|
Témaindító hozzászólás
|
2006.04.30. 07:14 - |
 Göncöl végre abba hagyta munkáját, és leszállt a Földre.Nagyon éhes volt, ezért neki látott a fűnek. Miután jóllakott, a fáradtaságtól észrese vette, de már aludt is.Délfele fog csak felébredni. |
[106-87] [86-67] [66-47] [46-27] [26-7] [6-1]
 Argento először ilyedten fogódzkodott meg szárnyaival és már le is feküdt anyja hátára.Aztán lassan-lassan kezdett felállni és csapkodni szárnyaival.
-Anyu!Anyu!Mit csináljak?
 Maszat magához ölelte Altinájt.
-Nah!És Te Altináj?Próbálgattad már erődet? |
*Gyors pillantást vetett a két lényre, akiket Maszat hangosan üdvözölt. Ő inkább csöndben maradt és Argentohoz beszélt.*
- Jól van, kiváló. És most - *kezdte, szétbontotta szárnyait és Argentot feltette a hátára.* - elmegyünk és kipróbáljuk, milyen is a levegőben - *mondta mosolyogva, elrugaszkodott a földtől és a felhők felé vette az irányt.*
- Én maradok apuval - *kiáltotta az elrepülők felé, majd Maszat mellé lépkedett.* |
-Ooooh!-sóhajtott-Két kanca!-Üdv!-üvöltött oda nekik.
Argento nagyon figyellt, de amikor vendégek érkeztek, két dologra kellett figyelnie és ez már nem nagyon ment neki.Erősen kondolkodott, hogy odaszaladjon-e a kancákhoz, de inkább maradt, mert nagyon szeretett volna már repülni. |
 Bólintott.-Szerelmi ügy?-kérdezte közvetlenül. |
 Eszmen megpróbálta legyőzni a sírást és megszólalt.
-Tudod,van egy csődör,akiben nagyot csalódtam. |
| Felkapta a fejét a sírásra.Átment aFenyő túlsó oldalára, s kiváncsian kérdezte a kancát:-Mi a gond? |
| A kanca szeméből könnycseppek hullottak ki és elkezdett hangosan zokogni. |
Épp legelt a fenyő másik oldalán, így nem vette észre a kancát.Nem rég ékrezett oda, ezért a párt se vette észre... |
| A kanca szívtörötten vágtatott,majd megállt a Mamutfenyő mellett. |
*Puhán megfogta szárnyaival Argento szárnyait és együtt csinálták a szárnymozgatást.*
- Ez nagyon fontos, Argento. Nagyon. Ez mindennek az alapja, így létfontosságú, hogy ezt érezd és jól menjen. |
| Argento anyja mellé állt és próbálgatni kezdte szárnyát.Fel és le mozgatta, de nem túl nagy terjedelemben, vagyis kicsit fel és kicsit le.Közben anyját nézte, hogy mikor folytatják a gyakorlatokat. |
*Szkártó mosolygott.*
- Nos, akkor kezdjünk hozzá. Gyere, állj ide mellém, kicsim - *szólt kiscsikójához.* - Tárd szét a szárnyaidat és kezd el mozgatni őket. Lassan, puhán. Fel... és le... - *az elején bemutatta a gyakorlatot.* - próbáld érezni a szél mozgását a tollaid között. |
Maszat mosolyogva hátrébb állt.
Argento boldog mosollyal ugrált és közben bólogatott! |
- Jól van, legyen. - *egyezett bele.* - Akár kezdhetnénk most is. Mit szólsz hozzá, Argento?
*Altináj izgatottan várta a fejleményeket.* |
Argento ugrálni kezdett az örömtől.Nem szólt semmit, csak mosolygott Altinájra és szüleire.
Maszat biccentett.
-De ez most a Te feladatod!-mosolygott Szkártóra. |
*Szkártó egyetértően bólintott.*
- Igen, egyet értek Drágám, már épp itt lenne az ideje.
*Altináj - miután a bokorba vetette magát - most onnan kukucskált ki és kacsintott Argentonak.* |
Argento csak szépen lassan kezdte ízlelgetni a málnát....
Maszat megbökte párját, majd hangosan, hogy Argento is hallja, így szólt Szkártóhoz:
-Mit szólnál, hogyha Argento elkezdene repülni tanulni? |
*Altináj habozás nélkül rávetette magát a málnabokorra és két pofára tömte magába a gyümölcsöt.*
*Szkártó mosolyogva nézte a fiatal sárkányt.* |
-Igen!Mi is kérünk!-mondta, de közben teljesen máson járt az esze.
-Málna!Csak azt egyétek amelyik piros!Nyugodtan egyetek! |
*Elégedetten bólintott és folytatta a lakmározást.*
- Hát Ők meg mit esznek?! És mi?!
*Egy helyben pattogott.*
- Gyere, menjünk mi is!
*Felszállt, mancsaival megfogta Argentot és leszállt vele a talajra.*
- Mi is kérünk! - *követelőzött.* |
[106-87] [86-67] [66-47] [46-27] [26-7] [6-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Göncöl végre abba hagyta munkáját, és leszállt a Földre.Nagyon éhes volt, ezért neki látott a fűnek. Miután jóllakott, a fáradtaságtól észrese vette, de már aludt is.Délfele fog csak felébredni.
Argento először ilyedten fogódzkodott meg szárnyaival és már le is feküdt anyja hátára.Aztán lassan-lassan kezdett felállni és csapkodni szárnyaival.
Maszat magához ölelte Altinájt.
Eszmen megpróbálta legyőzni a sírást és megszólalt.