|
Témaindító hozzászólás
|
2006.07.13. 23:27 - |
 - Itt az ideje kicsit porig rombolni ezt a helyet. - hörögte.
 - Ritkán értek egyet Veled, de most kettőnké az élvezet!
A két rettenetes lény lazán sétált végig az utcán. Házakat gyújtottak fel vagy döntöttek össze, az emberek támadásait fel sem vették, majd leölték őket.
Egyedül a gyerekeket és a fegyvertelen nőket kímélték, náluk behunyták a borzasztó halál-jozó szemüket, hogy aztán folytassák a pusztítást....
- Nahát, nahát....Egy lovarda....Te is arra gondolsz, amire én????
Nem is válaszolt....Nekirontott a falaknak, áttörte őket, a lovakat eleresztette (azok rémülten rohantak előle és megjelenő társa elől.
Majd lángot dobott a szénapadlásra és Carsanaummal az oldalán kikocogott a rombadőlő épületből...
- Egyre jobb! - kacagott nekitüzesedve.
|
[98-79] [78-59] [58-39] [38-19] [18-1]
Ő is sóhajtott. Most, hogy már tudta, mi köti ide Konit, egyszerre megértette, miért volt a lány ilyen szomorú ezen a helyen.
'Szörnyű lehetett akkor...'gondolta magában szomorúan, de kicsit, mintha jobban érezte volna magát, mikor Koni elköszönt a helytől.
-Így mintha megkönnyebbültél volna egy kicsit.-jegyezte meg a lány (kissé már vidámabb) arcát nézve. |
 Szomorúan bólintott.Hogy ne keljen további kérdésekre válaszolnia, elmondta a történetet.-Én voltam e falu orvosa....emiatt sokan tiszteltek, de másságom és erőm miatt sokan meg is ijedtek!Nem sokszor jártam erre, de néha megszálltam valamelyik betegemnél.Amikor megéreztem barátaim halott lelkét, tudtam, már nem segíthetek.....Szörnyű volt látni az összes falubeli lelkét egyhelyen....Valakik még át is kiabáltak a túloldalról, hogy ez is miattam van...Szörnyű volt hallani is mindezt.Magamban éreztem kicsi felelőséget is ezért!Most azért vagyok itt, hogy örökre elbúcsúzzam az emlékektől...
Sóhajtott egyet, s mintha jobban érezte volna azt suttogta:-Viszlát! |
Dorcsy érezte, hogy érzékeny pontra tévedt.
-Szomorú emlékek, fájdalom és düh járja át ezt a helyet.-Konira nézett.-Ezek szerint már a Birodalomban voltál a falu pusztulásakor?-kérdezte halkan. Tudta, hogy hagynia kéne a témát, de ezt muszáj volt megkérdeznie. |
| Erre szája erőtelnül lebiggyedt, szeméből is kiszökött a fény.Az őszinte, mélyről jövő szomorúság urálkodott el rajta.Lehajtotta fejét és csak biccentett. |
Mosolyogva nézett Konira.
-Rendben, ezt a tanácsodat megfogadom...-majd újra körülnézett.
-Régen nem járhattak erre...-mondta, a kihalt tájat nézve.
-Te voltál már itt, a faluban? |
| -A sötétség nem a dühből és gyűlöletből árad!Ne szégyeld, ha valóban démon angyal vagy! |
Elfintorodott.
-Lehet, hogy én az vagyok.-mondta.-Csak ez a név...nekem sosem volt rokonszenves.-bökte ki végül. |
| -Nem minden angyal van kapcsolatban a menyországgal, bár én a megszokott fajtába tartozom, attól még leet valaki démon angyal...például. |
-Ja ezek?-mutatott fekete szárnyaira.-Hát, bizonyos tekintetben igazad van, de én nem vagyok kapcsolatban a mennyországgal. Én az univerzumból jöttem, sok más lényemmel együtt.-magyarázta.
