|
Témaindító hozzászólás
|
2006.06.06. 18:13 - |
 *Üstökös és Zenit békésen vágtak át a fenyvesen.
Egy kicsit megálltak pihenni a tisztáson.
Zenit lefeküdt és hempergett, Üstökös pedig elkezdett legelészni.
Zenit amint abbahagyta a hempergést, utána egyből elkezdett a tisztáson szaladgálni, össze-vissza. Igaz, azért áltak meg, mert fáradt volt, de ez most nem zavarta egyáltalán.* |
[120-101] [100-81] [80-61] [60-41] [40-21] [20-1]
 Elmosolyodott:-Nos, a baj sosem lesz akkora, hogy meg semmisítene minket.Mindig lesz gonosz, de mindig lesz ki megállítsa.De gonosz nélkül nem lehet létezni. Igen, tudom, hogy nem ez a normális, de az sem lenne jó, ha csak egy valaki tudná megállítani, mert akkor mi értelme lenne léteznie a többieknek?Én amondó vagyok, hogy így is nagy az erőd, hogy megsemmisítsd a gonosznak nem kis mennyiségét.Én nem kívánok többet, mint amim van, és azt az óriási erőt képtelen lenne irányítani. |
 Horkantott.
- Gyűlölöm ezt! Mindig csak a fájdalom! Ezért illünk össze annyira a gazdámmal: ha lenne hozzá erőnk, hogy megállítsuk, megtennénk! Még akkor is, ha nagyon sokba kerülne! - mondta dobbantva. |
| -Igen!A sivatagba beszivárgott a gonosz....a futóhomokok életre keltek, alig győztem elpusztítnai őket.Na meg a sok délibáb!Mostanság látszólagos katasztrófát jelenít meg, amiben akár megis halhat a lény a túl nagy stressztől! |
- Ködláng vagyok. - mondta, míg továbbléptetett.
- Nos, azt gondolom észrevette, hogy ez a Birodalom a mágikus lényeké. Védelem alatt vagyunk a külső világtól...Vagyis...voltunk...a közelmúltig. Itt sok lény él...és sokféle....de mind békében, harmóniában a többivel...Csakhogy...a Sötétség megtámadta Birodalmat. Fel akarja borítani az egyensúlyt...Ez okozza mostanság a bajokat...Vigyáznunk kell magunkra...Sok minden történt és fog történi...Nem tudom tudta-e ezt...de úgy gondolom jobb, ha tudja. - mondta komoran, a semmibe meredve, ahogy az emlékek átperegtek az elméjén. |
Viszonozta a mosolyt, majd utána ügetett.
-És megtudhatnám a nevét?Elvégre, akivel tartok, legalább a nevét tudnom kell....-mondta. |
Visszapillantott a kancára. Kis ideig megint faarccal nézte, aztán elmosolyodott.
- Örülök, ha velem tart. |
-Teljesen megértem a problémámat amiről ön beszél,-kiáltott utána-mert tudom mostmár, hogy nem helyesen viselkedtem, csak....kedves akartam lenni, hiszen láthatta a szándékait! Én.....még soha életemben nem...találkoztam magamhoz fajta ényekkel, legalábbis régóta.Van annak több, mint háromezer éve!És most, hogy körül nézek, ők vesznek körül,.....olyan hirtelen. ......Nem tudok azonnal alkalmazkodni. Ezért keresek valakit, aki talán megismertethetné ezt a helyet velem.-hoszú csend lett.
-És, ha megengedné, hogy önnel tartsak, nagyon örülnék!Nem azért, hogy megmutassa a vidéket, hanem, mert......jó lenne...... |
Egy darabig állt és csak nézte a kancát. Aztán kissé meghajtotta a fejét.
- Ízisz, az ön dolga, ha egy bárdolatlan csődör társaságát akarja élvezni. Nekem ebbe nincs beleszólásom, az ön élete, az az ön élete! Nem bántódtam meg. Én jól bírom mások társaságát, de a sértegetést nem! Ön félbeszakította az emiatt kitört...apróbb harcot. Elfogadom. De ne várja, hogy megtorlás nélkül tűrjem a megalázásom! Ön társaságot óhajt, magam pedig boldogan tartok önnel, de ha azzal a lénnyel akar tartani, tegye boldogan, ne bánkódjon, amiért én nem teszek így.
