|
Témaindító hozzászólás
|
2006.06.03. 12:37 - |
 Draugherit vadul beszívva az illatokat, idáig követett egy különös nyomot.
- Valahol erre kell lennie. A nyom megszűnik, szerintem felugrott egy fára. - szólt hátra halkan Üstökösnek.
Azzal a fákat kezdte fürkészni. |
[165-146] [145-126] [125-106] [105-86] [85-66] [65-46] [45-26] [25-6] [5-1]
 Rayla az ajkába harapott, így sikerült elfojtania nevetését a csikót látva.
-Üdv!-szólt barátságosan.-Ne félj tőlem, békés a szándékom. |
 Csoki még egy darabig aludt.Aztán nemsokára ébredezni kezdett.Lassan kinyitotta szemeit és meglátott egy idegent, Csoki nagyon megijedt.Hamar felpattant és támadó állásba állt.Szarvát a kancára szegezte és mérgesen nézett. |
Rayla, ahogy ügetett, hirtelen majdnem felbukott egy alvó kis peguniban. Szerencsére időben észrevette, és lefékezett.
Meglepődve nézte az alvó csikót.
'Egy csikó, egyedül? Ilyen helyen?' gondolta magában, de nem akarta felébreszteni. Arréb ügetett pár métert, és csendben legelni kezdett. |
| Csoki nagyokat ásítozva lépdelt a fenyvesben.A szemei majdnem lecsukódtak olyan fáradt volt, de sehol egy olyan hely ahol le lehetne feküdni.De aztán remény támadt fel benne.Meglátott egy odvas, kidőlt fát.Odaügetett és lefeküdt mellé.Egy pár perc és Csoki már aludt is. |
Békésen ügetett a hatalmas fenyők között, közben magába szívta az erdő csodás illatát.
Az otthonára emlékeztette... |
 Silentlight a levegőbe szökkent, és onnan követte Tróját. |
 Nagyon megdöbbent a pegazus szavain.De aztán csak a legutolsó kérdésére válaszolt.
-Hát persze!Menjünk oda!
Vágtába ugrott és a vízesések felé vette az irányt.Közben gondolkozott.Valami egészen furcsát érzett.Szívecskék és angyalok jelentek meg előtte, de aztán megrázta a fejét és tovább haladt. |
- Sokak képessége lehet egyszerre átoknak és áldásnak nevezhető...De sokunkat tesz kivételessé...És a tűzben edzett drágakő a legragyogóbb és a legerősebb....meg persze...a legértékesebb.......Te is ilyen vagy..... - mondta halkan.
- Remélem megtanulod kirekeszteni a sötét lényeket....ha már idáig eljutottál....Bár ha jól sejtem már megtanultad...épp azért jutottál el idáid....Ugye? Bátor és erős lehetsz....
Nagy levegőt vett.
- Én szeretem a vizet. Menjünk el valami olyan helyre....Hallottál már a vízesések vidékéről? - kérdezte a csődör szemébe mosolyogva. |
Tovább haladt...
-Köszönöm!...Ez nem képesség, ez átok, vagy ajándék...nem is tudom!Nem ezzel születtem!Még csikókoromban szedtem össze valami ork vagy...vagy kobold tanyán!Akkor még túl kíváncsi voltam.Szórakozni szerettem volna a koboldokkal.Elcsentem egy kristályt.A koboldok már nem követtek, csak nevetve ugrándoztakTudták.....attól a kristálytól van ez a tulajdonságom.Ezzel viszont a sötét lények bele tudnak férkőzni a lelkembe....azt a kristály mai napig csak én tudom, hogy hol van!
-Na mindegy....Van ötleted egy csendes helyre? |
- Kihasználják? - csodálkozott.
- De hogyan? Hisz csak Te látod őket! Ha ez a Te képességed hogy lehet bárkinek hasznára? Vagy....így jobban látják, ha kiszolgáltatott vagy? Mindenesetre nem hiszem, hogy bárki is ki akarná ezt szedni belőlem, de én nem fogom elmondani senkinek. - ígérte.
- Én is újonnan érkezett vagyok... - jegyezte meg halkan. |
-Csak mert vannak akik ezt kihasználják!
......
-Te vagy az első lény akit a Birodalomban megismerhettem!
Derült fel egy kicsit! |
Silentlight megkövülten állt.
Sosem hallott még ilyesmiről....
- Én nem tudtam erről....De...talán, ha a részed...nem is tudtam volna elvenni, és ha ha nem akarod, úgy végképp nem kell tőlem tartanod....a segítségemtől.... - mondta kissé keserűen és gúnyosan.
- Nem kell tőlem félned.....Különleges tulajdonság....Én....csak azt akartam, hogy ne legyen bajod.... |
-Én megbízom benned....Most, a csatában nagyon elfáradtam, azelőtt nem csatáztam ennyit, ennyi erővel szemben és most én nagyon lefáradtam.Egyik tulajdonságom amit csikókoromban szedtem össze egy koboldtanyáról, hogy az érzéseim megjelennek előttem, de csak én látom.Most az előbb a fáradságom lökött hátra az előbb.De nem szeretném, ha elmúlna ez a tulajdonságom, mert nagyon sok mindenben segít!
-Hát ennyi!
Trója lehajtott fejjel lépett tovább! |
| Némán a fekete lény után lépett. |
Trója lehajtotta a fejét!
-Nem tudom, hogy elmondhatom-e neked!
Azzal újra elindult!
-Gyere! |
A kanca a távolba pillantott, aztán egy ereszkedő, hatalmas ívvel a csődör mellé dobbant.
Becsukta a szárnyait, és Trója szemébe nézett.
- Miért viselkedsz ilyen furcsán? |
-De!Igazán jó lenne ha itt maradnál4Sőt azzal tudnál segíteni!Ha nem hagynál egyedül!
Úgymondta, mint egy elhagyott kiscsikó és közben kérlelően nézett fel a kancára! |
Lenézett a levegőből.
- Te mentél el....Nem kérsz a segítségemből és jelenlétemből... |
-Ne csak azt ne!Ne!
Trója hátrált, mikor a kanca azt mondta, ereje szerint próbálna segíteni.Nem volt benne biztos, hogy jó lenne az, hogy elmondja!És ezek az érzés megjelenések néha segítettek neki, tehát ha többet nem lennnének akkor néha nagyon nagy bajba kerülhetne!
Aztán a kanca felszállt!
-Most hová mész?Ne menj el!-kérlelte! |
- Értem. - mondta halkan.
- Ha elmondanád, erőm szerint próbálnék segíteni. De elfogadom, hogy nem akarod elmondani. Remélem megtalálod azt, ami keresel. - mondta halkulón.
Aztán a levegőbe szökkent, és emelkedni kezdett. |
[165-146] [145-126] [125-106] [105-86] [85-66] [65-46] [45-26] [25-6] [5-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Draugherit vadul beszívva az illatokat, idáig követett egy különös nyomot.
Rayla az ajkába harapott, így sikerült elfojtania nevetését a csikót látva.
Csoki még egy darabig aludt.Aztán nemsokára ébredezni kezdett.Lassan kinyitotta szemeit és meglátott egy idegent, Csoki nagyon megijedt.Hamar felpattant és támadó állásba állt.Szarvát a kancára szegezte és mérgesen nézett.
Silentlight a levegőbe szökkent, és onnan követte Tróját.
Nagyon megdöbbent a pegazus szavain.De aztán csak a legutolsó kérdésére válaszolt.