|
Témaindító hozzászólás
|
2006.05.01. 21:18 - |
 *Üstökös leszállt a tenger kavicsos partjára. Elfáradt a hosszú repüléstől. Belesétált a tengerbe hasig, hogy hűtse magát a melegben.* |
[484-465] [464-445] [444-425] [424-405] [404-385] [384-365] [364-345] [344-325] [324-305] [304-285] [284-265] [264-245] [244-225] [224-205] [204-185] [184-165] [164-145] [144-125] [124-105] [104-85] [84-65] [64-45] [44-25] [24-5] [4-1]
 Draugherit észrevette, hogy Üstökös is kijött, így fölérepült.
- Nahát! Miért jöttél ki? Azt hittem neked nem árt a víz! Szép kis sziget! Megszárítsalak? |
*Üstökös csalódottan nézett Draugherit után, majd úgy döntött, egy kicsit kiszáll. Felúszott a felszínre, szarvával varázsolt egy kis szigetet jégből, és arra kiugrott. Szárnyait kitárta és mozgatta, hogy minnél hamarabb megszáradjanak.
Néhány perc múlva különös érzés lett úrrá rajta. Szárnyait gyorsabban mozgatta, hogy hamarosan használhatóak legyenek.* |
Draugherit észrevette, hogy egyenesen a visszafelé úszó Üstökösnek fog menni, ha nem tér ki.
'Két tűz közé keveredtem!' Nézett a mögötte közeledő fekete és az előtte szembe-száguldó fehér teremtményre.
'Hát akkor...' Mivel érezte, hogy kezd kihűlni és ez veszélyes játék lett volna az életével, egyenesen felfelé fordult és maximális sebességre kapcsolva, egy irdatlant csapva szárnyaival emelkedni kezdett.
Amint a hatalmas súly eltűnt róla, ami mindennél pontosabban jelezte, hogy kiért és nem is kapták el, bemutatta egy újabb sárkánytrükkjét: szétcsapta a szárnyait és felszállt!
Vizes hattyútollakkal ezt lehetetlenség volt megcsinálni. Ráhasalt egy meleg légáramlatra és spirálisan emelkedni kezdett.
'Kicsit felmelegszem, magamhoz térek és kifújom magam, aztán visszamegyek!' |
| *Üstökös végre leért a tenger fenekére, a kiszemelt búvóhelyre. Elbújt, majd kikukucskált. Ekkor észrevette Draugheritet. Nyomban kiugrott (már amennyire ezt meg lehet tenni a víz alatt) búvóhelyéről, és elkezdett felfelé úszni a másik két lény felé.* |
Draugherit messzire előreúszott, aztán elindult vissza, mikor látta, hogy barátja nem követi. A sárkányúszás lényege a siklás volt: javarészt a farkával és lábaival hatotta előre magát, az egész teste hihetetlenül íves hajlásaival fordult irányba, míg a szárnyaival csak nagyritkán csapott egyet-egyet, mivel ez hatalmas méretű erőkifejtés volt, ami felesleges is volt, meg nehezebben irányítható is. Így erősen a fókák vagy delfinek úszására emlékeztető mozdulatokkal (vagy inkább mozdulatlan száguldással?) haladt visza, amikor észrevette, hogy Üstököst az eddig még ismeretlen fekete pegazus üldözi. Rá is ráragadt a viharos jókedv és elkapta a csibészkedhetnék. Még jobban begyorsított és mielőtt a pegazus akár csak közelebb is juthatott volna a fehér pegunihz (aki, el kell ismerni, kiválóan tempózott a fenék felé, olyannyira, hogy észre sem vette Draugheritet) bevágott elé.
Viharosan elvigyorodott és úszott egy gyors kört a pegazus körül, mielőtt az feleszmélhetett volna. Aztán, mikor újra a másik elé ért, fújt egy kis lánggömböt, ami így a víz alatt csak látványos vörös fényjátéknak tűnt. Aztán elfordult, elmentében visszanézett és a farka végével kajánkodva intett a fekette lénynek.
'Na, el tudsz kapni?' vigyorgott, majd újra nekiindult a víznek. |
*Üstökös meghallotta a csobbanást, ezért hátra nézett. Csodálkozva vette tudomásul, hogy a fekete pegazus felébredt, és most a nyomába iramodott. Mivel nem akarta, hogy elkapja, lábaival nagyot lökött magán, és szárnyaival is csapott egyet a víz alatt, így gyorsabban tudott elindulni.
A tengerfenéken kiszúrt magának egy kis pontot, ahhol szemelől tévesztheti üldözője. Így hát oda igyekezett.* |
 *Titán, mikor újra kinyitotta fekete szemét a víz buborékos felszínére nézett.*Óóóó! Versenyeznek? Beszállok!* majd, mintha egy sójom lenne aki meglátott egy ínycsiklandozó halat a vízben, felszállt és belurott a vízbe. Nagyon jó úszó volt. Meglátta Üstököst.* |
*Üstökös örömmel vette a kihívást. Amíg tudott vágtatott a vízben egyre beljebb és beljebb, majd mikor patái már nem értek talajt, lendületes úszásba kezdett. Szemével arra a pontra meredt, ahhol az imént Draugherit lemerült a víz alá. Amikor már elég közel ért a ponthoz, nagy levegőt vett, és lemerült a víz.
