|
Témaindító hozzászólás
|
2006.04.29. 12:12 - |
Draugherit elérte a tengerpartot és kedve támadt egy kis pancsolásra. Leszállt, bevágtatott a vízbe, tombolt egy sort, úszott egy sort és hempergett egy sort a parti fövenyen. Mikor biztos volt benne, hogy tökéletesen tiszta lett, egy kis legelészés mellett döntött a közeli erdőben. |
[953-934] [933-914] [913-894] [893-874] [873-854] [853-834] [833-814] [813-794] [793-774] [773-754] [753-734] [733-714] [713-694] [693-674] [673-654] [653-634] [633-614] [613-594] [593-574] [573-554] [553-534] [533-514] [513-494] [493-474] [473-454] [453-434] [433-414] [413-394] [393-374] [373-354] [353-334] [333-314] [313-294] [293-274] [273-254] [253-234] [233-214] [213-194] [193-174] [173-154] [153-134] [133-114] [113-94] [93-74] [73-54] [53-34] [33-14] [13-1]
| -Aha!Az jó!-Mondta, de nem igazán figyelt rá!Merci kicsit zavarban volt.Merci benézett a erdőbe-elég sötét erdő! |
 - Én naggyából mindig itt vagyok. Én felelek az erdő nyugalmáért. |
| -Bocsássatok meg!...Na mindegy!mi célból vagytok itt!-Mondta érdeklődően! |
 Csak biccentett. |
*Despota meghallgatta Brünhildét.
Merci mondatának az elejét meg se hallotta.*
- Én Despota vagyok Ő pedig - *itt Brünhilde felé bökött orrával* - Brünhilde. |
- Nekem sincs. De van egy olyan megérzésem, hogy erre oda kellene figyelni.. - mormogta még Despotának, majd ő is odaszólt az idegennek.
- Jelen pillanatban két pegazus vagyunk, akik úgy érzik, hogy az érkezőnek illendő először bemutatkozni. - mondta kissé hidegen. Az unikornis stílusa túl közvetlen volt a számára. |
| -Hááát ez nem volt túl barátságos üdvözlés, de én Merci vagyok!Éééés ti? |
- Sajnos lövésem sincs. - *csóválta a fejét Despota.
Az idegen hang felé fordult.*
- Üdv. Inkább az a kérdés, hogy Te ki vagy ? - *kérdezett vissza nem túl barátságosan Despota.* |
 Merci nyugisan vágtázgatott a parton amikor észre vett két pegazust!Odament hozzájuk!-Hali!Hát ti meg kik vagytok? |
Bólintott.
- Ez valószínű. Úgy látszik egyes helyeken sokkal gyakoribbak a feltűnések, mint másutt! Itt például már a sokadik....Az érdekes....Máshol elő sem fordulnak...Mi lehet az ok? - mondta ki gondolatait. |
- Talán. De hosszú ideig nemhiszem. - *Despota hangosan gondolkodott.*
- Még maradtak páran, azok biztosan rendeződnek aztán jönnek.
- Legalábbis Nekem ez a véleményem... |
Nyelt egyet. A csődör persze nem részletezte a dolgot, és ő sem fog rákérdezni...Nyilvánvaló, hogy nem az elsöprő győzelem miatt feküdt sebesülten a nagy fa előtt....Az is nyilvánvaló, hogy csoda, hogy él, bár ezt nem fogja kimondani, hiszen harcos....
- Jó, hogy élünk. - mondta ki végül.
Körülnézett. Az erdő ezen része csendes volt és békés.
'Milyen...csalóka.....látszat...' gondolta undorral emlékezve a hálókra, amikkel túl sokszor kerüllt közelségbe az elmúlt napokban....
- Ezek szerint az erdő most egy ideig rendben lesz...? - nézett kérdőn a csődörre.
|
- Találtam egy kisebb ork csapatot. Látszólag egyedül voltak. De persze csak látszólag. Arra gondoltam, hogy lehet néhány ogre is a közelben, de annyira nem számítottam, mint amennyi volt. Tömören ennyi... |
- Igen....
A szárnyaival végigdörzsölte az arcát és felemelte a fejét.
- Igen, emlékszem. Veled mi történt? - mondta ugyanazon a különös, normális hangon, amivel napokkal ezelőtt elköszönt.
|
*Despota esetlenül állt a kanca mellett és nem tudta, mitévő legyen.*
- Brünhilde... Brünhilde, hallod... Minden rendben ? Már emlékszel ? |
- Draugherit....igen.....
Hirtelen az elméjébe vágódott egy sor emlék, át a homályon: az elrablása és megkínzatása a Sötétségben.
A pupillája óriásivá tágult és anélkül, hogy tudta volna, felordított. Minden tisztává vált: mikor a Sötét lényei legutóbb megtámadták, kitört a valkűrerője. Az egész eddig a testében és elméjében rejtőzködő sötétség pedig szintén kitakarodott belőle, annyira erős volt ez a kitörés! De ez a kitakarodás kárt tette benne, ami egész eddig kitartott. Most viszont újra emlékezett, újra a régi önmaga volt, az elrablása előttről.
A feje lehanyatlott, a szárnyai lezuttyantak mellé, a lábai alig tartották meg. A sörénye a szemébe hullt.
- A...Sors...A Sors...Nem lehet...megváltoztatni.....Nem lehet...-zokogta.
Kiátkozott, száműzött valkűr volt. Sötét végzettel, igen. De ettől még valkűr maradt...És rá is igaz maradt, ami minden valkűrre: hatalmas, félisteni erő, ami akkor lép életbe, mikor az igaz lénye szerinti harcba indul. Jó a jóért...Rossz a rosszért....Ez az erő mentette meg, hogy ne váljon rabszolgává...A Sötétség rabszolgájává....Megint....Ez mentette meg....A Sors valkűrnek tartotta meg, bármi is történt vele... |
| - A tengerpartról. Ott találkoztunk először. Akkor hívtad Draugheritet a "Nagy" csatába. |
- Despota...Despota....- mormolta.
A név ismerős volt. Mintha egy pillanatra minden tisztázódott volna, de aztán újra csak egy széttört kép darabjai....Mintha egy pillanatra látott ismerős nevére és az ismeretségre próbálna emlékezni...
- És honnan ismerjük egymást? - tette fel a következő kérdést...Hátha segít. |
*Despota időközben helyretette szárnyait, amik eddig csak úgy lógtak kétoldalt.
Hihetetlenül ideges volt, de sikerült megnyugtatnia magát. Erőltetett nyugalommal válaszolt:*
- A nevem Despota. |
Tovább hátrált. A csődör nagy volt...és ki tudja milyen erős....
- Nem tudom....Ki vagy Te? |
[953-934] [933-914] [913-894] [893-874] [873-854] [853-834] [833-814] [813-794] [793-774] [773-754] [753-734] [733-714] [713-694] [693-674] [673-654] [653-634] [633-614] [613-594] [593-574] [573-554] [553-534] [533-514] [513-494] [493-474] [473-454] [453-434] [433-414] [413-394] [393-374] [373-354] [353-334] [333-314] [313-294] [293-274] [273-254] [253-234] [233-214] [213-194] [193-174] [173-154] [153-134] [133-114] [113-94] [93-74] [73-54] [53-34] [33-14] [13-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
- Én naggyából mindig itt vagyok. Én felelek az erdő nyugalmáért.
Csak biccentett.
Merci nyugisan vágtázgatott a parton amikor észre vett két pegazust!Odament hozzájuk!-Hali!Hát ti meg kik vagytok?