|
Témaindító hozzászólás
|
2006.05.10. 18:56 - |
 Diadém elhatározta, hogy kirándulást tesz a csepkőbarlangban megcsodálni a cseppköveket.
|
[972-953] [952-933] [932-913] [912-893] [892-873] [872-853] [852-833] [832-813] [812-793] [792-773] [772-753] [752-733] [732-713] [712-693] [692-673] [672-653] [652-633] [632-613] [612-593] [592-573] [572-553] [552-533] [532-513] [512-493] [492-473] [472-453] [452-433] [432-413] [412-393] [392-373] [372-353] [352-333] [332-313] [312-293] [292-273] [272-253] [252-233] [232-213] [212-193] [192-173] [172-153] [152-133] [132-113] [112-93] [92-73] [72-53] [52-33] [32-13] [Korábbi]
- Üdv ! - *köszönt vissza Üstökös.*
*Zenit figyelmesen hallgatta Steelt.
Igaz, egyszerre sok dolgot mondott el Steel, egyáltalán nem érezte magát ezért rosszul. Hallott, amit hallott. Ezek után, majd megpróbál ezekkel együtt élni, és egy kicsit elnézőbb lesz mindenkivel.
Kedve lett volna minden egyes szót újra hallani, hogy teljesen fel tudja fogni a dolgokat. Szívesen elmélázott volna ezen. Végül Machos zökkentette ki.*
- Szia Machos ! - *köszönt vidáman, mintha nem történt volna semmi.* |
-Üdv mindenkinek! Csak 4-en vagytok?Azthittem többen, de fő hogy vagytok!
Ghost odaügetett Zenithez!
-Szia!Rég láttalak!Hogy vagy? |
 - Üdv! - ügetett be. |
 - Igen, hamar... De gondolj arra, hogy ő mennyire egyedi lény!
- Elvégre egy mágiától szellemivé torzult kanca és egy sötétséget és nem evilági erőket irányító kanca fia!!!! - viccelt.
Mindezalatt Zenit tudatához is beszélt.
'Ha a fiam megsértett, kérlek nézd el neki! Azt hiszem összezavarodott kicsit. Amit Don mondott, igaz volt. Mivel ő a Semlegesség Ura, úgy gondoltuk fontos, hogy szinte mindent megtanuljon, amit lehet! Mert féltettük. Mert azt akartuk, hogy olyan erős és jó lehessen, amennyire csak lehet!
De egy mondatát hallottam....Amikor azt mondta, hogy Te nem értesz semmit....Azt tudom, hogy mit értesz...De azt hiszem a rád nehezedő súlyok miatt az evilági dolgok kissé furcsák néha számodra...
Ezalatt értem, hogy bánt Téged a többi lény általános reagálása rád. Bocsásd meg. Nehéz viszonyulni egy magadfajta teremtményhez! Ismerik a múltad...és nehéz tudni, hogy félni kelle-e tőled, tisztelni kell-e, miként szabad hozzád szólni...
Te pedig néha felidegesedsz ezen. Ami megértek. Én ezért fordultam el a világtól....
Hadd áruljak el valamit: Zenit, Neked az egyik legzavarosabb és legnagyobb a jövőd az itteni lények közül! Ez teher és Sors is.....Igen....
De ne hidd, hogy nem bízunk benned! Az, hogy általában erisziekkel akadsz össze, abból az egyszerű okból fakad, hogy sokan vagyunk itt.
És nem félünk tőled! Nem vagy ketyegő bomba!
Ami Téged különlegessé tesz, az az, hogy azon rendkívül kevés teremtmény közé tartozol, akik voltaképp szabadon alakíthatják a Sorsukat. Érted Te ezt? Annak ellenére, hogy micsoda erők örököse vagy (vagy talán éppen azért?), Te dönthetsz! És gyakorlatilag...alakíthatod a világot kedved szerint...Ez az, amiatt a Rólad tudók közül sokan félnek Tőled és megpróbálnak majd befolyásolni...Mert senki sem tudja, mit akarsz...És mivel Te megmondtad Draugheritnek...nos most épp ezért a Tiéd Simbelmyne egyik leghatalmasabb ereje...az Erisziek Szövetsége...Nem vagy tagja a hálónak, de a hűségeskünk hozzád köt!
Jegyezd ezt meg!
Szabad vagy....és páratlan! Becsüld meg magad!
És értsd meg: vannak, akiknek mindig is nehéz lesz a közeledben fesztelenül viselkedni!
Ami pedig Apádat illeti: a lehető legkevésébé sem arról volt szó ott annak idején, hogy az első viszonylag rendes és normális lénynek adtalak!!! Ő Simbelmyne Birodalmának Úrnőjéhet tartozik és sosem fordult meg a fejében, hogy bármi más legyen, mint gondoskodó apa és nevelő. Nála talán nincs is jobb a számodra!
Csak ezt akartam, hogy tudd.
Mostmár szinte mindent tudsz magadról és másokról....
