Témaindító hozzászólás
|
2006.08.14. 15:31 - |
Harsogó vidáman vágtázott át a síkon. Ez a hely elég kopár volt...Kőpadló, kőpadló, ameddig a szem ellátott....Szükre ég és körben csak horizont....Ami elég nagy hazugság és illúzió volt, mert vágtathatott valaki élete végéig, akkor sem érte el a szélét. Mert nem volt. Néha egész megdöbbentő dolgok bukkantak elő itt-ott, de csak nagyritkán! Főleg a szabad tér volt az, ami élvezhetővé tette az életet itt, bár amenyire Harsogó tudta, itt senki sem élt.
Ott egy Kapu. Azon jött be, igen. Sokat, akár napokig kellett futni, míg egyet találni lehetett. Ezek vezettek ki és be. Közben pedig néha....
Házak, ahol a világ legfurább utazói fordultak meg, néhanapján, vagy épp az idők kezdete óta üresen álltak. Itt egy liget, ott egy tó.....Sosem lehetett felkészülni...És minden vándorolt!!!!
Ez volt az, amit igazán nehéz volt megszokni: a Dimenzió néha úgy gondolta, hogy át kell alakulnia és minden tovatűnt, abszolút máshova.
Ezért is jelentette ez a Dimenzió az abszolút szabadságot: nem volt mihez tájékozódni! Csak úgy ment az egyszarvú, ment és ment, akadályok nélkül, néha pedig érdekes dolgokra bukkant. |
[508-489] [488-469] [468-449] [448-429] [428-409] [408-389] [388-369] [368-349] [348-329] [328-309] [308-289] [288-269] [268-249] [248-229] [228-209] [208-189] [188-169] [168-149] [148-129] [128-109] [108-89] [88-69] [68-49] [48-29] [28-9] [8-1]
-Hát akkor nincs más hátra, mint előre!-mondta mosolyogva, aztán az egyik irányba fordult és elindult.Sokáig mentek, de kitartóan.Végül rátaláltak arra a kapura amin Homály került ide-Jé!Ez az a kapu amiről meséltem, de hogyhogy nem zenél és fénylik?-kérdezte csodálkazva. |
- Kulcs? - visszhangozta.
- Még sosem hallottam ilyesmiről, de ha segíthet, a Pokolba is követem! - fogadkozott.
- A Dimenziókról nem lehet tudni, hogy mikor jöttek létre.....Tán valóban van it valami eszköz, ami segíthetne... - mondta halkan és körbenézett. |
-Hm.-törte a fejét Homály-Érdekes, az a kapu ami föl szippantott zenélt valami csodaszép dalt és a boltívje közepén egy pegazus körvonala volt, de mire megmozdultam, azonnal elszaladt szó szerint.És néhány délibáb valami kulcsot emlegetett, ami talán legyőzi a Sötétséget.Esetleg ön tudna segíteni egkeresni, mert nagyon szeretném, ha vége lenne minden rossznak, és remélem nem csak pletyka ez a kulcs.-mondta össze-vissza. |
Aprót biccentett és válaszolt :
- Ezt a helyet a Dimenziók közül A Végtelennek hívják. És a neve elég beszédes: valóban végtelen. A kiút pedig.....Voltaképp egyszerű: csak neki kell vágtatni ezen dimenziónak, és előbb-utóbb látni lehet majd nagy, míves, aranyszegélyes, márványoszlopos vagy épp kovácsoltvas-díszes kapukat. Azokon kell átlépni, bár csak a semmiben álló kapuknak tűnnek, amik alatt csak átlép a lény, és nem vezetnek sehova. De ez csak látszat. Kivezetnek valahová, általában elég jámbor helyekre.....
Kicsit hallgatott, majd még megjegyezte:
- Kivételes lény lehet....Csak úgy beszippantani valakit nem a Dimenziók stílusa...Az a Sötétség Birodalmának trükkje....Ezek szerint, Homály, valami fontos dolog lehet itt, amit Önnek szán a Sors... |
-Örvendek!Nem tudja véletlenül mi ez a hely?Én egyszerűen idekeveredtem és nem találom a kijáratot. |
Harsogó nagyon megdöbbent azon, hogy a pegazus felöklelte, de végül, mikor hallotta a magyarázatot, lenyelte a nyelvére tóduló szóáradatot.
Elfogadta a segítő szárnyakat és felkelt.
- Áh! Itt szinte mindenki megtébolyodik egy kicsit, akár csak átmenetileg! Fátylat rá! Engem Harsogónak hívnak. |
Homálynak most nem repüléssel fedezte fel e vidéket, hanem gyaloglással, mivel soha nem lehetett tudni hol van egy hegy, vagy mikor lesz a levegőből föld.Valaki jött veleszemben, de mindig délibáb volt az aki még a megszólításra is tudott válaszolni, de soha sem volt szilárd.Úgy gondolta Homály ez se lehet különb mint a többi és úgyis unatkozott, ezért neki rohant egyenesen az alaknak. Nagy volt a meglepődése, amikor tévedett: egy igazi húsvér unikornisba rohant:-ÓÓÓ nagyon sajnálom! Én azt hittem, hogy délibáb, már annyira sokáig vándoroltam, hogy egész végig csak délibábokat láttam és messzikről ön is annnak tűnt!Nagyon sajnálom!-hadarta, majd fölsegítette.-Egyébként Homály vagyok.-mutatkozott be. |
Harsogó vidáman vágtázott át a síkon. Ez a hely elég kopár volt...Kőpadló, kőpadló, ameddig a szem ellátott....Szükre ég és körben csak horizont....Ami elég nagy hazugság és illúzió volt, mert vágtathatott valaki élete végéig, akkor sem érte el a szélét. Mert nem volt. Néha egész megdöbbentő dolgok bukkantak elő itt-ott, de csak nagyritkán! Főleg a szabad tér volt az, ami élvezhetővé tette az életet itt, bár amenyire Harsogó tudta, itt senki sem élt.
Ott egy Kapu. Azon jött be, igen. Sokat, akár napokig kellett futni, míg egyet találni lehetett. Ezek vezettek ki és be. Közben pedig néha....
Házak, ahol a világ legfurább utazói fordultak meg, néhanapján, vagy épp az idők kezdete óta üresen álltak. Itt egy liget, ott egy tó.....Sosem lehetett felkészülni...És minden vándorolt!!!!
Ez volt az, amit igazán nehéz volt megszokni: a Dimenzió néha úgy gondolta, hogy át kell alakulnia és minden tovatűnt, abszolút máshova.
Ezért is jelentette ez a Dimenzió az abszolút szabadságot: nem volt mihez tájékozódni! Csak úgy ment az egyszarvú, ment és ment, akadályok nélkül, néha pedig érdekes dolgokra bukkant. |
[508-489] [488-469] [468-449] [448-429] [428-409] [408-389] [388-369] [368-349] [348-329] [328-309] [308-289] [288-269] [268-249] [248-229] [228-209] [208-189] [188-169] [168-149] [148-129] [128-109] [108-89] [88-69] [68-49] [48-29] [28-9] [8-1]
|