|
Témaindító hozzászólás
|
2006.04.29. 12:12 - |
Draugherit elérte a tengerpartot és kedve támadt egy kis pancsolásra. Leszállt, bevágtatott a vízbe, tombolt egy sort, úszott egy sort és hempergett egy sort a parti fövenyen. Mikor biztos volt benne, hogy tökéletesen tiszta lett, egy kis legelészés mellett döntött a közeli erdőben. |
[953-934] [933-914] [913-894] [893-874] [873-854] [853-834] [833-814] [813-794] [793-774] [773-754] [753-734] [733-714] [713-694] [693-674] [673-654] [653-634] [633-614] [613-594] [593-574] [573-554] [553-534] [533-514] [513-494] [493-474] [473-454] [453-434] [433-414] [413-394] [393-374] [373-354] [353-334] [333-314] [313-294] [293-274] [273-254] [253-234] [233-214] [213-194] [193-174] [173-154] [153-134] [133-114] [113-94] [93-74] [73-54] [53-34] [33-14] [13-1]
 Figyelmesen hallgatta a csődört.
- Igen, de téged nem egész életedben okítottak erre! Hogy küzdj és ne bukj el....Gondolom Te magad döntöttél így és azzá váltál. Magadtól tanultad, tehát a kisebb kudarcok szükségesek lehettek, hogy igazán fejlődhess. De én már mindent megtanultam, hogy soha, semmi esetre se bukjak el, harcosnak is születtem, tehát a legkisebb kudarc is szégyen! Amit magamra és a nevelőimre hoztam! Bár.....Lehet, hogy a sötétségben töltött idő okozta mindezt.....Remélem újra a régi lehetek egyszer....Mert a Mostnál minden csak jobb lehet....
- Jó, hogy azok közé tartozol, akik a kudarcaikból tanulva előnyt kovácsoltak belőlük! A legjobb harcosok ilyenek....A legtöbb lény hamar feladja....Rájön, hogy nem neki való.....Vagy ha ki is tart, nem tanul a hibáiból. |
 - Nem tudom, milyen voltál azelőtt. De ha ezt mondod, Én elhiszem.
- Szégyen, szégyen... ugyan miért lenne az ? Az a szégyen, amikor nem tudsz talpraállni. De te már talpon is vagy ! Szerinted Én már hánysor estem el ? Elhiheted, hogy épp elégszer ahhoz, hogy jobban figyeljek a dolgaimra. |
Brünhilde pupillája üres és vak lett.
- Akkor vesztettem el, mikor a Sötét elrabolta a lelkem....Korábban én voltam a leghalkabb....A legmeggondoltabb.....
- A segítségnyújtásban, a tiédben, az zavar, hogy Te is harcos vagy és a Te szemedben egyáltalán nem tűnhettem most annak.....Ez pedig szégyen..... |
*Despota lenézett a fáról.
Amikor észrevette, hogy Brönhilde az, gyorsan leszállt.*
- Hogy mit is gondolok rólad ? Hmmm... Lássuk csak. Azt gondolom, hogy egy kicsit forrófejű vagy, de bátor és van benned bizonyítási vágy. csak ezt nekem még nem mutattad meg, és ezért rosszul érzed magadat. Valamiért nem örülsz annak, hogy az utóbbi időben segítségre volt szükséged, és hogy ezt mindkét alkalommal Én adtam meg... Mondjuk ezt nem értem... De visszatérve hozzád. Elég ügyesen használod a mágiát. Talán egy kicsit forrófejű vagy, de ezt már mondtam, és ebből fakadóan sok dolgot nem gondolsz végig. Sokszor nem bele kell törődni a dolgokba, hanem tenni kell ellenük. Egy kicsit gyakorolnod kéne az önuralmat, és hidd el, sokkal jobban mennének a dolgaid. |
Brünhilde bólintott.
- Jó.
Aztán kivágtatott és belevetődött a tengerbe.
Hosszan forgolódott a víz alatt, csapkodott és hempergett, míg tiszta nem lett.
