|
Témaindító hozzászólás
|
2006.05.26. 22:25 - |
 Draugherit hasalt. A sötétben a többi érzéke vezette, a szeme csak felesleges gond volt, mert állandóan vörösen égett.
Három hónap....Az épp elkezdődő tavaszból lassan a nyárba lép másutt az idő. Ő ennyi ideje űzte a Gonoszt. Itt, a Sötétben csak pár hete voltak, de ez épp elég volt, hogy végleg kihaljon belőle minden, ami korábban jellemezte.
A rengeteg hatc és küzdelem kimerítette. Mi sem mutathatta ezt jobban, minthogy éjfekete lett ott is, ahol sosem volt az a színe és a szeme a sárgából vörösbe váltott. De úgy érezte, mindez megérte.
Mert végig, ahogy kiszorítoták a rosszat Simbelmyneból, érezte, hogy közelednek a Rossz Urához. Ha őt legyőzik, akkor vége lesz a lidércnyomásnak. Minden nyom, minden ötlet, minden mágianyom idevezetett. Meg kell találniuk a forrást, különben a vérfarkasok legyőzése, a szellemek elkergetése, at orkok és más szörnyek szétzilálása és a Nagy Akarat megtörése mindezeken - hiába volt.
Nem sok társa volt. Steel, Machos voltak a legjobbak, de a többi eriszi is küzdött, védte a Birodalmat. Ő vállalta a legkeményebb utat....
Azaz mégsem. Mert a legkeményebb út Izabóé volt, aki ugyenzt csinálta, de teljesen egyedül a Félelmek Birodalmában.
Mások élvezték az életet, ők meg itt, elszigetelt sarkokban küzdöttek másokért...Akik nem is sejthették....És nemcsupán itt küzdöttek, de egyenesen ők kergették ide vissza a Sötétet...
Egy pillanatra visszaszállt a hónapokal ezelőtti percbe, mikor még a tündérországszerű világban lehetett, mikor egyetlen nem eriszi barátjával utoljára találkozhatott. 'Az egy egész másik élet volt.....'
Végül fáradtan behunyta szemeit és pihenni próbált. A nagy küzdelem mégodébbvolt.
|
[1184-1165] [1164-1145] [1144-1125] [1124-1105] [1104-1085] [1084-1065] [1064-1045] [1044-1025] [1024-1005] [1004-985] [984-965] [964-945] [944-925] [924-905] [904-885] [884-865] [864-845] [844-825] [824-805] [804-785] [784-765] [764-745] [744-725] [724-705] [704-685] [684-665] [664-645] [644-625] [624-605] [604-585] [584-565] [564-545] [544-525] [524-505] [504-485] [484-465] [464-445] [444-425] [424-405] [404-385] [384-365] [364-345] [344-325] [324-305] [304-285] [284-265] [264-245] [244-225] [Korábbi]
*Zenit kizökkent töprengéséből. Aztán rájött, hogy most erre nagyon nincs ideje!
Először Giára nézett, majd Rancharosra.* |
 Zavartan köhécselt és hümmögött.
 Egy pillanatra Giára pillantott, majd visszanézett Zenitre.
Elvigyorodott, és Giához intézve szavait beszélni kezdett:
- Nem kell féltened. Nem fogom addig nézni, hogy baja essen tőlem. Igen.....ő is megtébolyulna...de csak egy idő után. Nekem pedig nem áll szándékomban kicsalni a lelkét...... |
*Viszonozta a bólintást.
Érdeklődve pillantott végig Rancharoson. Még sosem látott hozzá fogható lényt. Tekintete sokáig időzött a szemein. Végtelenül túlviláginak érezte őket!* |
Kicsit elpirult.
- Ühm....elnézést!!! Zenit, ő Rancharos, Rancharos, ez itt Zenit! - mutatta be a két lényt egymásnak.
Bólintott az ifjúnak.
Aztán unott pillantással követte a két sárkány röptét. |
*Zenit az újonnan érkező lényre nézett. Nem tudta, ki lehet, honnan jöhetett.
Amikor Gia mellé sétált, már biztosra vette, hogy eriszit tisztelhet meg benne.*
- Üdv.
*Avalanche és Fáfnír kitárták hatalmas szárnyaikat és felszálltak a levegőbe.
Kicsit körül akartak nézni a környéken...* |
Hátrálni kezdett kissé....
A sárkányokkal különösebb baja sosem volt, de ez a kettő olyan közel volt most!
Minden rezdülésüket figyelve, legyőzte a negatív érzéseit, és nem ment messzebb.
Hangok, vagy bármiféle figyelmeztető jelzés nélkül kilépett a semmiből.
Lazán nézte a lényeket maga előtt, majd odasétált Gia mellé.
Elképedt a nagy és különös eriszi feltűnésén, de örült is neki!
Végre nem volt egymaga!
Már nem is félt a sárkányoktól..... |
*Zenit épp szólni akart, amikor szárnycsapások zaját hallotta föntről.
Egy sárkány pillantott meg...*
*Avalanche könnyedén leszállt a bejárati ajtó elé.*
- Avalanche!
- Szervusz, Zenit!
