|
Témaindító hozzászólás
|
2006.05.10. 18:56 - |
 Diadém elhatározta, hogy kirándulást tesz a csepkőbarlangban megcsodálni a cseppköveket.
|
[972-953] [952-933] [932-913] [912-893] [892-873] [872-853] [852-833] [832-813] [812-793] [792-773] [772-753] [752-733] [732-713] [712-693] [692-673] [672-653] [652-633] [632-613] [612-593] [592-573] [572-553] [552-533] [532-513] [512-493] [492-473] [472-453] [452-433] [432-413] [412-393] [392-373] [372-353] [352-333] [332-313] [312-293] [292-273] [272-253] [252-233] [232-213] [212-193] [192-173] [172-153] [152-133] [132-113] [112-93] [92-73] [72-53] [52-33] [32-13] [Korábbi]
 *Zenit bólintott.*
- Jó, figyelni fogok majd erre.
*Szemét ismételten Donra emelte.*
- Nem tudnál velem úgy beszélni, mintha egy közönséges csikó lennék ? Csak mert zavar, hogy...Mindegy, hagyjuk... |
 - Életed egyik legfontosabb dolgát mesélem el: a Kitörések érinteni fogják életed, jobb ha figyelsz!
- Tekintve a különleges erődet, nagy valószínűséggel Te azon kevesek közé fogsz tartozni, akik képesek lesznek használni.
- A Kitörés a legerősebb mágia mind közül. Mágiakitörés, ami a legtöbbször mindent elpusztít maga körül és a felszabadítót is...
- Épp ezért csak a legnagyobb kétségbeesés idején vagy a halál pillanatában szabadul fel, és akkor is nagyon ritkán....
- Csak a legerősebb mágialények sajátja. Aki képes használni, valószínűleg legyőzhetetlen lesz! De nagyon ritka, hogy valaki túlélje...
- És épp ezért vigyázz a szenvedéllyel! Akaratlanul is aktiválja néha a mágiát! És ez nemcsak Rád veszélyes....
 Asylon még mindig a kövek közt turkált.
|
- Nem, nem hallottam még a kitörésekről.
- Nem szándékosan lesz úrrá rajtam a harag és a csüggetség. Ez csak úgy jön. Olyan, mintha nem is Én mondanám azokat, amiket. Pedig igen. Ilyenkor teljesen máshogy látom a dolgokat. Ha nem józanodnék ki gyorsan, talán még meg is támadnálak.
- És láthatod, vevő vagyok az új dolgokra. Érdekelnek, és van is bátortságom kipróbálni Őket. Csak nem tetszik, hogy nem sikerül egyből tökéletesen.
*Zenit az utolasó mondat végére elmosolyodott és levette pillantását Donról.* |
Elgondolkodva nézte a csikót.
- Megértem amit érzel. De attól, hogy nem akarsz bajt, az megtalálhat, ha nem tanulod meg kezelni a szenvedélyed.
- Hallottál már a Kitörésekről?
- Épp azért vagy csikó, hogy tanulj. Ha valami nem megy elsőre, ne engedd elhatalamsodni magadon a haragot és a csüggedést. És ne add fel!
Asylon elment megkeresni a követ.
Magára maradt gondolataival.... |
- Nem, nem örülnék. - *válaszolta.*
- Hogy mi a bajom ? Ha akarod, elmondom. Mivel kérdezted, gondolom akarod hallani.
- Először is, Én nem kavarok bajt. Megteszek minden tőlem telhetőt, de nem mindig sikerül minden elsőre. És ezt nehezen viselem el.
- Ezen kívül pedig szeretek új érzésekben részesülni. Szeretek repülni és nagyon szeretem a száguldást ! Ezek után érthető, hogy miért nem tudtam parancsolni magamnak. Ha hiszed, ha nem, másodszorra nagyon is nem akartam gyorsulni.
- A megállást illetően meg nekem senki sem mondta, hogy hogy kell megállni.
*Zenit befejezte a mondandóját. Miközben beszélt, egész idő alatt Don szemébe nézett. A végén csak egy pillanatra nézett Asylonra, de aztán visszafüggesztette tekintetén Donra.* |
- Nem szolgaságot várok el! - mondta.
- Hanem együttműködést. Hogy megértsd: nem véletlenül kérlek arra, amire.
- Szeretném, ha elmondanád mi a bajod. Ha jól hallottam Draugheritet akartad vigyázódnak. Ő vagy nem is szólna hozzád, vagy végig támadna! Ennek örülnél? |
- Nem vagyok senkinek sem a szolgája, hogy engedelmeskednem kellene. - *válaszolta már higgattan Donnak, még mielőtt Asylon a csavart csinálta.
Aztán amikor Don egy drágakövet dobott a kövek közé, megmakacsolta magát és egy lépést sem tett.
