|
Témaindító hozzászólás
|
2006.04.14. 20:55 - |
 *Lúthien csöndesen legelészett a réten, és közben fülét hegyezte. Nem hallott fura zajokat, így tovább rágcsálta a friss, zsenge füvet, és közben magában merengett.* |
[616-597] [596-577] [576-557] [556-537] [536-517] [516-497] [496-477] [476-457] [456-437] [436-417] [416-397] [396-377] [376-357] [356-337] [336-317] [316-297] [296-277] [276-257] [256-237] [236-217] [216-197] [196-177] [176-157] [156-137] [136-117] [116-97] [96-77] [76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
 -Jó ötlet! -*nyomott egy puszit kedvese arcára a kanca, és ezzel kényelmes tempóban elindult a Havas Hegyek felé. Majd gondolt egyet, csibészes mosoly jelent meg az arcán, és vidáman hárakiáltott Draugheritnek:
-Lássuk, ki ér oda előbb! -*ezzel szélsebes vágtába ugrott, árnyékként suhanva a fák között, és pillanatok alatt beleveszett az erdő homályába.* |
 - Igen, valami nyugodtabb helyre. - mondta.
Egy villanásnyi ideig csaknem hagyta, hogy lelkiismeretfurdalása legyen Álom szavai miatt, de aztán gyorsan kirázta mindezt a lelkéből. Kemény élete volt, nem egy idegen csikó miatt fog most ellágyulni! A világ veszélyes, ez van. Ez egy apró dolog volt az Életben, mostmár úgyis mindegy. ÉS egyébként sem a csikóval volt baja, hanem az időponttal, mikor a találkozás történt és a csikó számára érthetetlen érdeklődésével.
'Majd kiheveri. Annyira nem voltam durva!'
- Mit szólsz a Hegyekhez? Van ott egy szép hely. |
-Erről inkább szeretném megtartani a véleményem magamnak. -*felelte nyugodtan Álom.* -Ez csak egy kiscsikó, aki egyszerűen kíváncsi volt rád, ráadásul árva is... egy ici-picit lehettél volna hozzá kedvesebb is, de tagadhatatlan, hogy a terészetedhez képest egész rendes voltál. Egy csikó mindenesetre más, mint egy felnőtt; sokkal sérülékenyebb, mind testileg, mind lelkileg.
-De alapvetően nem volt vészes! -*kacsintott mosolyogva párjára.*
-Nos? Akkor mehetünk? Az előbb mintha épp indulni akartál volna valahová... |
- Nem, nekem nem a csikókkal van bajom, hanem azzal, hogy így is épp elég veszélyes az életem, nehéz lenne még valakiért feleősséget vállalni. Sok sikert! - szólt a távolodó után.
És amint a csikó eltűnt, nagyot sóhajtott.
- Végre! - mondta megkönnyebbülve és elmosolyodott.
- Nos, Álom, remélem elégedett vagy velem! Vagy szerinted másképp kellett volna cselekednem? |
| -Igazad van!-Állt föl beatles!-De inkább önálló maradnék!Ha választanom kéne Téged választanálak, de látom, te nem szereted a csikókat!-Azzal hátatfordított a párosnak és elindult az erdő felé! |
Draugherit elképedt és zavvarba jött. Aztán mérges lett.
'Mit érdekel engem ez a kis.....' De végül csak lenyelte a mérgét.
- Hé! Sírni azért nem kell!
- Nem is rossz a neved....Bár én megmaradok a Beatnél, egyelőre....
Kinyújtotta egyik szárnyát és megpaskolta a csikót.
- Fejezd be! Nekem sem voltak sokáig szüleim! De mégis itt vagyok és nem is volt rossz életem! Jó nevelőm volt. Neked is csak ennyi a dolgod: keresd meg a saját utad! Csatlakozz valakihez, vagy légy önálló! És ne bőgj! - mondta. |
 Bocsáss meg kérlek!-Sírta el magát, mint egy ijedt kiscsikó, hisz az is volt!Összehúzta magát és válaszolt!-Az én nevem Beatles!És nincsenek szüleim!-Hajtotta le fejét és tovább sírt! |
Dühödten dobbantott egyet.
- Neked illene előbb bemutatkoznod, ha már egyszer megzavarod a nyugalmam! - prüszkölte és felizzottak a szemei.
- A szüleid nem tanítottak jómodorra?!
- Draugherit a nevem. - tette még végül hozzá. |
| -Azt tudom, de olyan jó hogy találkoztam veled!-Tágra nyílt szemekkel bámulta a sárkánypegunit!-Nagyon rég vártam erre a pillanatra!De neked mi a neved? |
Döbbenten és kérdőn pillantott párjára, majd végül újra a csikóhoz fordult.
- Az vagyok, aminek mondtál. És még ennél is jóval több. De mi ezen a bámulnivaló? - morogta.