*Lehajtotta fejét Zenitékhez, hogy ne kelljen emelt hangon beszélgetniük.*
*Hiányérzete támadt, aztán nyomban rá is jött, hogy miért.*
- És Fáfnír?
- Elakadt útközben. - *felelte tömören.
Felemelte fejér és hátranézett.*
- De úgy látom, pillanatokon belül befut.
*Fáfnír csakugyan pillanatokon belül leszállt Avanache mellett.*
- Tiszteletem!
- Üdv Nálunk!
*Zenit örült a két sárkánynak. Igaz, még sosem találkozott velük, de hallásból jól ismerte őket!* |
Gia is kiért.
- És most? |
*Ugyanazon az úton mentek ki, mint amin bejöttek.
A bejárati ajtó nyitva volt. Kiléptek rajta és ritka kihaltság fogadta őket.
Zenit már kezdte azt hinni, hogy az a néhány lény is elment, akik eddig itt voltak. Hangokat hallott az egyik irányból. Odafordult és látta, hogy kicsit odébb szétszóródva álldogálnak.
Sokkal jobb kedvre kerekedett.* |
| Gia bólintott. |
*Kis fejbólintással jelezte, hogy megértette.*
- Akkor menjünk ki. |
Gia behunyta a szemeit, és elcsitult.
Mintha a levegő megállt volna körülötte.
Gia nagyot sóhajtott, aztán kinyitotta a szemeit.
- Jönnek. - mondta halkan. |
*Elfordította fejét és kinézett a sötét égboltra.
Most erre mit mondjon?*
- Ahogy jónak látjátok. |
- Értem.
Nagyon-nagyon összeszorult a torka.....
- Akkor.....akkor.....hívjam a többieket? |
*Figyelmesen hallgatta a kancát. Időközben lehiggadt és megnyugodott.*
- Nem fogok támadni. Azt biztosan nem. - *mondta ki gondolatait.*
- Egyszerűbb védeni, mint támadni. Főleg, ha tized annyian vagyunk, mint ők. Vagy még kevesebben...
*Összeszorult a torka. Most lenne igazán szüsége a barátaira, és egyikőjük sincs itt!*
- A többi meg majd elválik magától... |
- De tudod miért?! Ugye tudod?! - mondta feldúltan, és egyenest Zenit elé lépett, belebámulva a szemeibe.
Szarvuk majdnem összeért, ahogy valósággal belebújt a csődör arcába.
- Tudod. Ugye? - suttogta.
- Visszatért.....Magához szólít minden sötét lényt....Hívja a szolgáit...Harcra készül....Ellened....A Birodalom ellen.....
Zenit tekintetét figyelte, ahogy szembenéztek egymással.
- Erős...Annyira, hogy elhagyta a hordozóját...Saját alakot öltött....Onnan tudom, hogy én is ott voltam, mikor odamentünk, és egyikünk megérezte mi történik....Kihoztuk a hordozót...és én is láttam...azt a sok lényt...Mind ellenünk...Ezt senki más nem csinálhatja..csak Ő!
Összeborzongott.
- Mit fogsz tenni?
- Evenion nélkül....könnyebb.......? |
- De, de.
*Gyors léptekkel megindult befelé. Bementek egy terembe, ahol rajtuk kívül senki sem volt.*
- Igen, feltűnt. - *válaszolta kissé késve.* |
Észrevette a fénycsíkot, kicsit meghökkent, de aztán megértette mi az, és elkezdett ereszkedni.
Pár perc és Zenit előtt állt.
- Azt hiszem már Neked is feltűnt, hogy gond van. - mondta fojtott, riadt hangon.
Aztán oldalra pillantott, az őket figyelő kisebb tömegre.
'Nahát....ezek maradnak!' fogta fel.
De aztán visszafordult Zenithez. Beszélniük kellett volna, de nem hitte, hogy ekkora hallgatóság jó lenne.....
- Khm....de nem megyünk be? |
*Zenit már biztos volt benne, hogy a nevét hallja.
Felnézett és megpillantotta Giát.
Egy hajszálvékony fénycsík jelent meg Gia és ő közte, ami mutatta, hol is van.* |
Magasan a város felett körözött, figyelve a kisereglő tömeget, és a Kastélyt magát.
'Hol lehet?' rágódott.
- ZENIIIIT!!! - kezdett el újra ordítozni. |
[1184-1165] [1164-1145] [1144-1125] [1124-1105] [1104-1085] [1084-1065] [1064-1045] [1044-1025] [1024-1005] [1004-985] [984-965] [964-945] [944-925] [924-905] [904-885] [884-865] [864-845] [844-825] [824-805] [804-785] [784-765] [764-745] [744-725] [724-705] [704-685] [684-665] [664-645] [644-625] [624-605] [604-585] [584-565] [564-545] [544-525] [524-505] [504-485] [484-465] [464-445] [444-425] [424-405] [404-385] [384-365] [364-345] [344-325] [324-305] [304-285] [284-265] [264-245] [244-225] [Korábbi]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Draugherit hasalt. A sötétben a többi érzéke vezette, a szeme csak felesleges gond volt, mert állandóan vörösen égett. 
Zavartan köhécselt és hümmögött.
Egy pillanatra Giára pillantott, majd visszanézett Zenitre.
