|
Témaindító hozzászólás
|
2006.04.14. 20:55 - |
 *Lúthien csöndesen legelészett a réten, és közben fülét hegyezte. Nem hallott fura zajokat, így tovább rágcsálta a friss, zsenge füvet, és közben magában merengett.* |
[616-597] [596-577] [576-557] [556-537] [536-517] [516-497] [496-477] [476-457] [456-437] [436-417] [416-397] [396-377] [376-357] [356-337] [336-317] [316-297] [296-277] [276-257] [256-237] [236-217] [216-197] [196-177] [176-157] [156-137] [136-117] [116-97] [96-77] [76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
 - Mit csináltok? - kérdezte egy hak hang.
Izabó feltápászkodott, és szétrakta négy lábát, hogy ne essen össze. Szárnyai esetlenül, megszaggatva lógtak két oldalán, ahogy levegő után kapkodva meredt a négy lényre.
Lázas pillantása végül Hektoron és Ninquén állapodott meg.
|
*Az erdő puha füvére érkeztek.*
*Ninque amint patái szilárd talajt értek összeesett.*
*Hektor gyorsan mellé lépett.
Már nyúlt a dárdáért, amikor...*
- Majd mi! Te is tudod, hogy miféle dárda az!
- Igen, tudom, épp ezért fogom Én kihúzni. Nem mennék semmire 3 életveszélyes bajtárssal!
*Egyik szárnyával megragadta a dárdát és kirántotta Ninquéből.
Ninque ismét felordított.
Hektor megtántorodot. Szárnyaival megtámasztotta magát.* |
 'Egy puszta?!'
De nem szólt. Bólintott, és ment amerre Zenit, igyekezve érezni a dolgokat maga körül, hogy ne essen el. Sosem hagyta volna magára Zenitet, mostmár, hogy újra együtt lehettek! |
*Zenit lassan Evére emelte tekintetét. Aztán a szemei kitisztultak.*
- Megvan!
- Gyere, valami eldugodt helyen van egy pusztán. |
| - Mert a beszélgetés, amiben ez kiderült, igazából az eltűnésekről szólt.....Aztán más történt, és nem tudták folytatni...A kérdezett nem mondott többet, a kérdező meg nem volt olyan helyzetben, hogy tovább beszélgessenek.. - suttogta halkan, és a szemeiben legalább annyi érzelem táncolt végig, ahány alak öccse szemein át.... |
- Hogyhogy az sem tudta, akitől a hír származik?!?! - *tört ki Zenitből a harag.*
- Miért nem tudja? Akkor ki tudja?!?!?! - *őrjöngött tovább.
Aztán tekintetét rátapasztotta a földre. Szemein sötét alak suhant végig, aztán az ég elsötétült, majd ismét szokásos színeiben pompázott.
Zenit továbbra is a földet bámulta szótlanul. Szemein folyamatosan különféle alakok zúgtak keresztül...* |
| - Nem, és akitől a hír származik, az sem tudta! Te nem tudod megtalálni? - kérdezte szomorúan és rémülten. Tudta mennyire fontos Zenitnek az apja! Igen.....Zenitnek....csak Üstökös jelent apát....... |
*Zenit gyorsan kapkodta a levegőt, és elkezdett toporzékolni. Úgy érezte, hogy rohhannia, rohannia kell. Végül sikerült magát megnyugtatnia. Mélyeket lélegzett.*
- Tudod, hol van Üstökös? |
| - Egy csomó lény eltűnt! Erisziek és az Úrnő lényei!!! Mert lehet, hogy őket akarja a Sötétség! És......Üstökös megsérült! |
- Ennek örülök. - *felelte őszintén.
Meglátta Eve rémült ábrázatát.*
- Valami gond van? |
- Igen! ez a hely itt tökéletes! - mosolygott.
- És érzem a hálót! Tudom mi történt eddig! Érzem.....a...a tudást! A többiek örülnek! És érzem mik is voltak eddig! - lelkendezett.
Aztán hirtelen elsápadt és rémülten nézett Zenitre..... |
*Amint átlépték a határt, az erdőben találták magukat a kis tisztáson.*
- Ez a hely megfelel? Itt biztonságban érzed magad? |
 -Mondd meg szépen, hogy hívnak?-simogatta meg a szelíd teremtményt.
-Yasha vagyok.-mutatkozott be.
-Hol van a falkád?
