|
Témaindító hozzászólás
|
2006.04.29. 12:12 - |
Draugherit elérte a tengerpartot és kedve támadt egy kis pancsolásra. Leszállt, bevágtatott a vízbe, tombolt egy sort, úszott egy sort és hempergett egy sort a parti fövenyen. Mikor biztos volt benne, hogy tökéletesen tiszta lett, egy kis legelészés mellett döntött a közeli erdőben. |
[953-934] [933-914] [913-894] [893-874] [873-854] [853-834] [833-814] [813-794] [793-774] [773-754] [753-734] [733-714] [713-694] [693-674] [673-654] [653-634] [633-614] [613-594] [593-574] [573-554] [553-534] [533-514] [513-494] [493-474] [473-454] [453-434] [433-414] [413-394] [393-374] [373-354] [353-334] [333-314] [313-294] [293-274] [273-254] [253-234] [233-214] [213-194] [193-174] [173-154] [153-134] [133-114] [113-94] [93-74] [73-54] [53-34] [33-14] [13-1]
 Brünhilde egy ideig álldogált a napon, míg a meleg kicsit meglazította az izmait.
'A víz is segítene.' gondolta.
'És meleg is van. Úszom egyet...'
Kisétált az erdőből és nem véve észre a nem is olyan messze hűsölő Despotát, begázolt a vízbe. Aztán vett egy mély levegőt és elrúgta magát a patái alatti talajtól. Nemsokára le is merült és a szárnyait is dolgoztatva tempózni kezdett. |
 *Despota néhány perc séta után kiért az erdőből. Ahogy kilépett, hihetetlenül erős fény, napfény sütött a szemébe. Egyik szárnyát feje és a nap közé emelte, hogy láthasson is valamit. Körbenézett, de semmi szokatlant, furcsát vagy zavarót sem vett észre.
Így hát leeresztette szárnyát, amit visszahajtott helyére és belesétált a tengerbe. Szárnyait is beleengedte a vízbe. Hatalmas hőség uralkodott a tengerparton.
Egy kis hűsítő jól esett Despotának.* |
Brünhilde odaért a patakhoz és inni kezdett.
Sok-sok emlék kavargott a fejében. Sok-sok fájdalmas emlék....A szép emlékek semmi mást nem jelentettek, mint azokat a dolgokat, amiket mindörökre hiányolnia kell.
'Befogadás ide vagy oda....Egyedül vagyok.' merengett tükörképe felett.
Végül lassú sétára indult ki a fényesebb erdőrészekbe. A szárnya sokat javult, de repülni még mindig nem lehetett vele. És bizony a repülés volt egyik legfőbb vigasza...Most úgy érezte másodszor vált kitaszítottá..... |
*Despota fél óra legelés után úgy döntött, kimegy a tengerhez. Körbenéz, aztán a többit majd ott eldönti.
Kényelmes ügetésbe kezdett és elhagyta az erdőt.* |
Brünhilde egy rándulással felébredt. Hosszú időt töltött alvással és zavaros álmai a száműzése előtti időkről szóltak, így most testileg kipihenten, lelkileg összetörten ébredt.
'De élni kell.' mondta ki újra a mondatot, amivel azokban a nehéz időkben napról-napra cipelte az élet terhét.
Felkelt, kicsit megmozgatta merev izmait, majd a patak felé indult.
'Először csak inni. Aztán jöhet a többi...' |
*Despota egy hét pihenés után úgy döntött, ideje lenne valamit tenni is. A fán fekve eldöntötte, hogy első megmozdulása a legelés lesz.
Feltápászkodott és lerepült a tisztás selymes füvére. Körbenézett, fülelt. Nem hallott semmi szokatlan zajt, csak a szokásosat: madarak csivitelését, a tücskök ciripelését...
Így hát nyugodtan hajtotta le fejét és kezdett bele a legelésbe.* |
Brünhildének egy-kér érzéke mindig figyelt, de ettől még nyugodtan aludt...
Napok óta...
Az energiái lassan töltődtek, a szárnyai még messze voltak az elfogadhatótól is, így tette, amit tehetett: pihent. |
*Despota figyelt az erdő összes zajára. Egész nap semmilyen gyanús hangot, zörejt sem hallott.
Este nyugodtan hajtotta álomra fejét.* |
Brünhilde közben az erdőnek olyen részére ért, ahol csak elvétve jutott át a nap és szép zöld színben játszott minden. Keresett egy puha, száraz talajú részt és végül lefeküdt.
Magára tekerte a szárnyait és behunyta a szemeit.
'Várni és gyógyulni...' |
*Despota kitárta szárnyait, és felröppent a fájára.
Lefeküdt, és onnan kémlelte a az erdőt.* |
- Rendben.
Könnyedén elindult a fák közé. |
*Despota bólintott.*
- Persze.
- Nem kell látótávolságon vagy hallótávolságon belül lennünk... |
Brünhilde először mosolyodott el igazán mióta a csődör láthatta (és hosszú idő óta először az életében.)
- Megtűrnél? - viccelődött. |
- Jól van, te tudod.
- Ha gondolod, itt maradhatsz... Elég nagy ez az erdő... |
- Csak egy helyet ismerek, de oda nem akarok menni! Nem vágyom az erisziek társaságára....
- Majd.....elleszek valahol. |
- Azt nem mondtam, hogy hasznavehetetlen vagy ! Így is tudnál harcolni, csak kevesebb esélyed lenne...
- Szóval, Én a helyedben olyan helyre mennék, ahol biztonságban lennék. Vagy oda, ahol vannak barátaid. Te hogy vélekedsz erről ? |
Brünhilde mélyet sóhajtott.
- Igazad van....Most hasznavehetetlen vagyok. |
| - Szerintem várnod kéne egy kicsit, hogy felépülj. Utána meg már tudod mit tennél... |
Brünhilde maga is ezen rágódott egy jó ideje.
- Nem tudom pontosan - vallotta be végül őszintén. Kicsit kelletlen is volt. Nem szerette a bizonytalanságot.
A szárnya sérülése lehetetlenné tette, hogy tökéletesen cselekedjen.....Vagy hogy továbbmenjen biztonsággal és gyorsan...
- Most, hogy az ideküldött sötét lényeket leküzdöttük, nem tudom mi hasznosat tehetnék itt.... |
- Szerintem ejtsük a témát...
- És most mitévő leszel ? |
[953-934] [933-914] [913-894] [893-874] [873-854] [853-834] [833-814] [813-794] [793-774] [773-754] [753-734] [733-714] [713-694] [693-674] [673-654] [653-634] [633-614] [613-594] [593-574] [573-554] [553-534] [533-514] [513-494] [493-474] [473-454] [453-434] [433-414] [413-394] [393-374] [373-354] [353-334] [333-314] [313-294] [293-274] [273-254] [253-234] [233-214] [213-194] [193-174] [173-154] [153-134] [133-114] [113-94] [93-74] [73-54] [53-34] [33-14] [13-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Brünhilde egy ideig álldogált a napon, míg a meleg kicsit meglazította az izmait.
*Despota néhány perc séta után kiért az erdőből. Ahogy kilépett, hihetetlenül erős fény, napfény sütött a szemébe. Egyik szárnyát feje és a nap közé emelte, hogy láthasson is valamit. Körbenézett, de semmi szokatlant, furcsát vagy zavarót sem vett észre.