|
Témaindító hozzászólás
|
2006.08.14. 15:31 - |
 Harsogó vidáman vágtázott át a síkon. Ez a hely elég kopár volt...Kőpadló, kőpadló, ameddig a szem ellátott....Szükre ég és körben csak horizont....Ami elég nagy hazugság és illúzió volt, mert vágtathatott valaki élete végéig, akkor sem érte el a szélét. Mert nem volt. Néha egész megdöbbentő dolgok bukkantak elő itt-ott, de csak nagyritkán! Főleg a szabad tér volt az, ami élvezhetővé tette az életet itt, bár amenyire Harsogó tudta, itt senki sem élt.
Ott egy Kapu. Azon jött be, igen. Sokat, akár napokig kellett futni, míg egyet találni lehetett. Ezek vezettek ki és be. Közben pedig néha....
Házak, ahol a világ legfurább utazói fordultak meg, néhanapján, vagy épp az idők kezdete óta üresen álltak. Itt egy liget, ott egy tó.....Sosem lehetett felkészülni...És minden vándorolt!!!!
Ez volt az, amit igazán nehéz volt megszokni: a Dimenzió néha úgy gondolta, hogy át kell alakulnia és minden tovatűnt, abszolút máshova.
Ezért is jelentette ez a Dimenzió az abszolút szabadságot: nem volt mihez tájékozódni! Csak úgy ment az egyszarvú, ment és ment, akadályok nélkül, néha pedig érdekes dolgokra bukkant. |
[508-489] [488-469] [468-449] [448-429] [428-409] [408-389] [388-369] [368-349] [348-329] [328-309] [308-289] [288-269] [268-249] [248-229] [228-209] [208-189] [188-169] [168-149] [148-129] [128-109] [108-89] [88-69] [68-49] [48-29] [28-9] [8-1]
 -Igazad van.De mindenképp ő a Megmentő, hisz érzem rajta azt a fényt amiről, a könyv beszélt.-mondta bíztatóan. |
Pár pillanatig döbbenten hallgatott.
- Tudod, Homály, én nem tudom mi az ami nem lehet, egy láthatatlan, ki tudja milyen magasan létező Katedrálisban, ahol csak egy lény boldogul, egy senki más számára nem hallható dallamot követve.....Arról már csak nem is beszélve, hogy mindez sokak számára nem is valóság, csak egy mese....Egy legenda....Szóval elnézést az iménti kérdésemért, mert helyesen így hangzik: mi lehetetlen egy legendában? - mondta szárazon.
Közelebb ment.
- És lehet, hogy kihalt itt, de talán másutt nem. És ki tudja mire képes a mágia? És ki tudja mióta vagy honnan került ide? Lehet, hoyg ne mis farkas, hanem csak egy álca......
- De ha ő a Megmentő, és Te vagy a Hírnök, aki elhozza, akkor mire vár még? Vagy nem ő lenne az? - kérdőn nézett Homályra, mintha neki mindent tudni kellene. |
| Homály még mindig döbbent volt és ijedt:-Nem lehet, hogy ő legyen a megmentő, hisz az ő fajtája már rég kihalt!....Mert a megmentő.....egy...farkas! |
- Mi baj?! - csattant fel.
|
| -Rendben.-odament a lebgő gömbhöz, majd belesett.Miután kirajzolódtak a vonalak, Homály hátrálni kezdet, mintha kísértetet látna-Nem! Ez nem lehet! |
Harsogó Homály elé ugrott.
- Végetek! - kiáltotta és harsány nyerítéssel felágaskodott.
Most kiválóan látszott honnan kapta a nevét!
Nekiugrott a trollok tömegének és szarvval, patával, foggal, rúgással pusztítani kezdett!
Hosszú küzdelem volt és mire vége lett Harsogó teljesen kimerült. Viszont a sebességének hála csak egy zúzódást szenvedett el a vállán!
Végeredményben jobb győzelmet aratott, mint várta.
- Nézzük meg azt a gömböt! Vagyis....Te nézd meg. - lihegte és kicsit reszketegen, de őszintén és diadalittasan elmosolyodott. |
| -Ha te nem tegeződsz, én se.-mondta vidáman.A csarnok gyönyörűen díszes volt, és a közepén valami gömb lebegett:-Ott!-mutatott a csarnok közepére-Ő az!-de amikor Homály megmoccant, a falból sötét harcosok:trollok jöttek elő-Ajjjaj, úgy látszik harcolni fogunk!... |
- Azt hittem tegeződünk! - mondta és elmosolyodott.
Egy tömör, többtonnás sziklafal sem állíthatta volna meg.
Kényelmesen odalépdelt a falhoz, majd megpördült és hátsó lábaival, teljes erejéből kirúgott!
A fal szilánkokra tört, zengő zajt kavart, majd a nagy darabok végleg leomlottak és egy hatalmas csarnokba pillanthattak be!
