Témaindító hozzászólás
|
2006.06.02. 17:19 - |
Fényvihar a Nagydomb tetején állt.
A csatán merengett.
'Mindnyájunkban mély nyomokat hagyott...Talán (remélem) nem felejtjük el soha....'
Ő, csodával határos módon sérülés nélkül úszta meg. De társai sokáig jártak a fejében. És a csata mozzanatai is.... |
[310-291] [290-271] [270-251] [250-231] [230-211] [210-191] [190-171] [170-151] [150-131] [130-111] [110-91] [90-71] [70-51] [50-31] [30-11] [10-1]
Száguldott tovább, de komor lett az arca, ahogy még figyelte kicsit párja szemeit.
- El kell mennünk BoszorkányVidék Fővárosába, Büszkeüstök! El kell mennünk oda és akármi is történjék, valahogy vissza kell szerezni a gazdámat!!! - mondta kis végül süvítő hangon. |
*Meglepetten érte a kérdés, de egy pillanatig sem kellett tétováznia a válaszon.*
- Hogyne bíznék, Kedvesem? |
A kancára meredt, mélyen a szemébe nézett, és a Denemmel folytatott beszélgetés óta tartó tüzességével hirtelen ezt kérdezte:
- Bízol bennem, Büszkeüstök? |
*Értése jeléül bólintott.* |
- Most? Elmegyünk és megkeressük a gazdámat! - mondta valami hihetetlen őserővel a hangjában. |
*Némán haladt párja mellett.*
- Akkor most? - *kérdezte végül.* |
Megrázta a fejét.
- Ő csak tudja, hogy mi várható....és szerintem azt senki sem akarhatja, még hallani sem! |
*Aggódva nézte párját.*
- Mondtál valamit Zeironról és a történteiről. Ő nem segíthet? - *találgatott.* |
- Rossz dologról, ami közeledik - mondta zaklatott hangon.
- A Mágia, ami életbentartja és összefonja a Birodalmat, változni fog...Talán meg is csappan, imádkozzunk érte, hogy ne örökre! Sok lény belehalhat ebbe.....Ha egy mód van rá, hogy megállítsuk, meg kell próbálni! Erről kérdeztem Denemet....A válasza rejtélyes volt, de...talán van jelentése........Nem vagyok benne biztos - mondta kicsit tanácstalanul. |
*Még csak elköszönnie sem volt ideje, olyannyira meglepte párja viselkedése!
Már egy ideje repültek, amikor megszólalt.*
- Miről beszélt ez a... Denem? - *kérdezte halkan.* |
Raffaello megragadta párját, és elvonszolta!
- Viszlát! - nyerítette hátra, aztán a levegőbe szökent, és Büszkeüstököt is magával vonta.
- Gyere, menjünk innen! - mondta komolyan, miközben (meglepő mód) egyre gyosítva kezdett elszáguldani a domboktól. |
*Kérdőn pillantott párjára.
Miről beszél ez a fekete lény?* |
Borzongott. Ilyenkor, válságos pillantban mindig ránehezedett a kora súlya.
- Lehet ezellen tenni valamit? Akármit? Emlékszem Zeiron történeteire.......ha bármi esélyünk van megállítani, meg akarom próbálni!
Denem jól szórakozott, de volt olyan udvarias, hogy nem mutatta ki.
- A Mágia is csak a lelkektől függ.... - válaszolta rejtélyesen.
Raffaello feldühödött, és még dobbantott is, de a fekete pegazus elébe vágott szavainak:
- Sokféle baj van mostanság a lelkekkel....Jó sok....Ha azok megoldódnak, a Varázs is meggyógyulhat még. |
*Először a beszélgetésbe beleszólóra, majd a már "ismert" fekete lényre pillantott.
Cseppet sem volt feldobva a hallottakról. Hozzászólni meg még annyira sem volt kedve!* |
Kissé fáradtan nézett a lényre, átható sötét szemeiben sokminden kavargott.
- Nem. Ami jön, az annál sokkal rosszabb lesz, mert nem a Sötétség fog támadni egyetlen akaratba sűrűsödve, hanem maga a Mágia fog megzavarodni, akarat nélkül. Irányíthatatlan lesz, állandóan máshogy reagál majd, s örülhetünk, ha nem veszítünk el sok-sok lényt...... - morogta mélyen. |
Egy darabig ácsorgott,majd aztán arra észlelt,hogy akarata ellenére is végighallgatta a kis beszélgetést.
Odalépett a kis csapathoz és egy mély biccentéssel üdvözölte az érkezőket.Érdeklődve,ugyanakkor elrettenve nézett a fekete ménre.
- A Sötétség? - ejtette ki száján ezt a sokatmondó szót - Hát visszatérhet? |
- Denem - emelte fel a hangját.
- Mondd meg nekem, mi folyik itt!
Eltüntette a szárnyait.
- Mint már mondtam, nem a Sötétség miatt kell aggódni. A világ maga változik....az erisziek számára biztosan....A Mágia hullámzik. Változik...Örvénylik.... - suttogta. |
*Büszkeüstök némán nézte a fekete lényt. Nem értette, mit beszélnek... de ha tudnia kellene, remélte, hogy párja "fordít" neki.* |
- Mit tudsz? - kérdezte komolyan, sötét kifejezéssel szemében.
Közönyösen, szinte fásultan nézett vissza a kékszárnyú lényre. Aztán válaszul akkora szárnyakat nyitott ki a hátáról, mint egy-egy sárkány!
- Van mivel táplálkozzam..... - mondta kemény hangon.
- És lesz is.....A mágiám hullámzik. De nektek nem emiatt kell aggódnotok! - vált vészjóslóvá. |
- Őszintén örvendek - *fordult a fekete lényhez.
Biztos ami biztos alapon, közelebb lépett párjához.* |
[310-291] [290-271] [270-251] [250-231] [230-211] [210-191] [190-171] [170-151] [150-131] [130-111] [110-91] [90-71] [70-51] [50-31] [30-11] [10-1]
|