|
Témaindító hozzászólás
|
2006.05.26. 22:25 - |
 Draugherit hasalt. A sötétben a többi érzéke vezette, a szeme csak felesleges gond volt, mert állandóan vörösen égett.
Három hónap....Az épp elkezdődő tavaszból lassan a nyárba lép másutt az idő. Ő ennyi ideje űzte a Gonoszt. Itt, a Sötétben csak pár hete voltak, de ez épp elég volt, hogy végleg kihaljon belőle minden, ami korábban jellemezte.
A rengeteg hatc és küzdelem kimerítette. Mi sem mutathatta ezt jobban, minthogy éjfekete lett ott is, ahol sosem volt az a színe és a szeme a sárgából vörösbe váltott. De úgy érezte, mindez megérte.
Mert végig, ahogy kiszorítoták a rosszat Simbelmyneból, érezte, hogy közelednek a Rossz Urához. Ha őt legyőzik, akkor vége lesz a lidércnyomásnak. Minden nyom, minden ötlet, minden mágianyom idevezetett. Meg kell találniuk a forrást, különben a vérfarkasok legyőzése, a szellemek elkergetése, at orkok és más szörnyek szétzilálása és a Nagy Akarat megtörése mindezeken - hiába volt.
Nem sok társa volt. Steel, Machos voltak a legjobbak, de a többi eriszi is küzdött, védte a Birodalmat. Ő vállalta a legkeményebb utat....
Azaz mégsem. Mert a legkeményebb út Izabóé volt, aki ugyenzt csinálta, de teljesen egyedül a Félelmek Birodalmában.
Mások élvezték az életet, ők meg itt, elszigetelt sarkokban küzdöttek másokért...Akik nem is sejthették....És nemcsupán itt küzdöttek, de egyenesen ők kergették ide vissza a Sötétet...
Egy pillanatra visszaszállt a hónapokal ezelőtti percbe, mikor még a tündérországszerű világban lehetett, mikor egyetlen nem eriszi barátjával utoljára találkozhatott. 'Az egy egész másik élet volt.....'
Végül fáradtan behunyta szemeit és pihenni próbált. A nagy küzdelem mégodébbvolt.
|
[1184-1165] [1164-1145] [1144-1125] [1124-1105] [1104-1085] [1084-1065] [1064-1045] [1044-1025] [1024-1005] [1004-985] [984-965] [964-945] [944-925] [924-905] [904-885] [884-865] [864-845] [844-825] [824-805] [804-785] [784-765] [764-745] [744-725] [724-705] [704-685] [684-665] [664-645] [644-625] [624-605] [604-585] [584-565] [564-545] [544-525] [524-505] [504-485] [484-465] [464-445] [444-425] [424-405] [404-385] [384-365] [364-345] [344-325] [324-305] [304-285] [284-265] [264-245] [244-225] [Korábbi]
*Zenit minden információt megjegyzett, amit hallott.* |
 - Hm...
Végül aredhelt választotta, mert mintha ő kevésbé lett volna elgyötört. Odament hozzá, és megbökte az orrával.
 Nagy sóhajjal feleszmélt.
- Mi?......Mi az? - sóhajtotta.
- Bocsáss meg, amiért felzavarlak. Evenion vagyok, eriszi.....Kérlek mondd el, amit tudsz! Hol és mikor estetek fogságba? Tudsz valamit arról, hogy miért?
Behunyta a szemeit, és megremegett.
- A fogságunk egy hónapnál nem lehetett hosszabb.......semmiképp.....Nerdanel és én együtt voltunk az erdőben....Akkor értünk ide, a Birodalomba....Pihenni és enni akartunk...Akkor hirtelen sötét és homály szakadt le az égből....Nem tudtuk eloszlatni! Nem tudtuk! Alakok suhantak ide-oda.....Én fel akartam szálllni, és hívtam Nerdanelt......Megpróbáltuk, de kötelek, láncok zuhantak ránk.....Lerántottak minket.....Valaki felémhajolt....Ott, az oszlopoknál ébredtem...Nem tudtam tenni semmit....Nerdanel még kevesebbre ment...Ő nem harcos.....
Nagyokat lélegzett, majd lassan újra kezdte.
- Néha kaptunk enni és inni.....Nem tudom miért akartak minket így kínozni és életben tartani....A láncok belénk vágtak.....Elszívták az erőnket......Fogalmam sincs mit akartak vele....Csak az Árnyak voltak, akiket láttunk...Egy szót sem szóltak hozzánk.... |
- Nem mondtam volna? - *kérdezte halkan, de nem várt választ a kérdésre.*
- Pl.: mit kerestek itt? Mikor estek fogságba? Mit csináltak velük? És mi volt a célja az illetőnek? *sorolt néhány kérdést a sok közül.* |
Megérkeztek, és beléptek a terembe. És Evenion ott, az ajtóban megállt, mint a cövek.
- Ezek mind erisziek! - sziszegte hátra elkerekedett szemekkel öccsének, miután végignézett az alvókon.
