|
Témaindító hozzászólás
|
2006.04.14. 20:55 - |
 *Lúthien csöndesen legelészett a réten, és közben fülét hegyezte. Nem hallott fura zajokat, így tovább rágcsálta a friss, zsenge füvet, és közben magában merengett.* |
[616-597] [596-577] [576-557] [556-537] [536-517] [516-497] [496-477] [476-457] [456-437] [436-417] [416-397] [396-377] [376-357] [356-337] [336-317] [316-297] [296-277] [276-257] [256-237] [236-217] [216-197] [196-177] [176-157] [156-137] [136-117] [116-97] [96-77] [76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
 - Jó.
Odasétált a párjához és mikor az felemelte a fejét megcsókolta.
Aztán csak elfordult és gondolkozni kezdett. |
 *Fekete Álom rásandított, és végül fejét is párjára fordította. Egy darabig érdeklődést tettetve nézte, mit csinál Draugherit, majd újra elfordult és kicsit komolyabban folytatta.
-Nagyon jól esett, amit tettél. -*mondta megszokott csöndes, nyugodt hanján.* -Hogy meg akartál védeni, és megtorolni, amit az az undok, nyomorult pára művelt. Eszem ágában sem volt megbántani téged. De azt nem hagyom, hogy miattam és helyettem bárki vére tapadjon a patádhoz. Te is tudod, hogy meg tudom védeni magamat, ha akarom. Remélem, választ kaptál a kérdésedre is. És most itt fejezzük be ezt a témát.
*Álom ezzel fölállt és a kis tisztás közepére vonul, majd nyugodtan legelészni kezdett.* |
Draugherit teljesen megdöbbent. A válasz, a pontosság, az, hogy párja tudta mi nyomasztja ('Nem kellett volna meglepődnöm....')
- Öhm....khm...értem....
És zavartan kapálni kezdte a talajt.
|
*Álom egy darabig még fürkésző tekintettel nézett Draugheritre, majd elfordította a fejét, és olyan könnyed hangon felelt, mintha csak az időjárást beszélnék meg.*
-Nem hagylak el, mert szeretlek! Ha nem szeretnélek, nem mentem volna hozzád. Azt gondoltam, hogy ezt magadtól is tudod. De miattam ne follyon el senki vére! |
- Választ szeretnék kapni egy kérdésre.
'Ó, de milyen régóta!' gondolta hirtelen, gondolatban végigjárva a hosszú utat... |
*Álom viszonozta a pillantást. Nemes vonalú fejét párja felé fordította és állta Draugherit tekintetét, de egy darabig ő se törte meg a csendet. Aztán halkan szólalt meg:*
-Miért vagy itt? -*kérdezte, a csődört fürkészve.* |
| Könnyedén leszállt és ránézett párjára. Egyetlen szót sem szólt. Csak nézte. |
| *Fekete Álom lefékezett a kis tisztáson, és lassan körülnézett. Büszkén felszegte fejét és szúrós tekintettel méregette a környéket. Mikor megbizonyosodott róla, hogy teljesen egyedül van, lassan a kis tisztás széléhez sétált, és leheveredett egy terebélyes fa tövébe.* |
 *Lúthien lassa kinyitotta a szemét. Tündöklő napsugár áradt keresztül a bokrok leveli közt, fényes nyalábok képében. Lúthien kimászott a bokor alól, nyújtózott egyet, és megrázta magát. Kipihentnek és üdének érezte magát. Csak a gyomra kordult meg éhesen. Lehajolt és legelészni kezdett. Ennek a tisztásnak a füvét szerette a legjobban.
Közben az előző este járt az eszében. A tengerparti játszadozás, meg a párja, Fátum. Tényleg! Vajon ő most hol lehet? Biztosan az erdőt járja, ahogy szokta. Nagyon hiányzott neki a párja, ezért úgy döntött, inkább eltereli róla a figyelmét. Például sétál egyet.
Ezzel szép lassan elindult a tengerpart felé. |
 Mivel az az idegen unikornis elvágtatott, Ghost megin egyedül maradt.íól lakott, de nagyon magányos volt. Ismert a földalatti barlangrendszerben egy kis tavat. Tudta, hogy oda sokan járnak, de még senkivelsem találkozott ott.Gondolta ellátogat oda, remélte most lesz ott valaki! |
| Ghost nagy magányában úgy gondolta kimegy a tisztásra legelészni.Ahogy odaért meglátott valakit. Nem ismerte őt, sose látta errefelé.Mivel nem ismerte nem mert odamenni!Mintha észre sem vette volna legelészni kezdett, mert nagyon éhes volt! |
 *Fátum 15-20 perc késéssel befutott a kis tisztásra. Homloka verejtékezett, teste megviseltnek tűnt. Körbenézett a tisztáson, de nem látott senkit sem. Egy ideig álldogált, majd elkezdett sétálgatni a tisztáson. El sem tudta képzelni, hol lehet Lúthien. Arca egyre gondterheltebb lett. Minden percben felnézett az égre.