Újra meghajolt, azzal tovább lépett. |
 Turbó látta, hogy a kanca elsősorban nem vele foglalkozik, ezért hangosan nyerített, kibakolt és vadul elvágtázott! |
 Ízisz felsóhajtott az elszaladó után.
-Bocsáss meg de....-a végét nem tudta vagy nem akarta befejezni, mert a másik csődör után eredt.Nagy nehezen utolérte, de jó sokat vágtázott, mire meglátta-Kérlek várjon!-lihegte, majd kiegyenesedett-Elnézést kérek amit utóbb mondtam.Nem tudtam, hogy megbántom vele, .......igazából arra számítottam velünk tart az úton, bár, már látom, hogy buta ötlet, hiszen láthatóan zaklatja a másik unikornis jelenléte.Ezért mégegyszer bocsánatot kérek megfontolatlan viselkedésemért. |
Nem szólt eddig, de mostmár nem is akart.
Meghajolt a kancánka, a piros lényre rá sem nézett, csak megfordult és egy nagy ugrással vágtázni kezdett. |
Turbó még soha életében nem járt itt, de nem érdekelte!
-Ahaaaaa!Körbevezetlek, ha szeretnéd!Szívesen!
"Ezaz"-gondolta. |
| -Ki mondta, hogy lenézőnek találom?És talán...most járok itt először, igaz a gazdám már megmutatatta a környéket, de nem tudok még annyira tájékozódni. |
-Bocsánat!Nem leézni akartam a hölgyet!-Hátrébb állt!
-Sürgős dolgom, volt, amíg, meg nem láttam, egy ragyogó csillagot, egy ilyen...valami mellett!
-Szép Ízisz!Lehetek valamiben azért a segítségedre? |
| -Nos,...köszönöm.De nincs szükségem segítségre, mint tapasztlhatod, így is elég erős vagyok, hogy megvédjem magam.-bár kicsit indulatosnak tűnt, Ízisz levette róla varázserejét és kicsit felodódott a ridegsége a csődörrel szemben.Tudta, hogy e kedves szavakat nem hiába intézi hozzá a piros unikornis, ezért ő is megpróbált kedvesebb lenni hozzá, moha az ő esete inkább a nyugott, nem nagy képű, komoly, de ugyanakkor kedves csődör volt.Nem nagyon szerette, ha valaki ennyire segítőkész akart lenni, mert úgyérezte, mintha lebecsülné képességeit....de azért mégis csak látta, hogy ez csak amolyan udvariasság volt.... |
-Tyűha!Hyönyörű név!
Járta mégegyszer körbe a kancát!
-És mit keresel itt?Erre ólálkodik a sötétség, és nincs aki megvédjen!Nem akarsz biztonságosabb helyre menni?Elkísérlek ha félsz egyedül!!! |
| -Ízisz.-mondta ridegen. |
Felizzottak a szemei.
De megint nem szólt semmit. |
Ahogy meghallotta a kanca hangját lenyugodott.Szemei márnem izzottak.
Rögtön körbe szemlélte megint.
-Nekem nincs semmi bajom ezzel a ...ezzel a...-Már nem mondott jelzőket, nem azért mert félt, csak nem volt semmi jó az eszében.
-Nem pazarlom rá a szót!Mi a neved édes? |
Ahogy meghallotta a kanca hangját lenyugodott.Szemei márnem izzottak.
Rögtön körbe szemlélte megint.
-Nekem nincs semmi bajom ezzel a ...ezzel a...-Már nem mondott jelzőket, nem azért mert félt, csak nem volt semmi jó az eszében.
-Nem pazarlom rá a szót!Mi a neved édes? |
[120-101] [100-81] [80-61] [60-41] [40-21] [20-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
*Üstökös és Zenit békésen vágtak át a fenyvesen.
Elmosolyodott:-Nos, a baj sosem lesz akkora, hogy meg semmisítene minket.Mindig lesz gonosz, de mindig lesz ki megállítsa.De gonosz nélkül nem lehet létezni. Igen, tudom, hogy nem ez a normális, de az sem lenne jó, ha csak egy valaki tudná megállítani, mert akkor mi értelme lenne léteznie a többieknek?Én amondó vagyok, hogy így is nagy az erőd, hogy megsemmisítsd a gonosznak nem kis mennyiségét.Én nem kívánok többet, mint amim van, és azt az óriási erőt képtelen lenne irányítani. 
Horkantott.
Turbó látta, hogy a kanca elsősorban nem vele foglalkozik, ezért hangosan nyerített, kibakolt és vadul elvágtázott!