|
Témaindító hozzászólás
|
2006.04.29. 22:51 - |
 Draugherit finoman talajt fogott, majd körülnézett. Itt a fű óriásira, dúsra nőtt, puha volt, ráadásul a víz itt épp csak kezdődött, nem önthetett ki és olyan kicsi volt, mint valami legelőket tápláló folyó miniatűrája.
'Itt jó lesz.' Finoman leengedte Razort a fűre úgy, hogy kényelmes lehessen és a vizet is elérhesse. A lánggömb ellobbant és eltűnt.
-Hát, öcskös, jó pihenést. Még látjuk egymást. Aztán meggyógyulj! - mormolta még mindig ájult társának. 'Túl gyenge. Még egy kutya is kivégezhetné így' gondolta keserűen. Így húzott köré egy mágikus kört, ami megvédi az ártó szándékoktól, de csak addig létezik, míg a belezárt egyénnek szüksége van rá, majd nézte egy darabig. 'Megmarad.'
Azzal széttárta szárnyait és vissza-visszanézve tovatűnt az égen. |
[750-731] [730-711] [710-691] [690-671] [670-651] [650-631] [630-611] [610-591] [590-571] [570-551] [550-531] [530-511] [510-491] [490-471] [470-451] [450-431] [430-411] [410-391] [390-371] [370-351] [350-331] [330-311] [310-291] [290-271] [270-251] [250-231] [230-211] [210-191] [190-171] [170-151] [150-131] [130-111] [110-91] [90-71] [70-51] [50-31] [30-11] [10-1]
 -Viszont a könnyen durciba gurulás az rejtély!-dörgölt vissza.
 Fellelkesült apj szavaira, azonban anyját letudta egy pajkos nyelvöltéssel.Vidáman ugrott bele a vízbe, s már is peóbálgatni kezdte újra tudását.
Felnevetett.-Ez bezzeg ismerős!-pillantott Viharra. |
 - Nagyon-nagyon ügyes voltál! Gyönyörűen úsztál! Büszke vagyok Rád! - mondta Diahar felé lépdelve, és nagy puszit adott lánya elázott üstökére.
Aztán Diadémhoz hajolt, és hozzádörgölte orrát.
- Sejtem is, hogy kitől örökölte! |
Megpróbálta...kisebb-nagyobb próbálkozás után ment!!!Örült, de eléggé kifáradt, kiakart menni a partra.
-Na,na, ússzva mégy ki!-mosolygott.
Tátva maradt Diahar szája...ezt a kegyetlenséget!!!Épp, hogy megtanult úszni, rögtön használnia is kell, pont amikor kifáradt?!Duzzogva evickélt kifelé, noha nem kellett sokat úsznia, lába szint rögtön leért.A parton haragosan ült le...Diadém csak mosolygott. |
| - Ritmusosan próbáld! Két-három ügetésre egy-egy szárnycsapás! A fő, hogy fennmaradj, ehhez jól csinálod az ügetést! A szárnyaidat használatod csupán kormányzásra is, ha másképp nem megy! |
| Leengedte szárnyait, de inkább pacsált, mint evezett volna velük.Amikor végre megtudta mi az az evezés, nem tudta a két mozgás kombinálni.Amikor evezett, kétségbeesetten merült, ha "ügetett", a vízfelszínére ért ugyan, de amint kiakarta emelni szárnyait a víz alól, megint merült... |
| - Ügyes vagy! Így tovább! Engedd le a szárnyaid a vízbe, és evezz velük! Majd segítenek az úszásban, és a kormányzásban is, nagyon jól jöhetnek még! |
| Megpróbálta, és ment!!!! |
- Semmi baj! Foglak, és nem engedlek el! - mondta megnyugtatón.
- Az ügetéssel taposod úgy a vizet, hogy fenntarthasd magad! Csak bátran, próbáld ki! - magyarázta bíztatón. |
| Szokatlan volt neki, hogy nem halad, és a semmibe veszik a lába.Riadt szemekkel nézett Viharra. |
Elmosolyodott, és a mélyebb vízbe gázolt, ami neki már szügyig ért.
Óvatosan, szárnyát a hasa alatt tartva, leengedte Diahart a vízbe.
- Nos, kicsim, kezdj el ügetni! - mondta egyszerűen. |
Visszacsókolt.
-Igen!!!! |
Előrehajolt, és megcsókolta Diadémot.
- Azért remélem megenyhül majd az adakozás! - mosolygott, majd könnyedén felkapta Diahart.
- Nos, kezdjük az úszóleckéket? - nevetett lányára. |
-Szívesen!-mondta nem kevés gúnnyal hangjában mosolyogva.
De Diahar még nem hagyta abba!Szárnyacskáival tovább fröcskölte Vihar szügyét. |
Nevetve tűrte "legyőzetését".
- Megérdemeltem! - kacagott.
- De köszönöm a hűsítést! - hajolt meg mélyen szeretteinek, nem kevés gúnyos csillogással a szemében. |
Bosszúsan, majd ravasz tekintettel ézett rá a lefröcskölt kanca tömeg.-Úgy van kicsim, miért nem gyakorlod???-néztek egymásra.Diahar értette a dlgot, és máris , a tőletelhető legerősebben fröcskölte le apját, Diadémmal együtt. |
Könnyedén és hatalmas fröcsköléssel ügetett be melléjük. Szárnyait a vízbe engedte, és pancsolni kezdett! Aztán felnevetett, és gyorsan becsukta csorgó tollú tagjait.
- Elnézést, kissé elragadott a hév - mosolygott.
- Diahar? Te nem próbálod ki? Nagyszerű érzés, és az úszásban is segít! |
-Örömmel!-és térdig belegázolt a vízbe.-Na, te kis bátor, bemersz jönni idáig?
Kihúzta magát, és katonás léptekkel menetelt a vízbe, ameddig anyja kijelölte.
-És ön, Uram?-mosolygott párjára. |
Széles vigyora elárulta milyen büszke csöpp lányára, aki legalább olyan bátor volt, mint amilyen fiatal!
- Akkor ma úszunk! Diadém? Neked is tetszik az ötlet? |
| Felcsillant a szeme.-Igeeeen! |
- Akkor menjünk! - nyerítette vidáman.
Jókedvűen ügetni kezdett Diaharral.
- Mit gondolsz az úszásról? |
[750-731] [730-711] [710-691] [690-671] [670-651] [650-631] [630-611] [610-591] [590-571] [570-551] [550-531] [530-511] [510-491] [490-471] [470-451] [450-431] [430-411] [410-391] [390-371] [370-351] [350-331] [330-311] [310-291] [290-271] [270-251] [250-231] [230-211] [210-191] [190-171] [170-151] [150-131] [130-111] [110-91] [90-71] [70-51] [50-31] [30-11] [10-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Draugherit finoman talajt fogott, majd körülnézett. Itt a fű óriásira, dúsra nőtt, puha volt, ráadásul a víz itt épp csak kezdődött, nem önthetett ki és olyan kicsi volt, mint valami legelőket tápláló folyó miniatűrája.
-Viszont a könnyen durciba gurulás az rejtély!-dörgölt vissza.
Fellelkesült apj szavaira, azonban anyját letudta egy pajkos nyelvöltéssel.Vidáman ugrott bele a vízbe, s már is peóbálgatni kezdte újra tudását.
- Nagyon-nagyon ügyes voltál! Gyönyörűen úsztál! Büszke vagyok Rád! - mondta Diahar felé lépdelve, és nagy puszit adott lánya elázott üstökére.