Tekintetét körbejáratta. Draugheritet sehol sem látta.* |
Amint észrevette, hogy Üstökös csatlakozott hozzá, egyből feltámadt benne a versenyszellem, még úgy is, hogy tudta: ez a közeg történetesen az ellenfele pályája, nem az övé. Felúszott a felszínre, nevető tekintettel a fehér pegunira nézett, majd kajánkodva, kihívóan odakiáltotta:
- Gyere! Kapj el!
Azzal mély levegőt véve, minden sárkányügyességét előhívva lebukott és szédítő úszásba kezdett. |
| *Üstökös elmosolyodott. Szemeivel követte Draugheritet, majd utánavágtatott a vízbe.* |
- Én kíváncsi lettem volna erre a lényre - mondta a fekete pegazust vizslatva - de láthatóan nincs baja és azt hiszem egyikünknek sincs türelme kivárni míg jobban lesz. Szóval én a továbbutazás mellett vagyok. Bár ez természetesen Tőled is függ. Ám egy biztos: én most úszom egyet!
Azzal elvigyorodott és bevágtatott a vízbe, majd lebukott. Mint félsárkány nem szerette a vizet, de néha, ha elég erős volt, nyugodtan élvezhette. Most, a meleg vízben, nem fenyegette veszély, így nemcsak beúszott, de amint elég mély lett a víz le is merült szintte a fenékhez és szédítő türkkökbe kezdett. A származása folytán sokáig lennmaradhatott és sokkal szabadabban, vadabbul mozgott, mint a normál pegunik. Néha áttörte a felszínt és őrülten csapkodott a szárnyával, amitől a víz úgy nézett ki, mint egy miniorkánban, majd újra lebukott és forgott, hurkokba tekeredett és kanyarokba fordítva a testét száguldozott.
Nagyon jól érezte magát. |
*Üstökös bólintott.*
- És most mi a terv ? Vagyis mit csinálunk ? - *kérdezte Draugherittől.* |
- Szóval így hívják.....igen, kicsit bajos személyiség......
|
| - Hát igen... Despota mindig ott van, ahol a baj... - *jegyezte meg Üstökös.* |
Draugherit lenézett a heverőre
- Hát, ahogy látom semmi baja, csak elfáradt. Szerintem hagyjuk pihenni. És igen, egy pegazussal volt találkozóm, aki az erdőnek afféle őre lehet, ahogy én látom. Nem túlzottan kedveljük egymást, már harcoltunk is. Egy peguni barátom bajbajutott és azt hittem ez a pegazus tehet róla. Azért mentem oda. |
- Pegazussal ? Az erdőben ? - *kérdezte hitetlenkedve.*
- Még egy szót nem szólt... Sőt, meg se moccant... - *csóválta a fejét Üstökös.* |
- Volt egy kis elintézendőm egy pegazussal. Sietős volt...
Elvigyorodott.
- És ezzel mi a helyzet? - bökött a fejével a lábuknál heverő fekete pegazusra.
- Mutatott már valami életjelet? - kérdezte kajánul. |
| - Te aztán jól eltüntél ! - *jegyezte meg Üstökös.* - Amúgy semmi különös. |
Könnyedén érkezett, a vágta s az izgalmak nem fárasztották el.
- Üdv! - köszönt a két otthagyott lénynek.
- Mi a helyzet? |
Fura, másvilági, de ismerős illat csapta meg.
Két perc gondolkodás után rá is döbbent honnan ismerte!
De az illat változott, vízillatú lett, majd tovatűnt.
'Baj van!!!'
- Bocsáss meg, Üstökös és persze Te is - mondta a két vele lévőnek.
- Most azonnal el kell mennem valahová, de sietek vissza!
Azzal leszorította a szárnyait a testére és szédítő vágtában elindult az erdő felé. |
[484-465] [464-445] [444-425] [424-405] [404-385] [384-365] [364-345] [344-325] [324-305] [304-285] [284-265] [264-245] [244-225] [224-205] [204-185] [184-165] [164-145] [144-125] [124-105] [104-85] [84-65] [64-45] [44-25] [24-5] [4-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
*Üstökös leszállt a tenger kavicsos partjára. Elfáradt a hosszú repüléstől. Belesétált a tengerbe hasig, hogy hűtse magát a melegben.*
Draugherit észrevette, hogy Üstökös is kijött, így fölérepült.
*Titán, mikor újra kinyitotta fekete szemét a víz buborékos felszínére nézett.*Óóóó! Versenyeznek? Beszállok!* majd, mintha egy sójom lenne aki meglátott egy ínycsiklandozó halat a vízben, felszállt és belurott a vízbe. Nagyon jó úszó volt. Meglátta Üstököst.*