|
Témaindító hozzászólás
|
2006.05.26. 22:25 - |
 Draugherit hasalt. A sötétben a többi érzéke vezette, a szeme csak felesleges gond volt, mert állandóan vörösen égett.
Három hónap....Az épp elkezdődő tavaszból lassan a nyárba lép másutt az idő. Ő ennyi ideje űzte a Gonoszt. Itt, a Sötétben csak pár hete voltak, de ez épp elég volt, hogy végleg kihaljon belőle minden, ami korábban jellemezte.
A rengeteg hatc és küzdelem kimerítette. Mi sem mutathatta ezt jobban, minthogy éjfekete lett ott is, ahol sosem volt az a színe és a szeme a sárgából vörösbe váltott. De úgy érezte, mindez megérte.
Mert végig, ahogy kiszorítoták a rosszat Simbelmyneból, érezte, hogy közelednek a Rossz Urához. Ha őt legyőzik, akkor vége lesz a lidércnyomásnak. Minden nyom, minden ötlet, minden mágianyom idevezetett. Meg kell találniuk a forrást, különben a vérfarkasok legyőzése, a szellemek elkergetése, at orkok és más szörnyek szétzilálása és a Nagy Akarat megtörése mindezeken - hiába volt.
Nem sok társa volt. Steel, Machos voltak a legjobbak, de a többi eriszi is küzdött, védte a Birodalmat. Ő vállalta a legkeményebb utat....
Azaz mégsem. Mert a legkeményebb út Izabóé volt, aki ugyenzt csinálta, de teljesen egyedül a Félelmek Birodalmában.
Mások élvezték az életet, ők meg itt, elszigetelt sarkokban küzdöttek másokért...Akik nem is sejthették....És nemcsupán itt küzdöttek, de egyenesen ők kergették ide vissza a Sötétet...
Egy pillanatra visszaszállt a hónapokal ezelőtti percbe, mikor még a tündérországszerű világban lehetett, mikor egyetlen nem eriszi barátjával utoljára találkozhatott. 'Az egy egész másik élet volt.....'
Végül fáradtan behunyta szemeit és pihenni próbált. A nagy küzdelem mégodébbvolt.
|
[1184-1165] [1164-1145] [1144-1125] [1124-1105] [1104-1085] [1084-1065] [1064-1045] [1044-1025] [1024-1005] [1004-985] [984-965] [964-945] [944-925] [924-905] [904-885] [884-865] [864-845] [844-825] [824-805] [804-785] [784-765] [764-745] [744-725] [724-705] [704-685] [684-665] [664-645] [644-625] [624-605] [604-585] [584-565] [564-545] [544-525] [524-505] [504-485] [484-465] [464-445] [444-425] [424-405] [404-385] [384-365] [364-345] [344-325] [324-305] [304-285] [284-265] [264-245] [244-225] [Korábbi]
*Jó órás séta után már igen mélyen voltak.*
- Az jó jel, hogy még egy sötét lénnyel sem találkoztunk... |
 - Igen...csak néha szeretném is is látni az utakat.....hm....látni... - mosolyodott el öniróniával.
- De akkor csak egyet mondj meg: mégis merre megyünk? Azt látom, hogy körülöttünk itt van a nagy semmi, de keresünk valakit? Valamit? Vagy csak megyünk?
Hirtelen arca elkomorodott. |
- A jelenlegi helyzetet nézve csak harcokkal tudunk diadalt aratni. Úgy vélem, hogy ha valaki odasétálna az egyik mágushoz, és el szeretné mondani a mondandóját, az első mondat után megölnék vagy fogságba ejtenék... Ugyan ez vonatkozik szerintem a tárgyalásokra is. Szóval ezek járhatatlan utak...
- A kémlelést nem tartom jó dolognak. nem tudom megmagyarázni, hogy miért, de nem...
- A jövőt pedig tudod, hogy képzelem el... |
| - Azt szeretném tudni, hogy mit vársz ettől az úttól....Mit is akarsz tenni....Tárgyalások? Kémlelés? Harc? És a jövőt hogyan képzeled el? |
- Pontosan mire gondolsz? |
- Igen. Csak ne fájjon nagyon. - mondta, és árnyék hullott az arcára.
- Mondd, van valami terved? A közeljövőre? A távolabbira......? |
- Ennek örülök.
- Erről jut eszembe. Ha van erőd, akkor ideje lenne valamivel kiváltani. Ere sort is kerítünk, amint visszaértünk. Jó? |
- Jó. - mosolyodott el kicsit szégyenlősen.
