|
Témaindító hozzászólás
|
2006.05.13. 23:45 - |
 Izabó eltévedt, miután egy hatalmas viharral még ő sem tudott mit csinálni és az elsodorta.
Érezte a hatalmat, ami rátelepedett, érezte, hogy egy olyan helyre került, ami már nem az övé, de valaha egyenest az otthona volt.
'A Félelem' Az Örök Rettegés országa!'
Szétterjesztette hatalmas szárnyait és sodortatta magát az alig rezdülő, mások számára talán fojtogató szellővel. Közben gondolatai visszaszálltak egy egész élettel ezelőttre.
Itt született, egy északi pusztán, ahol a szülei remélték, hogy békésen nőhet fel. Itt mesélték neki a Félelem (ez volt a bennélők számára az ország neve) történetét és sok más történetet is. A szülei bölcselők voltak, kiváló nevelők és a lehető legbölcsebbre akarták nevelni. Itt vagy ésszel, vagy páratlan erővel lehetett csak boldogulni. Az észt a szüleitől megkapta. Egy eltévedés folyamán pedig találkozott az egyik legbölcsebb (külvilágból származó) lénnyel, akit valaha is látott, aki valamiért tanítójává szegődött. Ez a lény végül az erejét is fejleszteni kezdte, míg végül a tökélyre fejlődött. A Félelem ekkor mérte rá az első csapást. A kapott mágiával rátalált a szüleire. De ezek után már csak elkeserítően kevés idő jutott nekik. A támadókat egy másik hatalom küldte, aki Izabót akarta magának. A szülei minden erejüket bevetve védték meg, és mágiával taszították őt el olyan messzire, amennyire csak bírták.
Hosszú út után visszakerült a mesteréhez, aki tovább nevelte.
De a támadók beérték és újabb csata jött. A mestere elsöpörte a gyilkosokat, így a közben elzárt Izabó későn érkezett a harchoz. Az utolsó támadó halálos sebet tépett mentorába. Ő Izabó szárnyai közt halt meg, de előtte átadta az utolsó dolgot, amit Izabó kiérdemelt és amit még megkaphatott: a kivezető utat.
És Izabó kijutott, sokáig élt a fényben és sokra is vitte. Aztán a Félelem idővel a múltjává vált és nem kísértette őt tovább, még akkor sem, mikor meghallotta, hogy a Félelem immár ezen világ elérhető része. Bár minden értelmes lény messze elkerülte...
És most újra itt volt. De már nem félt.
'Vajon tudja rajtam kívül bárki, hogy miért is ilyen rettenetes hely ez az ország? Vagy már csak én tudom az Igaz Történetet?'
Ezen töprengett, míg megérkezett a különös és hihetetlen lényektől nyüzsgő fővárosba. Leszállt és elindult, hogy tegyen egy sétát a múltban. Annak is egy gyűlölt és alig ismert pontján, hisz születése után nemsokkal a szülei örökre elhagyták a fővárost. |
[530-511] [510-491] [490-471] [470-451] [450-431] [430-411] [410-391] [390-371] [370-351] [350-331] [330-311] [310-291] [290-271] [270-251] [250-231] [230-211] [210-191] [190-171] [170-151] [150-131] [130-111] [110-91] [90-71] [70-51] [50-31] [30-11] [10-1]
Izabó közben teljesen elmerült Thesztrál ölelésében és a vad dübörgés ringatásában.
 Yadla eközben előrelépett, így lángjai glóriaként körbeölelték és Szauront is meg-megérintették.
- Mindig is imádtam a próbákat....Most is szívesen kipróbálnám magam...Meg Téged...
Ezzel hátatfordított a csődörnek és vadul dobálva magát a zene ritmusára beindult a tánchelyre. Aztán visszanézett a pegazusra és felizzította a szemeit.
- Na? |
 -Hahh! -*horkant fel Szauron.* -Bánom is én, ha égetsz! Több kell ahhoz, hogy én megijedjek egy magadfajtától, cicám! -*kajánkodott Szauron, bár hangjában a bosszúság és büszkeség keveréke is felcsendült.*
-És mélységesen leköteleznél, ha végre befejeznéd a sértegetést. Nemcsak annak érzem magam. Én tudom, hogy az egész teremben én vagyok a legjobb! -*felete, büszkét felszegett fejjel.* -Itt már csak az a kérdés, hogy te elég jónak érzed-e magadat. -*kérdezte pimaszul, és ez alkalommal az ő hangjából szűrődött ki kihívás.* |
Izabó boldogan dobálta magát párja oldalán.
Teljesen olyan volt, mint egy kiscsikó!
A tüzes kanca erre a megszólalásra előrelépett és sötéten mosolyogva belenézett tűzszemeivel a másik szempárjába.
- Ó, igen! Végre valaki, aki nem elsőre azt kérdezi, hogy égetek-e!
- Igen, táncolni akarok. De végre egy igazi partnerrel.