-Nincs falkám.-rázta a fejét.
-Akkor egyedül vagy?-kérdezte Koni.
-Igen.-sütötte le a szemét Yasha.
-Szeretnél társaságot?
-Igen!
-Velem maradnál?Megismerkedhetnénk.
-Igen az csodálatos lenne!-vidult föl
-Hát akkor gyere velem!De előbb szedek gyógyfüvet.
-Segítek!-azzal kiszagolta még a leg rejtettebb gyökeret is.Mikor végeztek, Koni egy új állattal ment haza. |
Koni valami neszre felébredt, körülnézett, de nem látott senkit:-Hm, különös!-aztán mosolyogva vállat vont és megpróbált tovább aludni, viszont amint behunyta szemét újra neszt hallott.Megint felkelt, de a nesz nem hallagatott el.A bokrok közül jött a hang-Ki van ott?-Koni lassan közelített és amikor odaért, szét huzta a borkokat, de nem látott semmit.Hirtelen a túloldalról mozogtak a bokrok.Hozzájuk is odament, ott se talált semmit, erre egy másik bokor rezgett és ez így ment tovább amíg el nem hallgatott minden.Koni pedig úgy gondolta, hogy az a valami már elment, ezért visszfeküdt.....amikor majd nem elaludt, szuszogást érzett az arcán.Kinyitotta szemét, és egy fehér farkas szerűség szimatolta.Ijedtében felugrott és a farkas is hirtelen a fa mőgé bújt.Mikor a lány összeszedte magát, barátságosan hívogatta-Gyere ide, nem bántalak!-és a farkas félénken kuksolt ki, majd amikor megállapította nem akarja a lány bántani lassan odament hozzá.Koni szép lassan odanyújtotta a kezét, a farkas pedig megszagolta és megnyalta.Ekkor látszott igazán szép fehér bundája, piros szeme, ami szelídséget és barátságot tükrözött.
|
| Koni úgy gondolta, hogy kijön egy kis gyógy füvet szedni, de ez csak a látszat volt. Valójába kiakart kicsit mozdulni, énekelni, élvezni a szellőt.Mostanában a csaták miatt sokanvártak kezelésre és most, hogy végzett, most itt pihen.Tudva, hogy lovai biztonságban vannak.Kicsit hideg volt, ezért szárnyait magára borította.Lefeküdt a fűbe, egy fa tövébe és elaludt. |
 Kicsit lassított az őrült tempón.
Tudott ő normális lómódban is vágtázni, ha akart, de nem akarta elfeledni a "másik örökségét", és így sokkal nagyobbb tempót tudott diktálni. |
 *Álom hátra pillantva párjára felnevetett. Mindig is mulattatta Draugherit különös vágtája. Aztán többé nem nézett vissza, csak akkor, mikor már a Havas Hegyek lábánál járt...* |
| Erre ő még jobban lelapult a földre és még jobban növelte a tempót a bizarr vágtában. |
| -Akkor a lábad is járjon, ne csak a szád! Tudod, a tettek beszélnek! -*kacsintott hátra pajkosan Álom, és megnyújtotta vágtáját, hogy minél előbb lerázza kedvesét.* |
Horkantott egyet.
Végül beugrott a sárkányok vágtájába és nemsokára Álom mögött haladt.
- Nem vagyok olyan lassú, mint amilyennek kinézek! - kiáltotta vidáman. |
[616-597] [596-577] [576-557] [556-537] [536-517] [516-497] [496-477] [476-457] [456-437] [436-417] [416-397] [396-377] [376-357] [356-337] [336-317] [316-297] [296-277] [276-257] [256-237] [236-217] [216-197] [196-177] [176-157] [156-137] [136-117] [116-97] [96-77] [76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
*Lúthien csöndesen legelészett a réten, és közben fülét hegyezte. Nem hallott fura zajokat, így tovább rágcsálta a friss, zsenge füvet, és közben magában merengett.*
- Mit csináltok? - kérdezte egy hak hang.
'Egy puszta?!'
-Mondd meg szépen, hogy hívnak?-simogatta meg a szelíd teremtményt.
Kicsit lassított az őrült tempón.
*Álom hátra pillantva párjára felnevetett. Mindig is mulattatta Draugherit különös vágtája. Aztán többé nem nézett vissza, csak akkor, mikor már a Havas Hegyek lábánál járt...*