|
Témaindító hozzászólás
|
2006.05.26. 22:25 - |
 Draugherit hasalt. A sötétben a többi érzéke vezette, a szeme csak felesleges gond volt, mert állandóan vörösen égett.
Három hónap....Az épp elkezdődő tavaszból lassan a nyárba lép másutt az idő. Ő ennyi ideje űzte a Gonoszt. Itt, a Sötétben csak pár hete voltak, de ez épp elég volt, hogy végleg kihaljon belőle minden, ami korábban jellemezte.
A rengeteg hatc és küzdelem kimerítette. Mi sem mutathatta ezt jobban, minthogy éjfekete lett ott is, ahol sosem volt az a színe és a szeme a sárgából vörösbe váltott. De úgy érezte, mindez megérte.
Mert végig, ahogy kiszorítoták a rosszat Simbelmyneból, érezte, hogy közelednek a Rossz Urához. Ha őt legyőzik, akkor vége lesz a lidércnyomásnak. Minden nyom, minden ötlet, minden mágianyom idevezetett. Meg kell találniuk a forrást, különben a vérfarkasok legyőzése, a szellemek elkergetése, at orkok és más szörnyek szétzilálása és a Nagy Akarat megtörése mindezeken - hiába volt.
Nem sok társa volt. Steel, Machos voltak a legjobbak, de a többi eriszi is küzdött, védte a Birodalmat. Ő vállalta a legkeményebb utat....
Azaz mégsem. Mert a legkeményebb út Izabóé volt, aki ugyenzt csinálta, de teljesen egyedül a Félelmek Birodalmában.
Mások élvezték az életet, ők meg itt, elszigetelt sarkokban küzdöttek másokért...Akik nem is sejthették....És nemcsupán itt küzdöttek, de egyenesen ők kergették ide vissza a Sötétet...
Egy pillanatra visszaszállt a hónapokal ezelőtti percbe, mikor még a tündérországszerű világban lehetett, mikor egyetlen nem eriszi barátjával utoljára találkozhatott. 'Az egy egész másik élet volt.....'
Végül fáradtan behunyta szemeit és pihenni próbált. A nagy küzdelem mégodébbvolt.
|
[1184-1165] [1164-1145] [1144-1125] [1124-1105] [1104-1085] [1084-1065] [1064-1045] [1044-1025] [1024-1005] [1004-985] [984-965] [964-945] [944-925] [924-905] [904-885] [884-865] [864-845] [844-825] [824-805] [804-785] [784-765] [764-745] [744-725] [724-705] [704-685] [684-665] [664-645] [644-625] [624-605] [604-585] [584-565] [564-545] [544-525] [524-505] [504-485] [484-465] [464-445] [444-425] [424-405] [404-385] [384-365] [364-345] [344-325] [324-305] [304-285] [284-265] [264-245] [244-225] [Korábbi]
 Felfelé fordult, és rögtön utána vadul evezni kezdett, mert elveszítette az egyensúlyát.
- Igen, de ha azt akarod, hogy ez ne így legyen, akkor maradj csak velem, és közöld, hogy mennyire nem értelek meg, mennyire ostoba vagyok, hogy megítéllek, pedig nem tudod, hogy mennyiben és milyen joggal teszem, sőt, ha azt akarod, hogy inkább a Sötét Úr elé vessem magam, mintsem élni akarjak, akkor gyere nekem! - vágta a csődör fejéhez minden keservét, míg próbálta tartani magát. |
*Zenit észrevette az ismerős alakot a levegőben.
Kijjebb sétált a torony széléig, hogy lássa, merre repül. Aztán gondolt egyet és levetette magát a toronyról.
Hagyta magát zuhanni, aztán amikor Gia fölé-mellé ért széttárta szárnyait és megállította magát.*
- Gyógyulgatunk? |
Odaállt az ablak elé.
Nagyon-nagyon vágyott már repülni.
Végignézett magán, és döntött.
Fellépett a párkányra a függönyön túl, és szétnyitotta a szárnyait. A tollai kinőttek, és az izmai már épp a kényszerpihenő miatt gyengültek.
Gia felkiáltott és leugrott.
És zuhanni kezdett!
Zuhant, zuhant, és csak a felé rohanó talajt látta!
'Ne!' sikoltotta az elméje és szétfeszítette a szárnyait.
Nagy kínnal felhúzta magát és vitorlázni kezdett a város felett.
Lassan lehiggadt, és kezdte igazgatni a szárnyait, gyakorolni a csaknem elfelejtett módszereket. A szíve már nem lüktetet ta torkában, így a figyelme koncentrálódott.
És bizony észrevette, hogy nevetségesen gyenge és nem tud sem gyorsan, sem magasan, sem ügyesen repülni. |
*Végigszáguldott egy hosszú folyosón, utána felszaladt a toronyba vezető lépcsőn. Elhaladt a pihenő eriszik ajtaja előtt, de nem állt meg, hanem tovább ment felfelé.
Amikor felért a torony tetejére mindent belátott. Ez volt az egyetlen a tornyok között, ami még mindig eredeti állapotában volt. Annak idején még itt érte a Nagyurat a "vég".