- Akkor nincs több ellenvetésem. |
- Ez így nem igaz.
- Nem tudhatjuk, hogy van, vagy nincs erőd. Lehet, hogy van, csak még nem jöttünk rá.
- Nekem meg most úgy sincs annyira kedvem a repüléshez. és ha lenne is, akkor sem lenne bajom, ha kivételesen a földön járnék... |
| - Jó, de hát nekem nincs erőm! És nem is tudok olyan gyprsan haladni, mint mikor Te repülsz! |
- Teher? Így sem vagy teher... Dayu meg jó, ha ott marad és vigyáz, hogy minden rendben legyen. |
| - Ne szóljak Dayunak? Úgy nem vagyok annyira teher! |
- Jó.
*Követte lefelé a lépcsőn Eveniont.
Kiléptek a kastélyból, elhagyták a hatalmas falakat és eltűntek a sötétben...* |
- Igen. - mondta szárazon.
- A raktár tele van...A Kastély és a Fal készen áll....A nép, aki Téged akart, már itt van....Mindenki...Nincs miért maradnunk. Menjünk.
Ellépett Zenit mellett, és elindult lefelé a lépcsőn. |
- Igen, semmit sem tudunk... És ez nem helyes! Mindenről tudnunk kellene! - *csattant fel.*
- Többször kellene kimennem és felmérnem a helyzetet... |
- Nem.....Pusztulásról nem.....Remélem nincsenek is!
- De az lehet, hogy a Sötétség tenyészik, míg a Fényt elfojtja.....A kihunyását nem éri el.....De az erejét lefojtja...
Eltöprengett.
- Lehet, hogy valahogy elkábítják őket....Vagy elveszik az erejüket....
- Arról sem tudunk, hogy mostanában olyan óriási győzelmek születtek volna a Sötét mágusok felett! Igazságszerint....semmit sem tudunk róluk.... - tette még hozzá. |
- Igazad lehet.
- De az elmúlt időkben annyi Sötét lény pusztult el. Viszont Én nem tudok Fény-lény pusztulásáról. Te igen? ha így fogságba esnek is néhányan, annyit nem lehet foglyul ejteni és tartani! |
- Talán nekik tényleg nem volt esélyük.....Vagy ha ezek a lények valahol nem lesznek ott, akkor az a Sötétség céljait szolgálja....Ha őket elpusztította volna, akkor azzal a saját erejét, előnyét növelhette volna...talán....Bár akkor miért tartotta őket életben?!
- Nem. - suttogta.
- Már értem! Mindent! Figyelj, Zenit! Ez itt egy mágikus Birodalom, ahol sötét és fénybeli lények is élhetnek. Valószínűleg ezek békében egyenlőségben élnek egymással....A Fény és a Sötétség egyensúlyban van! Ha az egyikből pusztítunk, az csak időlegesen növeli a másik erejét, aztán annak is csökkeni kell, hogy az Erőegyensúly, az Világ Rendje megmaradjon......Ezért ejtette őket fogságba! Hogy ne legyenek útban, ne legyenek elég erősek és szabadok a harchoz.....De életben tartotta őket, hogy a saját ereje még véletlenül se csökkenjen..... - mondta csillogó szemekkel, döbbenten és elszörnyedve. |
- Semmi olyat, mint amit akartam. - *felelte.*
- csak azt nem értem, hogy miért Fény-lényeket ejtettek fogságba. Mi lehetett velük a céljuk? |
- Köszönöm, Aredhel. - mondta kedvesen.
A peguni visszahanyatlott a párnára, és aludt is tovább.
Evenion meg Zenithez lépett.
- Ebből Te mit tudtál meg? |
[1184-1165] [1164-1145] [1144-1125] [1124-1105] [1104-1085] [1084-1065] [1064-1045] [1044-1025] [1024-1005] [1004-985] [984-965] [964-945] [944-925] [924-905] [904-885] [884-865] [864-845] [844-825] [824-805] [804-785] [784-765] [764-745] [744-725] [724-705] [704-685] [684-665] [664-645] [644-625] [624-605] [604-585] [584-565] [564-545] [544-525] [524-505] [504-485] [484-465] [464-445] [444-425] [424-405] [404-385] [384-365] [364-345] [344-325] [324-305] [304-285] [284-265] [264-245] [244-225] [Korábbi]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Draugherit hasalt. A sötétben a többi érzéke vezette, a szeme csak felesleges gond volt, mert állandóan vörösen égett. 
- Igen...csak néha szeretném is is látni az utakat.....hm....látni... - mosolyodott el öniróniával.