- Mondd, Te mit látsz? |
| Homály fénygömbje fényét megerősebítette, hogy jobban lássanak a dallam egyre hallkult és hallkult míg végül elhallgatott.A folyosó végén fal helyezkedett el:Na, zsákutca!De ha idáig eljöttünk, akkor ne forduljunk vissza....várjunk csak!-és megkopogtatta a falat, ami úgy tűnt üreges belülről, tehát nem is igazi tégla fal aminek látszik, de jó erősen meg lett építve.-Ha kérhetném, átrúgná a falat, higyje el, hogy nem fog fájni a patája. |
| - Akkor csak köved a dallamot! Én nem hallom.... |
| -Rendben.-nyugodott meg Homály-Akkor egyenesen.-kicsit lassított, a a mondás élt benne "lassan jársz, tovább élsz", ami pont ideillett, még iróniája is volt. |
| - Jó harcos vagyok és itt vagyok veled. Menjünk szorosan együtt! De nem hiszem, hogy csapda....Ezt csak Te hallod, mint ahogy ide is csak Te tudtál bejutni. |
| Mihelyt Harsogó kimondta a dallam szót, rögtön halltszódott a kis dalocska:-Ez lesz az!Mintha hívogatna.....de ez így túl egyszerű!Kiváncsi vagyok csapda-e.Szerinted megér egy próbát?-Kérdezte. |
- Nem tudom.....Nem ilyennek képzeltem....Nem hiszem, hogy egy normális templom így nézne ki belülről....Talán ez egy próba....A Hírnöknek. Hogy méltó-e a feladatára és elég jó-e a küldetéshez....
- Idézd fel újra az emlékeid, mikor bejutottál! Hátha van ott valami fontos még. Még a dallam is számíthat! Hátha egy toronyba kell feljutni! Harangok, miegymás.....Nincs jobb ötletem... |
| Homály megpróbált sokat lépni egy lépcsőn, hogy Harsogó le ne essen, mert már nagyon magasan jártak.Eléggé elfáradt, mikor felértek a tetejére:-Na végre!-lihegte.Óriási kapuja volt a Katedrálisnak.Ketten nagy nehezen kitudták nyitni, így is csak épp hogy át tudtak férni.A csarnokból rengeteg folyosó nyílt-Húha most merre?-nézett kérdően Harsogóra. |
Megpróbált fellépni a lépcsőre, de a patája átzuhant a tüneményen!
'Ahha...Van még egy ötletem, ha az sem sikerül, akkor Homály egyedül kell boldoguljon....'
Homály nyomaiba lépett, és sikerült!!!!!!
Ő is elkezdett felfelé haladni, bár kissé furcsa volt egyre magasabbra jutni a semmin. |
| -Aha gondoltam.Kövess!-mondta bíztatóan, majd elindult föl fele.Ő látta a lépcsőt, de a többiek nem, csak azt nézhette mindenki, hogy a levegőben jár, ráadásul még nem is repül.Homály képzet egy kis fény gömböt, ami megvilágította a lépcsőt:-Jé nem hittem volna, hogy beválik, mindegy a lényeg, hogy te is látod.Na indulás!-mondta vidáman. |
| - Miért mi van itt? - nézte gyanakodva a semmit. |
| Akkor indulás!-és könnyű ügetésbe kezdve haladt előre.Sokáig mentek, de el nem fáradtak.Homály egyszer csak valami lépcsőt vett észre, ami egészen felnyúlt az égbe-Héy hogy került ez ide?-csodálkozott-Hm gondolom nem látod amit én.-szólt Harsogónak...aki nem láthatta mivel ez volt az út a Katedrálishoz. |
Követte a kancát.
- Nos, menjünk biztosra! Hogy is mondta Eris?
"Előttem van észak, hátom mögött dél
Balra a nap nyugszik, jobbra pedig kél!" - szavalta a számára nevetséges versikét.
- Akkor balra! - mondta. |
[508-489] [488-469] [468-449] [448-429] [428-409] [408-389] [388-369] [368-349] [348-329] [328-309] [308-289] [288-269] [268-249] [248-229] [228-209] [208-189] [188-169] [168-149] [148-129] [128-109] [108-89] [88-69] [68-49] [48-29] [28-9] [8-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Harsogó vidáman vágtázott át a síkon. Ez a hely elég kopár volt...Kőpadló, kőpadló, ameddig a szem ellátott....Szükre ég és körben csak horizont....Ami elég nagy hazugság és illúzió volt, mert vágtathatott valaki élete végéig, akkor sem érte el a szélét. Mert nem volt. Néha egész megdöbbentő dolgok bukkantak elő itt-ott, de csak nagyritkán! Főleg a szabad tér volt az, ami élvezhetővé tette az életet itt, bár amenyire Harsogó tudta, itt senki sem élt.
-Igazad van.De mindenképp ő a Megmentő, hisz érzem rajta azt a fényt amiről, a könyv beszélt.-mondta bíztatóan.