|
Témaindító hozzászólás
|
2006.04.29. 12:12 - |
Draugherit elérte a tengerpartot és kedve támadt egy kis pancsolásra. Leszállt, bevágtatott a vízbe, tombolt egy sort, úszott egy sort és hempergett egy sort a parti fövenyen. Mikor biztos volt benne, hogy tökéletesen tiszta lett, egy kis legelészés mellett döntött a közeli erdőben. |
[953-934] [933-914] [913-894] [893-874] [873-854] [853-834] [833-814] [813-794] [793-774] [773-754] [753-734] [733-714] [713-694] [693-674] [673-654] [653-634] [633-614] [613-594] [593-574] [573-554] [553-534] [533-514] [513-494] [493-474] [473-454] [453-434] [433-414] [413-394] [393-374] [373-354] [353-334] [333-314] [313-294] [293-274] [273-254] [253-234] [233-214] [213-194] [193-174] [173-154] [153-134] [133-114] [113-94] [93-74] [73-54] [53-34] [33-14] [13-1]
 Merci csak figyelte az eseményeket és nem szólt semmit!Nem akarta felfedni, hogy ő ismeri Beatlest!És azt sem, hogy Beatles miért rosszalkodik egyfolytában! |
 Beatles unottan nézte a pegazust.-Jaaaaaj!Már megint egy eriszi!Mindig okoskodnak!Legalábbis velem!-Sóhajtott fel és tovább indult! |
 Brünhilde mindeddig csendben várt. Eligazította a szárnyait, majd, mikor látta Merci és a ködlény viselkedését (jól ismerte ezt a varázslatot és mint valkűr, mindig látta a mágiát), unottan az erdő felé fordult és így szólt:
- Jobb ha tőlem tudod Te csikó, hogy nem tanácsos idegenekkel szórakozni. Főleg ha nem ismered őket....Még ráfizetsz egyszer....-mondta vészjóslóan. |
| Beatles már teljes egészében felismerte, hogy az ott Merci!-De rég láttam már!Amikor megszülettem...Kb...-Mondta halkan.És csak kuncogott Despota meglepődésén.Meg hogy úgy tesz mintha semmi nem történt volna! |
| -Valyon mi lehetett ez?-Kérdezte egy parányit gúnyosan, nehogy a pegazusok észre vegyék, hogy ő sejt valamit! |
 *Despotát váratlanul érte ez az akció.
Miután valami oknál fogva elesett, gyorsan feltápászkodott és alaposan körbenézett.
Aztán pillantása megakadt a sértetlenül (vagyis állva) maradt unikornison. Úgy nézett a szemébe, mintha a lelkébe akarna látni. Aztán elfordult és nyugtatás képpen le-le-harapott a fűcsomókból jókora darabokat.
Közben egy szót sem szólt.* |
| Merci gondolta,hogy Beatles hülyéskedik, de nem szólt egy szót sem.Inkább figyelte őket. |
| Beatles az erdőből figyelte a lények beszélgetését.Úgy gondolta őket is megvicceli.Már előre kuncogott.Először köddé vált-ezt egy másik lénytől leste el hogyan csinálja, azután miután anyját is elvesztette.Ködként kirepült a pegazusok közé.Előszr a csődőrhöz ment.Összefogta négy lábát és hirtelen megrántotta.Így az egy oltári nagyot esett.Aztán odament a másik pegazushoz.Annak két szárnyát összefogta és felemelte aztán nem magasról, talán egy méterről leejtette.De úgy csinálta mindezt, hogy ne fáljon nekik.Oda ment Mercihez, de mivel őt ismerte, ezért vele nem csinált semmit.Vissza repült a bokorhoz és figyelte az eseményeket. |
| Merci kérdően nézett Despotára!türelmetlenül várta a választ! |
*Despota felvonta a szemöldökét, és Brünhildére nézett.*
~Na, erre mit válaszoljak ?~ |
| -Láttam rajtad, hogy egy elég rendes pegazus lehetsz!Áááááááá!Kizárt dolog, hogy te bánts engem!És Brunhilderől sem gondoltam hogy bántani fog!De miért mondtad ezt? |
*Despota vállat vont.*
- Csak azért kérdeztem, mert elég rossz szemmel néztél befelé az erdőbe... De ugyanakkor olyan könnyedén jöttél ide be hozzánk... Honnan gondoltad, hogy nem foglak bántani ? |
Elmosolyodott Despota kérdésén, de félrehajtotta a fejét, hogy ezt az idegen ne lássa.
|
| -Neeeem!Dehogy!Miért kérdezed? |
*Despota nagyot nevetett magában.
Aztán Mercihez fordult.*
- És sokszor szoktál ismeretlen és sötét erdőkben sétálni ? |
| -Óóóó!Hát csak ... csak úgy sétálgattam! |
Gyorsan bólintott, majd végül a lehető legszebb hangját elővéve, megszólította a fehér lényt.
- És mondd csak, mi szél hozott erre? |
| Merci csak ez erdőt figyelte.Nem vette észre hogy a pegazusok mögötte kommunikálnak! |
*Despota furcsán nézte Mercit.
Aztán Brünhildére nézett. ~Nem tudom. Küldjem el ? Az nem lenne valami jó húzás...~* |
Brünhilde kérdőn és kétkedőn nézett Despotára.
'Vajon miről is szól ez a beszélgetés...Egyáltalán van értelme?' üzente a tekintete. |
[953-934] [933-914] [913-894] [893-874] [873-854] [853-834] [833-814] [813-794] [793-774] [773-754] [753-734] [733-714] [713-694] [693-674] [673-654] [653-634] [633-614] [613-594] [593-574] [573-554] [553-534] [533-514] [513-494] [493-474] [473-454] [453-434] [433-414] [413-394] [393-374] [373-354] [353-334] [333-314] [313-294] [293-274] [273-254] [253-234] [233-214] [213-194] [193-174] [173-154] [153-134] [133-114] [113-94] [93-74] [73-54] [53-34] [33-14] [13-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Merci csak figyelte az eseményeket és nem szólt semmit!Nem akarta felfedni, hogy ő ismeri Beatlest!És azt sem, hogy Beatles miért rosszalkodik egyfolytában!
Beatles unottan nézte a pegazust.-Jaaaaaj!Már megint egy eriszi!Mindig okoskodnak!Legalábbis velem!-Sóhajtott fel és tovább indult!
Brünhilde mindeddig csendben várt. Eligazította a szárnyait, majd, mikor látta Merci és a ködlény viselkedését (jól ismerte ezt a varázslatot és mint valkűr, mindig látta a mágiát), unottan az erdő felé fordult és így szólt:
*Despotát váratlanul érte ez az akció.