Asylon ennek a töredékét sem tudta....És nagyon fájt neki, hogy bábunak érezte magát...Bocsásd meg neki, kérlek! Azt hiszem nagyon nehéz utat választott azzal, hogy egyedül akar élni....Lesz elég baja....Bár butaságot csinált, elismerem...'
Elhallgatott, aztán a bejárat felé fordult.
- Jön valaki!
|
*Üstökös Zenitre pillantott.*
- Nem, nem akarunk elmenni. Jól érezzük itt magunkat.
- Őszintén szólva, igen, azt hittem, de ezek szerint rosszul hittem.
- Azért hagyd megjegyeznem, hogy elég hamar jött el ez az idő.
*Zenit bólintott.* |
- Már miért akarhatnék? Vagy Ti akartok elmenni? - nézett csodákozva Üstökösre.
Aztán elmosolyodott.
- Ó, már értem! Azt hiszed, hogy Asylon távozta miatt szomorú vagyok? Nem. Várható volt, hogy Őt sem köti majd a teste. Azt hittem, valahol olyan lesz, mint egy átlagos kiscsikó. Nevelhetem, taníthatom, óvhatom...De tévedtem. Ő pont olyan, mint Én.
- És most eljött az idő, mikor már nem tarthatja vissza semmi. Az lesz belőle, ami akar lenni.
Elmosolyodott.
- Büszke vagyok.
Zenitre nézett.
'Beszélhetnék veled?' kérdezte gondolatban. |
*Zenit komoran nézett maga elé.
Nem értette, Asylon miért vele veszekszik, miért rajta tölti ki a mérgét, pedig Ő nem tehet erről ? Annyira igazságtalannak gondolta.
Legszívesebben Asylon után ment volna, és felpofozta volna. Bár tudta, hogy ez nehéz lett volna...
Aztán amikor Steel megérkezett, nem szólt semmit.
~Biztos tudja, mi is történt ~ - gondolta magában.
*Üstökös körbenézett. Mindenhol apró jégtöredékeket látott. zenitre pillantott, majd tekintetével Asylont kereste.
Rápillantott Steelre. Arcán minden látható volt, így hát nem kérdezett semmit.
Zenitre nézett, majd újra Steelre.*
- Szeretnél egyedül maradni ? - *kérdezte óvatosan.* |
 - Helyes. - morogta.
A harag kirobbant belőle. Ő nem az anyja volt, hogy hűvös és elérhetetlen legyen!
Félelmetes mágia, szinte egy kisebb Kitörés volt: körülötte minden megfagyott!!!! És aztán elsötétült, majd szilánkokra robbant!!!!
A kövek, a vízcseppek, az erisziek apró mágikus lánggömbjei, de még a levegő is jéghideg és homályos lett....
'Elegem van ebből az egészből!!!!'
Az anyja közeledett, érezte, ő pedig rádöbbent valamire: nincs szüksége senkire! Az anyjára sem, a tanításra sem.
'Ha nem tetszik, hogy megtervezik a Sorsom, akkor megcsinálom magam!!!'
- Ég veled, Zenit! Én most elmegyek és megkeresem a saját utam! Ez a jó abban, ha szellem vagy! - mondta a távolodó csikónak.
Aztán koncentrált.....és a következő pillanatban semmítődött!!!!!
Steel ekkor jelent meg.
Sok-sok emlék és érzés kavarodott benne, de végül a béke győzött.
'Ez várható volt. Nem lesz baja.'
'Jó szerencsét Asylon!'
|
*Zenit halkan hallgatta Aylont és nem szólt semmit a fejéhez vágott dolgokra.*
- Tudod, amit Üstökös először megtanított Nekem, az az volt, hogy ne bántsak meg valakit, akit a barátomnak tartok. Csak tudd, hogy ezért nem válaszolok az épp fejemhez vágott dolgokra. Így mindekettőnket megkímélek egy felesleges összeveszéstől.
*Zenit tovább ballagott.* |
 Don elbillentette a füleit.
- A szüleitek pillanatokon belül itt lesznek! Nekem viszont veszélybe került a ménesem! Legyetek jók, csak pillanatok kérdése! Én viszont most megyek!
Mielőtt bárki bármit szólhatott volna, berepült egy sötét résbe (ami az előbb még nem volt ott), ami be is zárult mögötte.
- Tudod, lehet, hogy Te már megszoktad, de nekem még új, hogy megtervezik a Sorsomat! Nem tudtam róla! És Anyáéknak biztos jó oka volt rá, hogy nem mondták el, bár Don nem mondta volna el, ha tilos lett volna tudnom!!! - szakadt ki belőle a keserúség.
- Mikor szokod már meg, hogy nem veled van a baj, hanem az Élettel?! - kiabált tovább.
- Annyira nem értesz semmit! - fejezte be dühös kifakadását.