- Mellesleg csak félig vagyok sárkány.
|
| Beatles ilyedten hátraugrott!-Én...én csak...-Kicsit összeszedte magát és úgy válaszolt!-Én csak megláttalak téged és arra gondoltam, te biztos nagyon erős vagy és én még sosem láttam igazi sárkányt és te olyan bátor lehetsz, meg minden!-Hordott össze minden félét! |
Draugherit elképedt a csikó hirtelen feltűnésétől. Azt hitte elég hangosan és érthetően fogalmazta meg, hogy most nem akar társaságot Álmon kívül.
Jópár pillanatig csak hápogott a döbbenettől, majd végül összekapta magát és rámorrant.
- Na mi van kölök? Mi akarsz? |
| Beatles hallotta, hogy nem nagyon foglalkoznak vele!De ő nagyon mindenképpen meg akarta ismerni egy IGAZI SÁRKÁNYPEGUNIT!Vagyis sárkányt, de az már mindegy!Ezért szép lassan, félve, lehajtott fejjel, majdnemhogy szégyenlősen kilépkedett a tisztásra a sárkány és a ló felé! |
Ő is válaszolt egy könnyed csókkal.
- Ugyan! Én nem azt mondtam, hogy földhözragadt vagy!!!!!
- És mindketten tudjuk, hogy egy magamfajta önveszélyes, örökké a föld felett lebegő álmodozó mellé egy magadfajta biztos horgony a legjobb társ! - viccelődött.
- És egyébként is... a fél világ rám vigyáz néha! - nevette el magát.
- Én pedig az egész világra..... - merengett el egy pillanatra.
- De egy biztos: minden "testőröm" közül Téged szeretlek legjobban! |
-Jól van. -*bólintott Álom.* -Menjünk.
*Aztán szelíden elmosolyodott, és kibújt párja szárnya alól.*
-Tudom, hogy mindig én vagyok a józanabb. Te híresen forrófejű vagy, drágám!
~És épp ezért szerettem beléd! ~*gondolta magában a kanca.*
-De hidd el, nem lennék ennyire földhöz ragadt, ha nem kellene. Különben ki vigyázna rád? -*vigyorgott a csődörre, és egy könnyed puszit nyomott az arcára.* |
Magához ölelte a szárnyával szerelmét.
- Teljesen igazad van. Dehát....kettőnk közül mindig Te voltál a "négy-lábbal-a-földön-álló". - mondta és elmosolyodott.
Aztán hirtelen felkapta a fejét és beszívta a levegőt.
- Nem vagyunk egyedül. - mondta halkan a párjának.
Aztán belemeresztette a szemeit a fák sűrűjébe.
- Ah...Csak egy csikó. Most nem akarok vele törődni. Menjünk inkább innét. |
| Beatles idejött, hogy legeljen egy kicsit!De aztán meglátta azt a nagy sárkánypegunit.Úgygondolta vele nem lenne jó szórakozni.De jó lenne megismerni.Ezért csak lefeküdt és figyelte őket távolról. |
-Mi lenne, ha csak ma estére elfelejtenél mindent? -*kérdezte szelíden Álom, és párja mellé lépkedett, majd hozzásimult.*
-Annyira sok a gond, és túl sok nyomja ezek közül a te válladat. most egy kicsit ne foglalkozz semmivel! Verd ki a fejedből az összes problémát! Kérlek! Csak ma estére. Legyünk egy kicsit ketten. -*folytatta a fekete kanca kérlelően.*
-Olyan sokat voltál távol. Először ez a háború... Aztán majdnem elveszítettelek... -*Álom hangja elcsuklott a szörnyű emlékre, de aztán összeszedte magát és Draugheritre mosolygott.* |
- A jövőn. Mi lesz most? Zenit, az erisziek.....Sokminden érdekes történt.... És úgy érzem még nem értünk a végére....
- Üstökössel minden rendben van-e....
- Ilyesmiken merengtem.... Meg a gazdámon.... |
*Álom tovább legelte a zsenge füvet, és közben felpillantott párjára. Látta Draugherit gondolataiba méllyülő arcát, és csendesen megszólalt.*
-Min gondolkozol? |
[616-597] [596-577] [576-557] [556-537] [536-517] [516-497] [496-477] [476-457] [456-437] [436-417] [416-397] [396-377] [376-357] [356-337] [336-317] [316-297] [296-277] [276-257] [256-237] [236-217] [216-197] [196-177] [176-157] [156-137] [136-117] [116-97] [96-77] [76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
*Lúthien csöndesen legelészett a réten, és közben fülét hegyezte. Nem hallott fura zajokat, így tovább rágcsálta a friss, zsenge füvet, és közben magában merengett.*
-Jó ötlet! -*nyomott egy puszit kedvese arcára a kanca, és ezzel kényelmes tempóban elindult a Havas Hegyek felé. Majd gondolt egyet, csibészes mosoly jelent meg az arcán, és vidáman hárakiáltott Draugheritnek:
- Igen, valami nyugodtabb helyre. - mondta.
Bocsáss meg kérlek!-Sírta el magát, mint egy ijedt kiscsikó, hisz az is volt!Összehúzta magát és válaszolt!-Az én nevem Beatles!És nincsenek szüleim!-Hajtotta le fejét és tovább sírt!