- Annak érzed magad? - kérdezte újra kihívóan. |
 *Thesztrál nem mondatta magának kétszer. Azonnal párja nyomába szegődött, és ő is elvegyült a zsúfolt táncosok közt, hogy kiszórakozza magát Izabóval.* |
*Szauron - habár sokat javult a modora - még mindig a régi pegazus volt, aki nem viseli el az ilyesfajta szemtelenkedést.*
-Tudok! -*vetette oda a kancának.* -Nálad legalábbis biztos jobban. És ha tudok is, mi közöd hozzá?! Ha fel akarsz kérni, válts stílust, cicám! Ezt a hangnemet nem tűröm el! |
- Igen....
- Nos, ahhoz, hogy átjussunk a Látszat Cirkuszába, repülnünk kell. Mivel neked ez nem megy Thesztrál, téged átviszlek mágiával.
Azzal felrepült, a párja testét pedig körülvette pár erős mágikus hurokkal és könnyedén felemelte.
Pár pillanat múlva a torony irdatlan párkányán álltak. Nem volt kapu, egy hatalmas boltív alatt lehetett belépni.
A látvány lenyűgöző volt
Egy gigantikus csarnok szájában álltak. Több bejárat volt, de az, amiben álltak, volt a legnagyobb. Bent a levegőben, a hatalmas oszlopokon és a kövön lények táncoltak, de mindenféle lény, némelyik mintha csak egy rémálomból jött volna!
Egy emelvényen játszottak a zenészek: dobok minden nemből, furulyák, sípok, hárfák, harsonák, kürtök és mindenféle más, ismeretlen hangszer!
Volt elkülönített rész lepihenni, mindenféle fekhellyel, aszatlok zsúfolásig megrakva mindenféle itallal és étellel.
Egy óriási, szürreális szórakozóhely.
A világítás csak rátett egy lapáttal: mindenütt színes lánggömbök lebegtek!
- Nos, ez az a hely, amit egy igen-igen gazdag egyén képes létrehozni a köznek, hogy senki se akarja megtudni, hogy honnan szerzi a pénzét.... Gyere, Hestrál, táncoljunk!
És már furakodott is be a tömegbe, magával rángatva a párját.
Szauron nem sokáig maradt magára: szinte ugyaneben a pillanatban egy különleges unikornis pördült elé.
- Hm, Csődör, tudsz táncolni? Vagy csak a szádat tátani jöttél ide?
A hangjában annyi pimaszság, kihívás, merészség és kacárság csendült, amit csak odadobott kesztyűnek lehetett venni. |
*Szauron és Thesztrál hajszálpontosan egyszerre értek oda Izabóhoz, és lefékeztek a kanca egyik, illetve másik oldalán. Thesztrál állt jobbfelől. Ő is lepillantott és kissé beleborzongott a látványba. Az Izabó bal oldalán álló Szauron viszont egyenesen felderült a látványtól, és kis híján felnevetett gyönyörűségében.*
-Nahát, milyen csodálatos!!! -*lelkendezett a fekete csődör őszinte örömmel.* -Igazad volt, Izabó. Ez a hely tényleg elnyerte a tetszésemet! |
Izabó hátra-hátranézett és boldogan kacagott.
- Gyerünk! El ne tévedjetek nekem! Csak nem elfáradtatok? - kiáltotta hátra.
És boldogan vágtázott tovább. A patái vadul dübörögtek a hidakon és sétányokon, utcákon át és közben végig nevetett.
Aztán lelassított. Egy gyönyörűen díszített párkányon állt. Szemben vele egy torony volt, de akkora, hogy három katedrális is elfért volna benne. Köztük pedig egy mély, széles szakadék, ami a Város építkezése folytán Fekete Víz-folyammal volt félig eltelítve. Izabó lenézett és megborzongott. A Torony szemben a Fekete Vízből nőtt ki, szinte külön a többi épülettől. Valószínűleg az előtt építették, hogy a Víz előtört és elég magas volt, hogy utána is megmaradjanak benne a felső szintek.
Lenyűgöző és ijesztő volt, mint itt a legtöbb dolog. És persze csak repülve vagy mágiával lehetett megközelíteni.
Izabó így várta, hogy a két csődör beérje.
|
*Szauron Thesztrálra vigyorgott.*
-Na fuss, most az egyszer hagylak győzni!
-Gondolod, hogy szükségem van rá? -*kérdezett vissza a rémpegazus, és kajánul elmosolyodott.*
-Adj bele mindent, öcskös. Szükséged van egy kis előnyre? -*incselkedett Szauronnal.*
-Azt csak hiszed! -*kiáltotta vigyorogva, ezzel Izabó után lendült. Thesztrál ugyanabban a pillanatba szintén így tett. A két csődör hajszál pontosan fej-fej mellett vágtatva lódult a vágtató kanca után.* |
Izabó elmosolyodott. De semmi bántó nem volt ebben!