Már hajnalodott, és ez a búcsúzást jelentette. Mégegyszer körbenézett a tisztáson, de most sem látott senkit sem. Nagyot sóhajtott, és fájó szívvel gyorsan elindult ügetésben az erdő sűrűjébe, ahova még a nap sugarai sem hatolnak be.
Azonban, amikor elügetett egy jókora bokor mellett, az beglibbent, és ezüstös fehérség áradt ki belőle. Fátum megtorpant, és visszanézett. A bokor tövében megpillantotta Lúthient, aki édesen szunyókált. 1-2 percig gyönyörködve nézte, majd villámcsapásként ismételten eszébe ötlött: ~ HAJNALODIK !!!~
Azzal sarkon fordult és elvágtatott az erdő végtelen sűrűjébe.* |
| *Lúthien ért ki hamarabb az erdőből, lelassította vágtáját és büszkén felemelt fejjel, peckesen ügetett a kis tisztás közepére.* -Nah! -*mondta elégedetten, aztán körülnézett. Az egyik bokor tövében, közvetlenül a tisztás szélén volt egy kis mélyedés. Épp akkora, hogy egy felnőtt unicornis kanca kényelmesen elférjen benne. Lúthien odaballagott, félrehajtotta a bokor ágait, s megszemlélte leendő fekvőhelyét. A kiscsikó ekkor megint megmoccant, és rúgott kettőt Lúthien oldalába.* -Jól van na, már fekszem, már fekszem, te kis rosszcsont! -*mondta a csikónak, aztán újra a bokor felé fordult.* -Jónak tűnik... remélem, Fátum megtalál minket. -*mondta csak úgy önmagának, aztán leheveredett a bokor aljába, s az ágak meg a levelek visszacsapódtak eredeti helyükre, teljesen eltakarva őt. Lúthien pedig kényelmesen elhelyezkedett, összekucorodott a földön és fejét mellső lábaira hajtotta. Egy darabig még gondolt rá, hogy megvárja amíg Fátum is megérkezik, de nem bírta ki ébren; elnyomta az álom.* |
 - Nemhiszem hogy bárki is lesz ott. De felőlem mehetünk. Elvégre is szeretem nézni a tengert. - *felelte Pallas.* |
 -Hát nem nagyon.-felelte Diadém-Tudod mit, menjünk le a tengerparthoz, hát ha van ott valaki!-mondta boldogan |
| - Egy elég harcias csődör, a neve Despota. Hosszabb ideig még senkit sem tűrt meg a közelében. - *felelte Pallas.* - Gondolom nem ismered. |
| -És ki ő?-kérdezte Diadém kiváncsian. |
| - Értem. - *felelte Pallas.* - Én csak egy pegazust ismerek... |
| Sokszor találkozom velük, és jókat beszélgetünk errő, arról. |
| *Pallas érdeklődve hallgatta Diadém beszédét.* - Szóval jó sok ismerősöd van. És sűrűn szoktatok találkozni ? vagy csak néha ? - *kérdezte töprengve Pallas.* |
[616-597] [596-577] [576-557] [556-537] [536-517] [516-497] [496-477] [476-457] [456-437] [436-417] [416-397] [396-377] [376-357] [356-337] [336-317] [316-297] [296-277] [276-257] [256-237] [236-217] [216-197] [196-177] [176-157] [156-137] [136-117] [116-97] [96-77] [76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
*Lúthien csöndesen legelészett a réten, és közben fülét hegyezte. Nem hallott fura zajokat, így tovább rágcsálta a friss, zsenge füvet, és közben magában merengett.*
- Jó.
*Fekete Álom rásandított, és végül fejét is párjára fordította. Egy darabig érdeklődést tettetve nézte, mit csinál Draugherit, majd újra elfordult és kicsit komolyabban folytatta.
*Lúthien lassa kinyitotta a szemét. Tündöklő napsugár áradt keresztül a bokrok leveli közt, fényes nyalábok képében. Lúthien kimászott a bokor alól, nyújtózott egyet, és megrázta magát. Kipihentnek és üdének érezte magát. Csak a gyomra kordult meg éhesen. Lehajolt és legelészni kezdett. Ennek a tisztásnak a füvét szerette a legjobban.
Mivel az az idegen unikornis elvágtatott, Ghost megin egyedül maradt.íól lakott, de nagyon magányos volt. Ismert a földalatti barlangrendszerben egy kis tavat. Tudta, hogy oda sokan járnak, de még senkivelsem találkozott ott.Gondolta ellátogat oda, remélte most lesz ott valaki! 
*Fátum 15-20 perc késéssel befutott a kis tisztásra. Homloka verejtékezett, teste megviseltnek tűnt. Körbenézett a tisztáson, de nem látott senkit sem. Egy ideig álldogált, majd elkezdett sétálgatni a tisztáson. El sem tudta képzelni, hol lehet Lúthien. Arca egyre gondterheltebb lett. Minden percben felnézett az égre. 
- Nemhiszem hogy bárki is lesz ott. De felőlem mehetünk. Elvégre is szeretem nézni a tengert. - *felelte Pallas.*
-Hát nem nagyon.-felelte Diadém-Tudod mit, menjünk le a tengerparthoz, hát ha van ott valaki!-mondta boldogan