Aztán kiügetett és végigvizsgálta magát. Bár ne tette volna!
A korábban beszorult szárnya jópár tollal szegényebb volt, a megmaradt tollai tépetten, össze-vissza törve csüngtek.....Egy biztos.....Ezekkel a tolakkal jó ideig nem fog repülni....
'Csodás.....'
Eligazgatta amennyire tudta, majd felhúzta.
'Ez van.'
Odasétált az erdő szélére és legelni kezdett az ott növő friss fűből.
De hamar ráunt.
Hosszú ideig ácsorgott ott, aztán bement az erdőbe, megállt Despota fája alatt és felszólt:
- Tudni akarom, mit gondolsz rólam. Kérlek, mondd meg!
|
*Despota tétovázott egy pillanatig.*
- ha nem baj, nem megyek veled. A szokásos fámnál leszek, ha esetleg kellenék. |
Brünhilde feltápászkodott.
- Igen....Még mielőtt megkötök!
És gyorsan a vízhez indult. |
*Despota komoly arca meglágyult és egy kis mosolyt lehetett rajta észrevenni.*
- Nincsmit. - felte. Despota úgy vélte, a "Máskor is"-t nem kéne odatennie a mondta végére.*
- Gyere, mennjünk ki a tengerhez, ott le tudnád mosni magadat... |
Brünhilde kínos lassúsággal kivonszolta magát a rönkre. A szárnya hosszú percek (fájdalmas!) munkájával kiszabadult, így vett egy nagy levegőt, összeszedte magát és egy óriási ugrással kiszökkent a gödör peremére. Csaknem megint visszacsúszott, de végül szerencsésen meg tudta vetni a lábát és kivánszorgott.
- Köszönöm. - sóhajtotta, miután kint lerogyott a földre.
'Most, a sárréteg alatt, legalább nem láthatja az arcomat...' gondolta a szégyentől eltelve. |
*Despota bólintott.
Szárnyaival elengedte a farönköt, ami sebes zuhanásba kezdett.
A gödör aljára érve nagyot csobbant a sárban.
Brünhilde nagyon ügyesen elhúzódott a gödör egyik oldalára.*
- Jól van, mostmár remélem menni fog. |
- Remélem..... - morogta.
Azzal igyekezett a gödör másik oldalára húzódni. A szárnya pokolian megfeszült, de nem adta fel, és sikerült feltapadnia a másik falra.
- Rendben. - bólintott.
|
*Despota figyelmesen hallgatta Brünhilde szavait.
Időközben ráakadt egy jó vaskos farönkre. Szárnyaival felemelte a tárgyat, és visszaballagott a gödörhöz.*
- Na, most megmutathatod, hogy gyenge vagy, vagy sem. - *válaszolta tömören Despota.*
- Próbálj meg a gödör egyik oldalához húzódni, hogy le tudjam dobni ezt a rönköt. Erre majd rá fogsz tudni állni, vagy feküdni. Akkor remélhetőleg ki fogod tudni szabadítani a szárnyadat, és végül ki fogsz tudni repülni.
*Despota megosztotta Brünhildével gondolatmenetét.*
- És így Te fogod magadat kihúzni a bajból. Én csak megadtam a támaszt. |
- Beszorult a szárnyam. - mondta csüggedten.
- Képtelenség, hogy én innen kijussak......
- És..... - hirtelen minden erő kiment belőle, így lerogyott a hátsó lábaira.
- Nézd Despota - olyan hangon szólalt meg, ami egész idegen volt a saját fülének is: csendes volt, megadó és a sírás határáig elkeseredett.
- Nekem nagyon megalázó, hogy bárki is így lát. Te nem is először segítenél rajtam, én pedig már így is eléggé szégyellem magam....
- Biztosan azt hiszed, hogy én egy buta, fecsegő kanca vagyok, aki nem ért a harchoz, csak beszél róla, és mindig másoknak kell megmenteni. De ez nem így van! - kiáltotta elkeseredetten.
- Én erős vagyok és tudok harcolni!