Össze-vissza álló szárnyait összehajtogatta és a helyükre tette, de közben egy lépést sem rágított.
Makacsul állt egy helyben, és Donra meredt.* |
- Asylon nem csinálta tökéletesen. A Többszörös Csavar még felnőtek számára is nagyon nehéz. Eredetileg nem kellett volna Neked megmutatnom. Asylonnak azért tanítom, mert őt Izabó utasítására és az erisziek elvárására különlegessé kell nevelni.
- Kár, hogy eluntad a gyakorlást. Ez hasznos trükk. És most jől jöhetne neked. Nem is tudod hányan vadásznak Rád!
- De én nem erőltetem!
- De az engedelmességet meg kellene tanulnod. És a mágiád uralmát is!
- Asylon! Mutasd meg neki, hogy hogy megy neked a Többszörös Csavar!
Asylon mindeddig kerekre tágult szemekkel nézte Dont.
'Velem is célja van az eriszieknek??? Miért??? Miért nem mondták ezt eddig nekem?'
- A Többszörös Csavart?!
Végül lendületet vett és egy mély levegő után nekifogott.
Elkezdte a forgást, begyorsult, egyre gyorsabban pörgött, míg már nem is látott..És megérezte! A mágia kitört és óriási léglökettel a barlang falának ütközött! Ami Ott volt előtte! A légvihar ütközése a fallal hatalmas visszalökést eredményezett!
Asylon összegabalyodott szárnyakkal zuhant a mélybe... és Don elkapta őt!
- Erről beszéltem. Veszélyes és nehéz.
- Tehát nem kell tovább próbálnod. - mondta Zenitnek.
- De nem is volt rossz! - mondta Asylonnak.
Egy ragyogó drágakövet húzot elő a semmiből.
Elhajította a kövek közé.
- Keressétek meg! Aki előbb visszahozza, jutalmat kap! |
*Zenit ránézett Donra.*
- NEM ! Nem teszem meg ! - *kiáltotta az arcába.*
- Igyekeztem azt tenni, amit mondtál, de nem sikerült ! Ez olyan nagy baj ? Nem lehet mindenki tökéletes ! Nem sikerülhet mindenkinek minden elsőre, mint Asylonnak ! Én nem vagyok Asylon ! - *folytatta emelt hangon.*
- És nem próbálok meg semmit sem mégegyszer. Egyszerűen nincs hozzá kedvem. - *fejezte be halkabban.
Tekintetét nem vette le Donról. Állta a hatalmas csődör pillantását.* |
- Zenit! Megteszed amit mondok, vagy tovább kavarod a bajt???
- Az első, hogy megtedd amire kérnek! Alapvető, fontos dolog!
- Csak a forgást próbáld és ne engedd a mágiát eluralkodni! |
*Zenit elmosolyodott Asylon mondatán.
~Még hogy nehéz - gondolta magában.
~Hiszen egyből sikerült Neked, és ráadásul tökéletesen !~
Kicsit elszomorodott.
~Asylonnak minden elsőre sikerül.~ Aztán gyorsan elhesegette ezt a gondolatot.
Ismételten Asylonra függesztette tekintetét.* |
- Te ne játssz az életeddel! - mondta nyomatékosan Asylonnak.
Ő könnyedén elindult, begyorsított, majd szárnyait épp hogy kinyitva elkezdett pörögni. A lábait egyre jobben behúzta, a nyakát pedig teljesen kinyújtotta, így valóságos forgószélként repült a barlang fala felé!
De ő egész máshogy jött ki a forgásból, mint Zenit!
Egyszerűen hagyta belassulni magát, majd a föld felé fordította a fejét, így rövid forgás után lezuhant, de a szárnyai kinyitását tökéletesen kontrollálta, így semmi baj sem lett.
- Nah, ez nehéz! - mondta. |
*Zenitnek feltűnt a nem túl meleg fogattatás.*
- Megpróbálnám, de nem itt benn, hanem valahol kinn, ahol addig repülhetek, ameddig bírok.
- De majd valamikor máskor.
*Nagyot sóhajtott. Tudta, hogy Don nem nagyon örül annak, hogy folyton gyorsulgat. Ennek is köszönhető a veszült hangulat. Nem akarta még jobban kihúzni a gyufát.*
- Most had lássuk Asylont ! - *törte meg elsőként a csendet* |
Don végül más megoldás mellett döntött: biccentett a fal felé, mire hihetetlen dolog történt: mintha egy szürreális világban élnének, a barlang fala elolvadt és lefolyt! Egy óriási nyílás maradt mögötte és a nyílás egy hosszú-hosszú, hatalmas alagútra nyílt. Zenit egyenesen belerepült és gyorsan tovatűnt.
Don kényelmesen Asylon mellé evezett, aki kérdőn nézett rá.
