Témaindító hozzászólás
|
2006.04.29. 12:12 - |

Draugherit elérte a tengerpartot és kedve támadt egy kis pancsolásra. Leszállt, bevágtatott a vízbe, tombolt egy sort, úszott egy sort és hempergett egy sort a parti fövenyen. Mikor biztos volt benne, hogy tökéletesen tiszta lett, egy kis legelészés mellett döntött a közeli erdőben. |
[953-934] [933-914] [913-894] [893-874] [873-854] [853-834] [833-814] [813-794] [793-774] [773-754] [753-734] [733-714] [713-694] [693-674] [673-654] [653-634] [633-614] [613-594] [593-574] [573-554] [553-534] [533-514] [513-494] [493-474] [473-454] [453-434] [433-414] [413-394] [393-374] [373-354] [353-334] [333-314] [313-294] [293-274] [273-254] [253-234] [233-214] [213-194] [193-174] [173-154] [153-134] [133-114] [113-94] [93-74] [73-54] [53-34] [33-14] [13-1]
*Despota nem követte Brünhildét. Magának kellett boldogulnia. De érzékeivel követte a kancát, nehogy bajba kerüljön.* |
- Köszönöm.
És már tántorgott is nyugat felé.
Amint a patakhoz ért, szinte beleesett, de végül csak egy összerogyás lett belőle, meg mohó, sok-sok félrenyeléssel ellátott ivás. |
*Despota felemelte a fejét.*
- Nyugat felé mennj. Arra találsz egy kis patakocskát. |
Brünhilde szédelegve felnézett.
- Szomjas vagyok. Vizet keresek. |
*Despota idő közben kicsit elbóbiskolt, de a mozgásra felébredt.
Lenézett és észrevette Brünhilde próbálkozásait, majd azt, hogy elindult valahová.*
- Hova mész ? - *kérdezte a fáról, lelógatott fejjel.* |
Brünhilde a nyugodt, sötét pihenésből rémálmok hálójába keveredett.
Ott volt a sötét csatában és nem tudta megvédeni a nővéreit, akik a szeme előtt haltak meg, majd őt is elkapták és brutális kínzás után meghalt. De ez még nem volt elég. A sötétség újra foglyul ejtette a lelkét és rettenetes képekkel, nem megtörtént bukások emlékeivel gyötörte.
Így egy rándulással felébredt.
Zihálva körülnézett. Aztán lassan minden a helyére került.
Nagyon szomjas volt. Megpróbállt felállni. Sok-sok próbálkozás után sikerült megmaradnia a talpán és botorkálva valammi patakot, tócsát vagy akármit kezdett keresni.
|
*Despota lefeküdt az ágra. Fejét lelógatta a fáról, úgy figyelt tovább.* |
Brünhildének megköszönni sem volt ideje Draugherit szívességét.
Visszahanyatlott a földre és sötét, álomtalan álomba merült. |
- Szia Draugherit.
*Utánanézett egy darabig, majd nagy lendületet vett, és felugrott kedvenc faágára. Onnan jól belátott mindent, még Brünhildét is.* |
Draugherit ledobbant a két pegazushoz.
Egy pillantrásra megértette mi történt és a kancához lépett.
Vad tűzvihar tekeredett kettejük köré és mikor a lángok kihunytak Brünhilde teljesen egészségesen feküd a földön.
- Nnnna. Mostmár csak pihennie kell. Köszönöm a segítséged Despota. Ha akarsz, elmehetsz... Mostmár meglesz rendben....
- Viszlát Brünhilde. Viszlát Despota.
Kényelmesen felszállt és tovatűnt. |
*Despota bólintott.
Brünhildével szemben állt. Figyelt minden apró neszre.
Egyszer csak szárnysuhogást hallott föntről.* |
Brünhilde csak sutogta:
- Jó....
Aztán behunyta a szemeit és nagyon elcsendesült. |
- Oké, akkor üzenj Neki az eriszi hálón, hogy nagy szükség lenne rá. |
Brünhilde aprót és kesrűt nevetett. Kár volt.
Vér jött ki a száján és összerázkódott.
- Csak egy lényt.....akit Te is..... |
*Despota felállt a térdelésből és megrázta szárnyait, hogy leesseb azokról a maradék nemkívánatos dolog.*
- Jól van, ezzel megvolnánk. Ismersz olyan lényt, aki tud gyógyítani ? |
Brünhilde újra meg újra összerándult.
- Jó.....- sóhajtotta.
Már nem volt ereje tiltakozni és jól tudta: így is minden esélye megvan rá, hogy meghaljon. |
- Néhány gyógyfű keveréke - *válaszolta.*
- Meg nem gyógyítják a sebeket, de kifertőtlenítik. És ez az első lépés a gyógyulás felé. - *felelte.
Közben Brünhilde oldalát is bekente ezzel a keverékkel.* |
Brünhilde összerándult a sebei érintésétől.
- Mi...ez? - suttogta. |
*Despota bő negyed óra múlva visszaügetett Brünhildéhez. Nem ment oda hozzá, nem is szólt hozzá. Keresett egy nagyobb követ, és azzal ütyködött.
5 perc múlva odasétált Brünhildéhez. Jobb szárnya össze volt hajtva, mintha valamit fogna benne. Letérdelt a kanca mellé.*
- Ez most valószínűleg fájni fog. - *mondta.
Azzal szétnyitotta jobb szárnyát. Ahogy kinyitotta, zöld színű valamit lehetett látni.
Bal szárnyával kivett belőle egy kis darabot, és rákente Brünhilde egyik szárnyára.* |
Brünhilde ottmaradt a földön fekve a hullák közt.
Felkelni nem bírt. A csődört pedig nem marasztalta.
'Biztosan van egy sor fontosabb dolga.'
Kinyitotta a száját és köpött egy adag vért.
Küszködve felemelte a fejét. A szárnyait többször is átlőtték nyilakkal, a teste több kisebb-nagyobb vágásból vérzett.
Visszahanyatlott a földre.
'Vajon milyen lesz a Valhalla?' süllyedt vissza a lázas merengésbe. |
[953-934] [933-914] [913-894] [893-874] [873-854] [853-834] [833-814] [813-794] [793-774] [773-754] [753-734] [733-714] [713-694] [693-674] [673-654] [653-634] [633-614] [613-594] [593-574] [573-554] [553-534] [533-514] [513-494] [493-474] [473-454] [453-434] [433-414] [413-394] [393-374] [373-354] [353-334] [333-314] [313-294] [293-274] [273-254] [253-234] [233-214] [213-194] [193-174] [173-154] [153-134] [133-114] [113-94] [93-74] [73-54] [53-34] [33-14] [13-1]
|