mellé....
Amint kilépett a fák közül a partra, rögtön meglátta a mént.
-Rolygiano!!!-örült meg, s vágtatott felé. |
Rolygiano nagy dobbantással ért földet.Idegesen körülnézett.Sehol senki.Szárnyait összecsukta, majd kinyitotta, mintha indulni akarna, de aztán újra összecsukta.
Előrelépett pár métert.Újra körülnézett.
-Ailin!Hová lettél.......-kiáltott szinte kétségbeesetten, elhaló hangon. |
 -Na jó!Csak, hogy örüljön ez nagyszájú!Megkeresem a kancácskáját!-mondta, már csak a dühtől is.
-Black Kill!Jössz, vagy maradsz?Mert nekem mindenképp mennem kell!-modta, s már Esőemlék után is nyargalt. |
 Feszesen biccentett, és már indult volna tovább, amikor a biztonság kedvéért a vízhez lépett és ivott belőle. Alig pár kortyig jutott, amikor hatalmas nyerítéssel visszahőkölt tőle.
- Esőemlék járt itt! Ugye?! - meredt döbbenten, szinte szánomkérőn, elkerekedett szemekkel a két sötétlényre.
Elhátrált a víztől, és dühödten megrázta a fejét.
- Nem hittem, hogy idáig eljut.....Önerőből szinte semmire nem képes...Mind úgy hittük, hogy biztos helyen marad... - mormolta.
Kutatón pillantott a lényekre, és óvatosan, de keményen szólalt meg:
- Remélem, hogy nem mondtátok meg neki, hogy ezt vagy azt a tájat merre találja! Esőemlék folyton olyan lények után kutat, akik megmenthetnék az átkától, de ez lehetetlen. És ha mégis nekivág az idegen területeknek, meg fog halni, mert a víztől nem távolodhat el. Hiába tenné épp azért, hogy megszabaduljon, egy csalóka, hamis reményt kerget......Csak épp ezt nem fogadja el....
Újra megrázta hosszú sörényes fejét, és mostmár aggódva ugrott vágtába, hogy elhagyja a tó környékét. |
Rezory először félre akarta lökni a lényt, mert már unta ezt a helyet és hiányzott neki a sötétség, de mikor meghallotta a kis csikó, társa nevét, maradt a helyén.
-Üdv!Ha jól tudom, a Havas Hegyekben mentették meg a halálra fagyástól!Nem tudom mit keresett ott.....bár szerintem még ott is van....... |
Hatalmas szél kerekedett a tó környékén, felkorbácsolta a víztükröt, összetépte a fák lombjait, azután hirtelen minden elcsendesült, és a két fekete lénnyel szemben ott állt a higgadt, alig fújtató Tennoio.
Fejet hajtott, és nyugodt hangot megütve köszönt:
- Üdv! A nevem Tennoio!
Végigfutatta szemeit a párocskán, és végül lépett egyet a mén felé.
- Ha jól tudom, te afrai vagy. Szeretném megkérdezni, hogy merre találom Lidércfényt. Ha tudod, kérlek áruld el! - mondta egyenes, nemes hangon. |
 A mén mellett baktatott.
|
-Már megszoktam!-morogta, majd Black Kill mellett ő is a fák közé lépett. |
 Esőemlék bólintott, ami végül főhajtásba ment át.
- Bocsáss meg, hogy eddig feltartottalak! - mondta, és belépett a fák közé. |
-Hát akkor nem tudok mit tenni!Keresd meg ha akard!De a Tündék erdeje egészen más irányban van, mint a Sötétség!És Én a Sötétségbe megyek!Bocs!
Black Kill mellé lépett és várt. |
Szomorúan nézett a lényre.
- Hisz én épp ezért keresem Esőleányát. Ő rájött hogyan kell elszakadni az elemünktől, és oda megy, ahová akar......Én is meg akarom tanulni, hogy ne legyek életem végéig a vizekhez láncolva...Soha, soha nem mehetek messze tőlük! Soha nem mehetek új helyekre.....Soha......
Fejével aprót intett, aztán úgy fordult, hogy a másik két lény láthassa a sörényét. Kis harmatcseppek ragyogtak rajta gyémántokként.
- Körülöttem mindig vizes lesz minden egy idő után....Még a levegő is párás ott, ahová megyek....De ha nem jutok időben vízhez, meghalok.....Senki sem tudja miért kell így éljek. De nem akarok így élni tovább. Ezért keresem a társam...... |
Nem igazán értette, hogy a kanca hogy érti, hogy megkötött lény, de nem is akart nagyon rákérdezni.
-Hát akkor jó keresgélést!Hazamennék!Ha jössz...jössz...ha nem...nem!Kész!
|
Elhűlten meredt a ménre.
- Én...én? A Sötétség Birodalmába? De hisz....nem is vagyok sötétlény! Fogalmam sincs mit tehetnék....Sosem voltam ott korábban......És azért nincs választásom, mert..... - elharapta a mondatot, és vérkönnyek peregtek végig az arcán.
- Én megkötött lény vagyok.... - suttogta. |
Még mindig nem óhalytotta megkeresni a Tündék erdejét, de azért válaszolt neki valamit.
-Aha.Nincs más esélyed?Már miért ne lenne?Hagyod a Tündék erdejét ahol van és eljössz a Sötétség Birodalmába, velünk!Persze el is indulhatsz egyedül...ha akarsz! |
A szükre lény riadtan, csaknem félve pillantott vissza. Már mindkét szeméből elindult egy-egy vércsepp....
- Én...én... - tanácstalanul, üresen pillantott a fenyők közé - nem tudom. Keresni valami helyet, ahol meg tudják mutatni hogyan lehet eljutni a helyre, amit említettél.....Azután... - nyelt egyet - mepróbálok odamenni. Azt hiszem. Talán sikerül. Amúgysincs más esélyem....... |
-Várj!Még kíváncsi vagyok néhány dologra!Amúgy meg jól szórakozom!
-Hová akarsz menni így....és egyedül?-szólt a szürke kancának.... |
[393-374] [373-354] [353-334] [333-314] [313-294] [293-274] [273-254] [253-234] [233-214] [213-194] [193-174] [173-154] [153-134] [133-114] [113-94] [93-74] [73-54] [53-34] [33-14] [13-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
*Üstökös békésen sétálgatott a fenyvesben. A meleg naptól és a fullasztó melegtől megszomjazott.
Párjához lépett.-Sokat kellett várnod rám?
-Na jó!Csak, hogy örüljön ez nagyszájú!Megkeresem a kancácskáját!-mondta, már csak a dühtől is.
Feszesen biccentett, és már indult volna tovább, amikor a biztonság kedvéért a vízhez lépett és ivott belőle. Alig pár kortyig jutott, amikor hatalmas nyerítéssel visszahőkölt tőle.
A mén mellett baktatott.
Esőemlék bólintott, ami végül főhajtásba ment át.