- Semmi gond nem lesz. Várj egy kicsit! -- mondta.
A következő pillanatban óriási szél csapott ki az alagútból, majd Zenit repült ki ugyanott, ahol berepült!!!! A forgószél elhalt és Zenit némi csapkolódás után megállt a levegőben előttük.
- Ki akarod próbálni még egyszer? Vagy elég volt? - kérdezte szárazon. |
*Zenit miközben lecsúszott Don hátáról, széttárta szárnyait, amikkel megtartotta magát.*
- Persze ! - *vágta rá Zenit.
Egy kicsit feljebb szállt. Elkezdett előrefelé repülni, szárnyait csak félig nyitotta szét. Utána, amikor már szép egyenesen és kiegyensúlyozottan repült, csavart magán, és ismét el kezdett forogni.
Most nagyon koncentrált arra, hogy ne kezdjen el gyorsulni, de eléméjébe újra és újra befurakodott a gondolat, ami végül nyert is. Ismét elkezdett gyorsulni...* |
- Szerintem jjobban ügyelj az elméd kontrolljára!
Lassan lette egy száznyolcvan fokos fordulatot, így Zenit megláthatta miért is állította meg őt: nem voltak három méternyire a barlang falától! Ha Zenit nekiment volna, nagy valószínűséggel összetöri magát.
- Azt hiszem Te még nem vagy elég erős, hogy el bírj kanyarodni egy ilyen forduló közepén. Ha a szél is megjelent volna, akkor pedig életveszélybe sodródtál volna, mert azt szerintem nem tudod kontrolállni, hogy mozgatni tud magaddal. Csikóknak épp ezért vagy csak a forgást tanítjuk, vagy nem is mutatjuk meg, legföljebb szabad területen, ahol mehetnek előre, amíg bírnak! Efölött a mágia fölött könnyű elveszíteni az uralmat...És ha ki akarsz szállni képzés nélkl, könnyen egy orkán közepén találhatod magad....Egy mágikus orkánt nehéz túlélni egy tapasztalatlannak....
Finoman háttal lefelé fordult, így Zenit lecsúszott róla a levegőbe.
- De nem is volt rossz. Megpróbálod újra? |
*Zenit szétbontogatta összegabalyodott szárnyait, miközben Don hátán feküdt.
Utána válaszolt.*
- Én nem akaram gyorsulni, az csak úgy jött magától. Mondjuk lehet, hogy megfordult a fejemben... |
- Marad itt, Asylon! - mondta gyorsan, majd alig pár csapással Zenit előtt termett. Hihetetlen sebessége és szele volt!
A csikó elé pördült és egyik hatalmas szárnyát, mint valami függőleges trambulint, kinyújtotta elé!
Zenit beleütközött, hátrafeszítette, aztán egy óriási bukfenccel visszalökődött. A baj az volt, hgy összegabalyodtak a szárnyai és lezuhanhatott volna, de mielőtt bármi ilyesmi megeshetett volna, Don alárepült és így a csikó a hátára érkezett.
- Megmondtam: csak a forgást gyakorold, a sebességet ne növeld! - mondta mély hangján a hátán kucorgónak. |
*Zenit bólintott.
Miközben felfelé repült, érezte magán Don pillantását.
Aztán erre már nem figyelt, mert a forgásra koncentrált.
Elkezdett előre repülni. Szárnyait csak félig nyitotta szét. Fejét és nyakát előre nyújtott, lábait magaalá hajtotta.
Aztán csavart magán egyet, aminek következtében elkezdett forogni, miközben előre haladt. Szemével nem tudta követni, hogy melyik a talaj és melyik a barlangrendszer teteje. Aztán egy kicsit késöbb elkezdett gyorsulni.
Zenit nagyon élvezte. Meg sem fordult a fejében, hogy abba kellene hagynija.* |
| - Igen. Menj először Te! - mondta és égő szemeit ráfüggesztette Zenitre. |
[972-953] [952-933] [932-913] [912-893] [892-873] [872-853] [852-833] [832-813] [812-793] [792-773] [772-753] [752-733] [732-713] [712-693] [692-673] [672-653] [652-633] [632-613] [612-593] [592-573] [572-553] [552-533] [532-513] [512-493] [492-473] [472-453] [452-433] [432-413] [412-393] [392-373] [372-353] [352-333] [332-313] [312-293] [292-273] [272-253] [252-233] [232-213] [212-193] [192-173] [172-153] [152-133] [132-113] [112-93] [92-73] [72-53] [52-33] [32-13] [Korábbi]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Diadém elhatározta, hogy kirándulást tesz a csepkőbarlangban megcsodálni a cseppköveket.
*Zenit bólintott.*
- Életed egyik legfontosabb dolgát mesélem el: a Kitörések érinteni fogják életed, jobb ha figyelsz!
Asylon még mindig a kövek közt turkált.