|
Témaindító hozzászólás
|
2006.04.18. 10:37 - |
 * Khorall rövid repülés után meg is érkezett a patak mellé. Könnyed mozdulattal leszállt, majd megállva a kis patak mellett elkezdett inni. * |
[509-490] [489-470] [469-450] [449-430] [429-410] [409-390] [389-370] [369-350] [349-330] [329-310] [309-290] [289-270] [269-250] [249-230] [229-210] [209-190] [189-170] [169-150] [149-130] [129-110] [109-90] [89-70] [69-50] [49-30] [29-10] [9-1]
 Szégyellte a fájdalmát, így leszegett fejjel lépdelt egyre távolodva a pataktól. Nem nézett visza. Félt, hogy megszakadna a szíve....
|
 Berkenye hirtelen felkapta a fejét, s fülét hegyezve lemerevedett.A két kiscsikó is így tett, szorosan anyja mögé zárkózva.
A kanca tompa patadobogást hallott, először a szárazon, majd a vízben tocsogva, s újra a szárazon.
Hallkan hátrafordult, majd féltőn "visszatoloncolta" csikóit a biztonságot rejtő bokrok közé.
Mikor elrejtette védenceit, újra a patakhoz lépdelt, s kicsikét jobban körülnézett.Csak pár másodpercbe tellett, míg a patak másik oldalán egy fekete pegazust látott távolodni.Először még örült, hogy a pegazus távolodik, de belenyilallt egy érzés, egy fájdalom amitől nem tudott szabadulni.
-Fantom?-kérdezte hallkan, inkább magától.Nem hitte, hogy ő az, mégis akármilyen messze járt már az a pegazus a patak másik oldalán, Berkenyében fellángolt a remény.De így sem mert hangosabban utána szólni... |
A patak hínárja volt az egyetlen, ami sok makacs betegségen segíthet. ha sötét lényekről van szó, akik vízmágusok. Fantom tudta jól, hogy nincs választása. Ide kell jönnie. Hogy meggyógyuljon.
Mohón tömte magába a furcsa, sötétzöld szárakat, elrágva és lenyelve őket rendre, miközben próbált nem a hatalmas útra gondolni, ami visszafelé vezet majd a Rémségek Szigetére....
Ám ekkor megállt benne az ütő! A patak tükre fölé nem is olyan messze egy hihetetlenül ismerős pegazus hajolt! Fájón rándult meg a gyomra, amiről azt hitte, hogy már elcsitította....
Aztán lassan a szíve is sajogni kezdett....
'Berkenye....'
Berkenye eltűnt a csikókkal a Szigetről, ahová épp azért mentek, hogy békén és biztonságban éljenek. Fantom nem tudta mit gondoljon és végképp nem tudta mit érezzen, amikor rájött, hogy a kanca eltűnt a kicsikkel....Semmit sem értett!
Ma már nem volt választása, elfogadta a kanca tettét, sőt örült is neki. Muszáj volt. Legalább nincsenek veszélyben.....Őmiatta.....A családapa miatt.....
Békében élhetnek.....nélküle.....
A mély felé fordult. Mostmár úgyis hiába tömné magát. Nem lesz jobban.... |
Berkenye aggódva ügetett ki a bozótosból, s le a patak partjára.Körülnézett.Végig olyan halk volt, hogy a legkifinomultabb hallású lény is csak anygon fülelve hallhatta volna meg lépteit.
"Fantom!Hol vagy?Aggódom érted és hiányzol!"-tárultak fel gondolatai.
Hátranézett.Egy aprót, s hallkat nyerített, mire a bozótosból két apró csikó botorkált elő.Berkenye elmosolyodott, s visszalépdelt hozzájuk, hogy segítsen nekik átjutni a nagyobb gyökereken.
"Fantom!Kérlek kerülj elő...."
Tudta, hogy párja nem hallja gondolatait.Reménykedett csupán!..... |
 Brünhilde tiltakozni akart, de elkésett, és egyébként is óvatosságra intette a korábbi "kalandja"......
Némán, de mosolygó szemekkel repült a hármas után.
 A kettős nagyon élvezte, hogy együtt repülhetnek!!!
- Juhéééé! - sivalkodtak együtt. Nem akartak bajt csinálni, de felszabadultak, hogy együtt lehettek!! |
*Először felkapta szárnyaival a már gyógyult nyakú Faible-t és a hátára tette, majd gyorsan megismételte a mozdulatot Claire-rel is.
Kedvesen pillantott párjára.*
- Én majd viszem Őket, neked most pihenned kell és vigyáznod magadra és a kicsire. - *mondta, vagy inkább közölte. Eldöntötte, így Brünhildének felesleges lett volna bármiféle ellenvetéssel próbálkoznia.*
- Kapaszkodjatok, most kicsit szűkösebben vagytok. - *szólt hátrafordulva a két fiatalhoz és puhán a levegőbe emelkedett.* |
Fáradt, de nyugodt mosollyal bólintott. A párja kérése okos és jogos. És szerette azt az erdőt...... |
*Szerelmesen Brünhildére nézett.*
- Elég volt a meglepetésekből. - *véleményezte a történteket.* - Amondó vagyok, menjünk vissza a tengerparti erdőbe. Ott biztonságos. |
Brünhilde aggódva a csikóhoz lépett.
- Talán csak valami öreg bakot találtak, balszerencséjükre..... - mormogta. Remélve, hogy a csikója ebbe nem babrált vele, végigsimított tollaival Faible nyakán, és nagy örömére a seb el is tűnt egy pillanat alatt.