- Csak...mióta a Sötétség foglya voltam, mintha nem is önmagam lennék. A két nővéremnek kellett értem harcolnia, pedig én ígértem meg, hogy vigyázok rájuk!
- Mintha elbuktam volna.....Márpedig a bukás a gyengék szokása, és a gyengék elpusztulnak! Én nem akarok elpusztulni! - fejezte be kifulladva.
Rengeteg visszafojtott fájdalom tört ki belőle....Ez csak még szégyentelibbé tett számára mindent, de már nem bírta magában tartani. Végső elkeseredésében újra rángatni kezdte a szárnyát.
|
*Despota abbahagyta a körözést a gödör mellett.
Odament a gödörhöz, és belenézett.
Megpillantotta a piszkos Brünhildét.*
- Tudnék segíteni. De az a kérdés, hogy Te akarod-e ? - *kérdezte.
Miközben a választ várta, körbenézett és valami olyan eszközt keresett, amivel segíthetne Brünhildén.* |
Brünhilde méregbe gurult.
- Itt vagyok! És úgysem tudsz segíteni! Egyszerűen lehetetlen! - kiáltotta. |
*Despota meghallotta a kiáltást. Mostmár biztos volt benne, hogy Brünhilde van bajban.*
- Ha nem kell a segítségem Brünhilde, akkor elmegyek. - *mondta kissé türelmetlenül.* |
Brünhilde szárnya beszorult! Valami gyökér szorította a sárba és képtelen volt mozdulni! Kétségbeesetten rángatta és csavargatta, míg végül egy túl durva megmozdulás után felkiáltott fájdalmában.
'Affene....Ezt biztos hallotta!' harapott a nyelvére. Reszketett a sárban és a barna trutymó teljesen eltakarta hajnalszín testét......hát ilyen állapotban végképp nem akart bárki szeme elé kerülni!!! |
*Despota nem hallott semmi válaszféleséget.*
- Hahó ! Van itt valaki, akinek segítségre van szüksége ? - *kérdezte immár hangosabban és türelmetlenebbül.
Tovább lépkedett, és figyelt, hátha meghall valami jelként szolgáló zajt.* |
Brünhilde felkapta a fejét. Épp időben. Már majdnem a feje is sár alá került és megfulladhatott volna! Aztán rájött mi ébresztette fel és azonnal ki akart jutni szorult helyzetéből.
Küszködött egy darabig, de a véletlen alvás alatt szinte teljesen kihűlt és megdermedtek az izmai. Sziszegve újra megpróbált kimászni, mert nem akarta, hogy Despota így találjon rá, ha nem vigyáz, de nem sikerült! A gödör feléről visszazuhant a sárba, óriási csobbanással kísérve!
Köpködve a felszínre próbálta küzdeni magát. |
*Despotát álmából egy kiáltás rázta fel.
Gyorsan felkapta fejét, és a hang irányába fordította.
- Addja az ég, hogy ez nem Brünhilde volt. - *mondta csak magának, alig hallhatóan.
Szárnyait kitárta fekvő helyzetben, és elvitorlázott a hang irányába.
Amikor úgy vélte, már ott kell legyen a környéken, leszállt, és gyalog folytatta útját.*
- Van itt valaki ? Hahó !!! - *kiáltozott.* |
[953-934] [933-914] [913-894] [893-874] [873-854] [853-834] [833-814] [813-794] [793-774] [773-754] [753-734] [733-714] [713-694] [693-674] [673-654] [653-634] [633-614] [613-594] [593-574] [573-554] [553-534] [533-514] [513-494] [493-474] [473-454] [453-434] [433-414] [413-394] [393-374] [373-354] [353-334] [333-314] [313-294] [293-274] [273-254] [253-234] [233-214] [213-194] [193-174] [173-154] [153-134] [133-114] [113-94] [93-74] [73-54] [53-34] [33-14] [13-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Figyelmesen hallgatta a csődört.
- Nem tudom, milyen voltál azelőtt. De ha ezt mondod, Én elhiszem.