-Szárnyak nélkül születtem, csak mikor felfedeztem a varázserőm, akkor fejlődtek ki. |
| -Ni csak ki mondja?!És aszárnyaid csak dísznek vannak ott?!-mosoylgott. |
Kicsit elpirult a dicsérettől.
-Ugyan már! A nyomodba se érek... hiszen te egy angyal vagy kívül-belül!-mondta mosolyogva. |
| -Inteligens vagy!Ez a külsődön is látszik! |
| -A külső nem téved? Ez nálad mit jelent?-kérdezte ő is mosolyogva. |
| -Ez igaz!-mosolydott el-No lám!A külső nem téved.... |
-Igen... erről az Afrai-Eriszi dologról már én is tudok. Ez több, mint egyszerű összeütközés... nagyon sokáig lappangott a feszültség, amiről te beszélsz. Apró nézeteltérések összetevődtek, és ez lett belőlük...-sóhajtott.
-De mindig lesznek ilyenek... a világ soha nem lesz vitáktól és háborúktól mentes. |
-Az én erőm egészen különleges.Az angyalok többsége eltűnt a birodalomból...nem rég tudtam meg miért!A birodalom elboldogult nélkülük, ezért máshova költöztek...a menyországba.....Én azért maradtam, mert én vagyok a másvilág kapujának őrzője, és amikor egy ártatlan lélek meghal, én is meghalok egy időre-ez attól függ mennnyire volt ártatlan.Ezzel nem csak megemlékezem róla, hanem még el is kísérem, és kinyitom neki az kaput.....Amikor a Sötétség uralkodott mindennapra jutott egy ilyen meghalás!
-De a "háborúkat" is érzem, és akkor megszédülök, vagy elájulok-ez is a háború súlyosságától függ.Most két lény "család" bosszúskodik egymás ellen.Az Afraiak és az Erisziek.Noha nem csatáznak a valóságban, de érzem béhány lény között azt a feszültséget, hogy bármikor egymásnak ugranának. ...Szerencsére az Erisziek visszafogotabbak, azonban Afraiak....homályos....Ezért ájultam el most! |
Elkomorodott.
-Valóban? Ez különleges képesség...egy fajta jel, nem? Velem az történik, hogyha valamelyik lényemmel történt valami, a szárnyam fényleni kezd...bár, elismerem az nem olyan, mintha elájulnék.-mondta. |
| -Ha valahányszor megszédülök, elájulok,...vagy "meghalok", valami rossz dolog történik a birodaolmban!...Ilyenkor egy-egy ártatlan lélek hal meg, vagy háborúk dulnak....szinte most is ez történt.... |
Dorcsy türelme meghozta gyümölcsét: Koni végül felébredt. Ám ekkor meglátta a könnyeket és a szomorú arcot...
-Mi a baj?-kérdezte kedvesen, és közben az arcát fürkészte, mint valami térképet. |
| De Koni nem felelt....több óra is eltelt, mire újra eszméleténél volt, akkor először jó idejig könnyek záporoztak a szeméből.Amikor a könnyek felszáradtak, csak akkor nyitotta ki a szemét.Szomorú ábrázata volt.... |
[98-79] [78-59] [58-39] [38-19] [18-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
- Itt az ideje kicsit porig rombolni ezt a helyet. - hörögte.
- Ritkán értek egyet Veled, de most kettőnké az élvezet!
Szomorúan bólintott.Hogy ne keljen további kérdésekre válaszolnia, elmondta a történetet.-Én voltam e falu orvosa....emiatt sokan tiszteltek, de másságom és erőm miatt sokan meg is ijedtek!Nem sokszor jártam erre, de néha megszálltam valamelyik betegemnél.Amikor megéreztem barátaim halott lelkét, tudtam, már nem segíthetek.....Szörnyű volt látni az összes falubeli lelkét egyhelyen....Valakik még át is kiabáltak a túloldalról, hogy ez is miattam van...Szörnyű volt hallani is mindezt.Magamban éreztem kicsi felelőséget is ezért!Most azért vagyok itt, hogy örökre elbúcsúzzam az emlékektől...