- Legközelebb vigyázzatok az ilyen rágcsálókkal! - mosolygott a csikókra.
A két csikó komoly képpel bólogatott, aztán kérdőn a felnőttekre néztek.
- És most? |
- A nyúúúúl? - *kérdezett vissza hitetlenkedve Despota és szárnyával óvatosan felemelte Faible fejét, hogy jobban láthassa a harapást.*
- Miféle nyúl volt az? |
Brünhilde majdnem hangosan felnevetett! A lányok......vadásztak?!
Claire szomorúan megcsóválta a fejét és részvéttel nézett Faible-re. A kicsi, duzzogó alak ekkor emelte csak fel leszegett állát. Csúnya harapás látszott a nyakán.......
- A nyúl volt - mondta Claire bánatosan. |
*Mosolyogva nézett Claire-re.*
- És nem sikerült elkapnotok? - *érdeklődött.* |
Rámosolygott a kettősre. Milyen aranyosak így együtt! Hogy kitöltik a szívét........
Vajon a saját csikója milyen lesz? Már ha attól eltekintünk, hogy meg sem születve uralja a testét........
- Találtatok közben valami érdekeset? Minek másztatok a bokrokba?
Claire ránézett testvérére, de az makacsul a földet nézte, így ragyogó szemekkel felnézett és enyhén selypítve szinte dalolta a választ:
- Nyúúúúúl |
*Mosolyogva engedte le fejét és gyengéden megbökte Faible-t.*
- Ne aggódj! Ha netalántán valami történne veletek, mi mindig ott lennénk és vigyáznánk rátok.
*Fejével kicsit odébb tolta a kis kancát.*
- Most menj Claire-hez.
*Orrával bátorítóan megbökte ismét Faible-t és maga is elindult Brünhilde és Claire felé óvatos léptekkel, nehogy rálépjen Faible apró patáira.* |
- Gyertek elő! - nyihogta hívogatón, a bokrokat vizslatva.
A lombok megzörrentek, és a két riadtarcú, koszos csikó odarohant a két pegazus alá.
- Hol voltatok? - kérdezte szepegve Claire. Fiable szinte dühösen posztolt Despota hasa alatt, készen rá, hogy többé ne hagyja lerázni magát.....
- Bocsássatok meg - ölelte át szárnyaival Claire-t, és Faible-hez is szánta szavait:
- Bajba kerültem. Despota eljött, hogy segítsen. Úgy örülök, hogy nektek nem esett bajotok! Féltem, hogy mi lesz veletek...Siettünk vissza. De nem akartam, hogy mind megsérüljünk, ezért siettem el - próbálta egyszerűsíteni a magyarázkodást.
- Ígérem, ha nem muszáj, soha többé nem teszünk ilyet!!! |
*Párja mellett haladt a levegőben egyre lejjebb és lejjebb.
Miután első riadalma teljesen szertefoszlott, jót mosolygott magukon. Mint kívülálló elképzelte, hogyan is festhettek.
Amint talajt fogtak, elkiáltotta magát:*
- Faible!!! Claire!!! Merre vagytok? |
- Ez egyáltalán nem természetes!!!! - szakadt ki belőle a kétségbeesés.
- A csikók nem szokták az anyjukat rángatni a térben, mint valami rongybabát! És ha egyszer hibáznak, akkor......akkor..... - nyögte, de képtelen volt kimondani, hogy mind odaveszhetnek.....
- Claire és Faible odalenn van, felügyelet nélkül. Meg kell keresnünk őket - mondta elszántan, a meg sem bűbájosnak is szánva szavait.
Azzal lassan ereszkedni kezdett. Nagyot sóhajtott megkönnyebbülésében, hogy minden gond nélkül közeledni kezdtek a talajhoz.
- Nem is értem miért tette - mondta halkan még. |
*Jó időbe tellett, mire sikerült felfognia, mit is hallott valójában.
Tágra nyílt szemekkel meredt párjára és a gömbölyödő hasra felváltva.*
- Huh... - *sikerült késöbb kipréselnie magából.* - Ez nem mindennapi! - *kezdett kicsit felengedni.* |
- Ezt....eeezt a csikó csinálta - hebegte rémülten és döbbenten. Moccani sem mert tanácstalanságában.... |
*A számára oly kedves hang tőrként hasított belé.
Gyorsan megrázta fejét és hamarosan párja mellett termett újra.
Kérdezni nem kérdezett, csak kérdőn pillantott.* |
[509-490] [489-470] [469-450] [449-430] [429-410] [409-390] [389-370] [369-350] [349-330] [329-310] [309-290] [289-270] [269-250] [249-230] [229-210] [209-190] [189-170] [169-150] [149-130] [129-110] [109-90] [89-70] [69-50] [49-30] [29-10] [9-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
* Khorall rövid repülés után meg is érkezett a patak mellé. Könnyed mozdulattal leszállt, majd megállva a kis patak mellett elkezdett inni. *
Szégyellte a fájdalmát, így leszegett fejjel lépdelt egyre távolodva a pataktól. Nem nézett visza. Félt, hogy megszakadna a szíve....
Berkenye hirtelen felkapta a fejét, s fülét hegyezve lemerevedett.A két kiscsikó is így tett, szorosan anyja mögé zárkózva.
Brünhilde tiltakozni akart, de elkésett, és egyébként is óvatosságra intette a korábbi "kalandja"......
A kettős nagyon élvezte, hogy együtt repülhetnek!!!