- És egyébként is: ha a Sötétségbeli rabságodról nem beszélsz szívesen, hát jobb ha tudod, hogy könnyedén tudhatnék mindent! Csak egy szavadba kerül és minden emléked az enyém is lenne! Vagy Anyából is kiszedhetném egyszer. De azt soha nem fogom megtenni! Mert nem akarom! Csak tudd, hogy nem vagy egyedül! - vágta még ki. |
*Zenit érezte, hogy Asylon össze-vissza beszél.*
- Figyelj, ha nem akarsz velem beszélni, csak mondd meg. Nem fogok megharagudni. Sokan szeretnek egyedül lenni. És magukban gondolkodni. Bár, Én úgy gondolom, jobb kibeszélni a dolgokat. Igaz, vannak dolgok, amikről a peguni nem szívesen beszél.
*Elhallgatott, mert tudta, hogy az utolsó mondatot nem kellett volna kimondania.
Fejével elfordult Asylontól és előreügetett egy kicsit.* |
Don érezte, hogy nincs rendben minden az előkerült csikóval, de nem tette szóvá.
'Nem akarok beszélgetni.' üzente Donnak, majd megerőltette magát és Zenitre vigyorgott.
- Áh! Csak kicsit elkóboroltam...A követ nem kerestem...
Azzal kinyújtotta egyik szárnyát. A kő ott ragyogott rajta.
Aztán hirtelen jégvirágok futották be, egyre fehérebb lett, és a következő pillanatban Asylon a kőre ejtette, láthatóan szándékosan! A kő ezer darabra tört...
Asylon csak nézte, majd megszólalt.
- Nem akartam jutalmat! Te nem is kerested! - hazudta.
|
*Zenit barátságosan Asylon mellé állt.
- Minden rendben ? Hogy kerültél oda, ahova ? Addig kerested azt a fránya követ ? És legalább megtaláltad ? Bár kötve hiszem, hogy olyan messzire elkóborolt volna.
*Zenit sokkal jobban érezte magát.
Eleinte talán tartott Dontól, de most már úgy tekintett rá, mint egy barátra.* |
Végül megpillantotta a csikót, amint a sötétből botorkált ki.
- Legközelebb maradj a cseppkőbarlangon belül! - intette.
Asylon bólintott.
Elgyötörten érezte magát.
Amit megtudott magáról, amit megtudott Zenitről, az elkalandozása...elcsigázódott.
|
*Zenit bólintott.
Könnyedén ügetett előre.* |
Egy pillanatra megállt és becsukta a szemeit.
- Hajaj. Betévedt a legalsó részekbe!
- Nos, menjünk keressük meg, én már elindítottam vissza, de jobb ha elébe megyünk!
Asylon ijedten mászott kifelé. Valóban messze ment merengései közt!
A fénye hatalmasan ragyogott, de ő most inkább örült ennek.
'Csak ki! Ki innét!!!' |
- Azt tudtam, hogy még van kit eltörölni, de nem gondoltam, hogy ennyire rossz a helyzet. Azthittem, hogy hamar el lesz mindenki pusztítva.
*Zenit Don elé ügetett. Fejével visszafordult és látványosan elmosolyodott. Örült, hogy végre on elmosolyodott.*
- Gyere, keressük meg gyorsan Asylont !
*Azzal ügetésre gyorsított.* |
Csodálkozva pillantott Zenitre,
- Nem tudtad? A Sötét Úr elpusztult, igen. De a lényei kirajzottak a Birodalomba és mindenütt szabadon garázdálkodnak. Féltjük a csikókat és így őket is megtanítjuk harcolni, hogy ha magukra maradnak, akkor is biztonságban legyenek.
- Próbálok közvetlen lenni. De elég nehéz. - és először aznap elmosolyodott. |
*Zenit engedelmesen léppkedett Don mellett. Közben válaszolt a kérdésekre.*
- Igen, már egy kicsit zavar, hogy mindenki különcként kezel. Jó, elhiszem, hogy mindenkivel ilyen vagy, de nem lehetnél velem másmilyen ?
- És miért kell minden csikót harcra kiképezni ? A sötétség elpusztult ! Akkor ki ellen kellenek a harcosok ? |
- Zavar, hogy mindenki az alapján ítél meg, amit hallott rólad?
- Ne hidd, hogy csak veled beszélek így! Én mindenkivel ilyen vagyok....Sajnos az utóbbi időben minden csikót harcra kell kiképezni.
- De ám legyen! Gyere! Keressük meg Asylont!
Betévedt egy alagútba és még mindig befelé tartott! De észre sem vette! |
[972-953] [952-933] [932-913] [912-893] [892-873] [872-853] [852-833] [832-813] [812-793] [792-773] [772-753] [752-733] [732-713] [712-693] [692-673] [672-653] [652-633] [632-613] [612-593] [592-573] [572-553] [552-533] [532-513] [512-493] [492-473] [472-453] [452-433] [432-413] [412-393] [392-373] [372-353] [352-333] [332-313] [312-293] [292-273] [272-253] [252-233] [232-213] [212-193] [192-173] [172-153] [152-133] [132-113] [112-93] [92-73] [72-53] [52-33] [32-13] [Korábbi]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Diadém elhatározta, hogy kirándulást tesz a csepkőbarlangban megcsodálni a cseppköveket.
- Üdv! - ügetett be.
- Igen, hamar... De gondolj arra, hogy ő mennyire egyedi lény!
- Helyes. - morogta.
Don elbillentette a füleit.