- Ugyan, semi baj!
- Illetve egy mégis van - és Thesztrálra nevetett - vajon melyikőtök kap el előbb? - nevetett.
És kilőtt egy sétányon. |
*Ekkor Szauron nagy dobbanással landolt a kanca mögött.*
-Félre ne érts... -*kezdte Szauron, majd felemelte egyik szárnyát és tollászkodni kezdett.* -Szívesen mentem volna, de... -*itt felelmete a fejét és elpirulva nézett Thesztrálra meg Izabóra.* -...szóval nem ismerem az utat. Mindig elfelejtem, hogy nem vagyok idevalósi... |
Izabó előbb felvigyorgott az előrehaladó Szauronra, majd párjához simult.
- Ugyan! Gyere! - és előrefutott, majd lefékezett és visszanézett.
- Na, mi lesz? Nem kapsz el? - incselkedett. |
-Drága vagy, szívem. Nagyon köszönöm, de miattam igazán nem kellene... -*mosolygott párjára Thesztrál, majd felpillantott Szauronra.*
-Ahh, értem én a célzást! Szóval kopjak le, mi? -*csípkelődött vigyorogva Szauron.* -Jól van, már itt se vagyok! -*kacsintott le a párra azzal felrepült a magasba és pillanatok alatt eltűnt szem elől a sötétségben.* |
| - Szauron, menj csak előre. |
Izabó erre összecsapta szárnyait.
- Gyalog is gyorsan odaérhetünk. Megyek veled. |
-Nem kell aggódnotok, meghagylak Thesztrálnak. -*mosolygott Szauron a párra.* Én már... valaki mást szeretek. -*suttogta alig hallhatóan és ő is felszállt.* -Na, nem indulunk?
*Thesztrál megmozgatta szárnyait, majd kedvetlenül megrázta a fejét.*
-Menjetek csak előre, majd megyek utánatok. -*mondta rosszkedvűen.* -Még mindig nem bírom használni őket. -*bökött orrával szárnyaira.* |
- Na persze! Mert én azt hagyom! - nevetett Izabó is.
- Viszont ha jól emlékszem...mindezek a dolgok előtt....mi éppen szórakozni indultunk! És mostmár igazán megérdemeljük!
- Gyere Thesztrál! - nevetett Izabó újra és felszállt.
- És Te is, kis szívtipró! - gúnyolódott vigyorogva Szauronnal.
Majd újra irányba állt a Toronyhoz. |
*Thesztrál meglepődve nézett Izabóra. Majd tekinete Thesztrálra vándorolt.*
-És te ezt hagyod neki? -*kérdezte a csődörtől, fülig érő mosollyal.*
-Miért ne hagynám? -*vigyorgott Thesztrál az elképedt Szauronra.*
-Hát csak vigyázz, mert a végén még elcsavarja a fejemet, én meg lecsapom a patádról. -*csípkelődött vigyorogva Szauron.* |
Izabó gyorsan rákacsintott a párjára, majd lassan odasétált Szauronhoz.
- Ugyan már! Nagyon is fontos, hogy Te is életben vagy! - búgta miközben kedves tekintetét Szauron szemeibe fúrta.
- Hidd el!
Azzal könyedén megpuszilta a fekete csődört az arcán.
Aztán visszalépdelt Thesztrálhoz. |
*Szauron hatalmas dobbanással ért földet a szerelmespár mellett.*
-Öhm.. khm-khm... -*köszörülte meg a torkát a fekete csődör.* Bocs, hogy zavarok, de fontos hírem van! Draugherit él!!! Ja, és ami még fontosabb: én is élek! -*jelentette ki Szauron.* -Tudom, hogy ez már megint elég egós beszólás volt, de szerintem elég fontos, hogy nem hagytam ott a fogamat! -*mondta, és valami kis mosolyféle bújkált a szája szélén.* |
[530-511] [510-491] [490-471] [470-451] [450-431] [430-411] [410-391] [390-371] [370-351] [350-331] [330-311] [310-291] [290-271] [270-251] [250-231] [230-211] [210-191] [190-171] [170-151] [150-131] [130-111] [110-91] [90-71] [70-51] [50-31] [30-11] [10-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Izabó eltévedt, miután egy hatalmas viharral még ő sem tudott mit csinálni és az elsodorta.
Yadla eközben előrelépett, így lángjai glóriaként körbeölelték és Szauront is meg-megérintették.
-Hahh! -*horkant fel Szauron.* -Bánom is én, ha égetsz! Több kell ahhoz, hogy én megijedjek egy magadfajtától, cicám! -*kajánkodott Szauron, bár hangjában a bosszúság és büszkeség keveréke is felcsendült.* 
*Thesztrál nem mondatta magának kétszer. Azonnal párja nyomába szegődött, és ő is elvegyült a zsúfolt táncosok közt, hogy kiszórakozza magát Izabóval.*