- Haax....Aredhel.....Nerdanel......Gia.... - mondta, ahogy végül belépett, és jól megnézte magának a lényeket.
- Mit akarsz, mit mondjak nekik? - kérdezte értetlenkedve. |
- Elbeszélgethetnél velük. - *mondta, miközben felfelé baktattak a toronyba.*
- Tőlem azt hiszem kissé tartanak...
*Felértek a torony tetejére.* |
| - Jó..... |
- Ők nem olyan pegunik, akiket itt nehéz fogságba ejteni...
- Gyere, menjünk fel hozzájuk... |
- Ez azt jelenti, hogy valaki más újra a Te helyedre pályázik... - mondta komor, sötét arccal.
- Pegunik? Őket elkapni már önmagában is nagy dolog...
Kicsit hallgatott.
- Én a hatalom miatt kellettem.....Talán ők is.....Vagy az új terv részei....Míg Aeon itt volt, éreztem a hálót, és hozzá is fértem...eddig elzártam magam tőle, és a Sötétség is elzár, de most mindent tudok, amit a többiek.....Valami készül.....a Birodalmat el akarják söpörni a Föld színéről, Zenit.....Ehhez a védelmét kell letörni...Ezért akarják Erist, és a Birodalom Úrnőjét elkapni....Talán a lényeket is ezért gyűjtik össze.... |
*Halkabbra fogta a hangját.*
- Nem tudom, láttad-e, de egy eriszi volt itt, Aeon. Vele mentem egy igen sötét helyre és kiszabadítottunk néhány bajba jutott pegunit. Most itt vannak a kastélyban, az egyik toronyban.
- Nem tetszik ez nekem. Miért ejt foglyokat a sötétség? Mi haszna van ebből Neki? |
Evenion jó ideje ért vissza Nefadar és Dayu társaságában, és azóta is az élelmet számláltatta, a szállítást felügyelte. Ez fontos munka volt, de látta, hogy Zenit milyen arccal néz rá, így követte őt, és bólintott.
- Mondd, mi baj! |
*Zenit kilépett az ajtón és halkan becsukta maga mögött az ajtót.
Első útja Evenionhoz vezetett.*
- Eve, történt itt néhány furcsa dolog az elmúlt napokban!
*Ezt szánta bevezetésnek, miközben Evét egy olyan sarokba húzta, ahol senki sem hallhatja Őket.* |
 - Jó. - bólintott.
Letette a fejét a párna sarkára, és behunyta a szemeit. |
- Nincsmit. Ha bármi történne, vagy esetleg csak szükséged/szükségetek lenne valamire, szóljatok a kint álló szolgálónak.
- Nekem még van néhány elintéznivaló dolgom. |
Mélyet sóhajtott, és nem szólt.
- Jó....Köszönök mindent..... |
- Semmit. - *felelte.*
- Nem sokat tartózkodok a Sötétségen kívül. Van itt elég bajom, nem kellenek még az ottaniak is. |
Nerdanel visszament a párnájához, és lefeküdt, de képtelennek érezte magát a pihenésre.
- Mit tudsz arról, ami odakinn folyik? - tette fel az egyik legégetőbb kérdést. |
*Válasz képpen bólintott.* |
Odament a kancához, és végigsimított rajta a szárnyával.
- Ő a Hajnal. Amint Aredhel jobban lesz, ki kell innen vinni..... |
- Haax is fel fog épülni. - *nyugtatta meg Nerdanelt.*
- Nagyon el van gyengülve, de megmarad.
*Haaxra nézett.*
- Nézd! Már most jobb színben van. |
Összehúzott szemeivel fürkészte még egy darabig pegunit, de aztán túltette magát a gondolatain.
'Végül is....Megmentett....És nem úgy tűnik, hogy uralná a Sötét....'
- Régóta. - és ezúttal szomorú árny hullott az arcára.
- Én nem tudom már mikor kaptak el.....És Haax már akkor is öntudatlan volt....
Itt a barna-ezüst lényre nézett.
- Gyakran kívántam már, hogy legyen vége valahogy.....Szörnyű volt.....A Sötétség megtalálta a módját, hogy hogyna játssza ki a mágiahálónkat....Nem tudtunk segítséget hívni.... |
[1184-1165] [1164-1145] [1144-1125] [1124-1105] [1104-1085] [1084-1065] [1064-1045] [1044-1025] [1024-1005] [1004-985] [984-965] [964-945] [944-925] [924-905] [904-885] [884-865] [864-845] [844-825] [824-805] [804-785] [784-765] [764-745] [744-725] [724-705] [704-685] [684-665] [664-645] [644-625] [624-605] [604-585] [584-565] [564-545] [544-525] [524-505] [504-485] [484-465] [464-445] [444-425] [424-405] [404-385] [384-365] [364-345] [344-325] [324-305] [304-285] [284-265] [264-245] [244-225] [Korábbi]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Draugherit hasalt. A sötétben a többi érzéke vezette, a szeme csak felesleges gond volt, mert állandóan vörösen égett. 
- Hm...
Nagy sóhajjal feleszmélt.
- Jó. - bólintott.