Ehez a toronyhoz nem nyúltak. Úgy vélték, jobb, ha megmarad emlékeztetőnek...* |
Gia felkelt óriási párnájáról és elkezdett sétálni. Még mindig voltak fájdalmai, de már tudott mozogni.
Elgondolkodott, hogy a többieknek hogy mehet a sora...Itt el voltak vágva mindentől... |
 Elmosolyosott.
- Mindent meg tudsz magyarázni, ugye? - csipkelődött.
Végül cska bólintott és folytatta az utazást. |
 Elmosolyodott:-De csak akkor tudod, hogy jól vagyok, ha látsz, de ha ott hagysz valakinél, nem tudjuk mi van egymással, ezért előnyösebb, ha veled tartok. |
- Ők ketten egy pár...voltak....Michaelangelo elveszett.....Lilina most a Sötét Nagyúr lelkét hordozza.....Mindenhová együtt mentek...Nem féltek semmitől....Ez lett a vége.....Mindig, ha baj volt, az egyik a másikkal tartott, vagy érezte a kínját...Én nem akarom ezt. Azt akarom, hogy tudjam, jól vagy és élsz. Azt akarom, hogy sokáig élhessünk együtt boldogan.....
A távolba meredt.... |
| -Nem, bár hallottam már róluk..... |
Párja szemeibe bámult, tekintetében sokféle érzelem táncolt.
- Ismered Lilina és Michaelangelo történetét? |
| -Talán....de azért jó lenne tudni miért vagyunk itt.... |
| - Nagyon igazad van...De akkor nagy rá az esély, hogy ostobaság odamennünk....Én nem hagylak ott sehol. - mondta halkan a semmibe meredve. |
-Talán az egyik mágus lehetett, talán miattad, hogy az erisziek titkait megtudja, és a te gyenge pontod....-állt meg döbbenve-.....én vagyok!-suttogta-De ha nekem bármi bajom lesz is, ne törődj velem, úgyis kimászom belőle!-mondta halkan, de büszkén.
-De, ha engem, akkor biztos azért, mert a gazdám és társaim megbíznak bennem, és általam az ujja köré csavarhatja őket, így nagobb erőre szert téve!-borzongott meg kicsit, majd párjára nézett.-Bármi legyen is az oka, én készen állok minden veszélyre! |
Ő is leszállt. Szorosan becsukta a szárnyait.
- Mostantól menjünk csak itt lenn!
- A vihar, ami minket idehozott, a Sötétség műve volt. Azt tudom merre felesleges mennünk, úgyhogy.....erre.
- Tudom, hogy mostanában nagy bajok vannak....A mágusok, az Örökös és az újjáéledt Nagyúr fognak háborúzni a hatalomért.....De a minket elsodró vihar nagyon erős volt, muszáj utánanézni! Főleg, hogy kinek lehet oka ekkora erőt szétküldeni, csak úgy! Mi minek lettünk volna célpontok? Ki akarhat kettőnket? - töprengett gyors ügetése közben. |
| -Itt volnánk.-modta leszállva a földre, várva a következő tehendőket.... |
 Könnyedén elmosolyodott, s Csodaszarv nyomába eredt. |
*Megcsókolta párját majd elügetett a kijárat felé.* |
| - Ennek nagyon örülök! - mondta, és csillogó pillantással, szélesen elmosolyodott, míg párjához simult. |
*Úton a kastély felé néhány érdekes lénybe ütközött.
Megpróbált elrepülni mellettük, de azok megtámadták. Volt körülöttük néhány kőtömb, ezeket támadóira ejtette és repült tovább.
Nemsokára megérkezett a kastélyhoz. Leszállt a nagykapu előtt és beügetett rajta. Nem nézett se jobbra, se balra, csak berobogott a kastélyba.*
*Csodaszarv meglepetten nézett az elhúzó peguni után. Vidultan fordult párjához.*
- Úgy vélem, itt végeztünk... |
'Lethifoldok.....?' gondolta, de nem szólt.
Közel húzódott párjához, és próbált nem arra gondolni, hogy fehér testük mennyire lehet feltűnő...... |
[1184-1165] [1164-1145] [1144-1125] [1124-1105] [1104-1085] [1084-1065] [1064-1045] [1044-1025] [1024-1005] [1004-985] [984-965] [964-945] [944-925] [924-905] [904-885] [884-865] [864-845] [844-825] [824-805] [804-785] [784-765] [764-745] [744-725] [724-705] [704-685] [684-665] [664-645] [644-625] [624-605] [604-585] [584-565] [564-545] [544-525] [524-505] [504-485] [484-465] [464-445] [444-425] [424-405] [404-385] [384-365] [364-345] [344-325] [324-305] [304-285] [284-265] [264-245] [244-225] [Korábbi]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Draugherit hasalt. A sötétben a többi érzéke vezette, a szeme csak felesleges gond volt, mert állandóan vörösen égett. 
Felfelé fordult, és rögtön utána vadul evezni kezdett, mert elveszítette az egyensúlyát.
Elmosolyosott.
Elmosolyodott:-De csak akkor tudod, hogy jól vagyok, ha látsz, de ha ott hagysz valakinél, nem tudjuk mi van egymással, ezért előnyösebb, ha veled tartok.
Könnyedén elmosolyodott, s Csodaszarv nyomába eredt.