Témaindító hozzászólás
|
2006.04.14. 20:55 - |
*Lúthien csöndesen legelészett a réten, és közben fülét hegyezte. Nem hallott fura zajokat, így tovább rágcsálta a friss, zsenge füvet, és közben magában merengett.* |
[616-597] [596-577] [576-557] [556-537] [536-517] [516-497] [496-477] [476-457] [456-437] [436-417] [416-397] [396-377] [376-357] [356-337] [336-317] [316-297] [296-277] [276-257] [256-237] [236-217] [216-197] [196-177] [176-157] [156-137] [136-117] [116-97] [96-77] [76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
-Ezt most komolyan kérded?Legalább 2500 éve nem láttalak és Te azt kérdezed mit akarsz tőlem!Látni!Beszélni veled!Amiért én nem voltam itt 2000 évig!tudni akarom milyen volt itt fffe......itt!
Nézett Ködláng szemébe és a könnye is majdnem kicsordult csődör létére, aki elég sokmindent megéllt! |
Összehúzta a szemeit.
- Nem szeretem, ha titkon figyelnek....Jobb szeretem a szemtől-szembe találkozást!
Pillantása különössé vált.
- Furcsa....Mennyit beszélsz Andronról....Magadról meg semmit...Pedig elmondásod szerint ismersz....Őróla beszélsz és beszélsz...Magadra meg nem is próbáltál emlékeztetni!
Vállatvont.
- Mindegy. Azt akartam tudni pontosan mit akarsz tőlem. |
-Mondom, hogy ismerlek!És legalább...azthiszem...ha jól számoltam 2459 éve nem láttalak!Áááá a fene se tudja!Mert most jobb lett volna, ha a nyakadba ugrok, mikor azt sem tudod ki vagyok??? |
- Rooll... - ismételte.
Biccentett.
- Miért figyeltél engem és a társam? kérdezte végül. |
-De tudtaa aaaa...-Szólta el megint magát!-A nevem Rooll!Bocsáss meg! |
Szúrósan meredt a lényre szemben. Aztán az arca lassan megváltozott, és Ködláng bólintott.
- Te tudod a nevem. Én nem a Tiédet......Nem érzed ezt kissé tisztességtelennek? - mondta hűvösen, de nyugodtan és udvariasan. |
-Hogy mersz meggyanúsítani, és akit több éven keresztül a sötétség kíííí....vagyis több éven keresztül gyilkoltam a sötét lényeket?-húzta fel egy kicsit magát.
Ez is igaz volt, de nem ezt akarta mondani, de rájött, hogy nem szabad!
-Csak jól ismerlek Téged is és Andront is ismertem! |
- Úgy beszéltél róla...mintha...mintha...nem számít.
Hangja újra hideg és közönyösen távoli volt. De valami furcsa motoszkálás ott maradt a fejében....kitörölhetetlenül, állandóan emlékeztetve.......
- Jól ismerhetted azt a lényt...
Hirtelen komolyan csattant a hangja:
- Miért figyeltél?! Kém vagy? Kinek? Miért rólam? |
-Nem...nem én voltam!
Vágta rá, mert ha valaki kideríti akkor újra a túlvilágra kerül!
Igazából szerette volna ha emlékeznek rá, de a túlvilágra sem akart visszakerülni!...Nem tudta igazából, hogy mit tegyen!
-Honnan szedted ezt?Nem... nem én voltam!-Ijedt meg! |
- Nem emlékszem...Az a csata....valamiért csak a vér maradt meg a fejemben. - mondta suttogva, ahogy lassan a pillantása újra üres és vak lett, mint mindig.
Ködláng szeme mindig fekete volt és távoli, mint a csillagtalan éjek. Nem is emlékezett rá, mikor lett ilyen.
- Te voltál Andron? Te...? |
-Andron...Fekete peguni!Párja...párja...nem lehetett.Túl fiatal volt.Andron a Te társaid közé tartozott.Hát nem emlékszel?Mikor a sötét lények elfogták, úgy harcoltál érte...
Rooll fejében végig futott az a harc.Amikor élt, őt hívták Andronnak, csak amikor meghalt a szellemek között új nevet kapott.Tudta, hogy senki nem emlékezhetett rá, mert a feltámadásának egy feltétele ez volt.De azért megpróbált bezsélni Ködlánggal... |
Ízisz csak állt és várt türelmesen.Nem volt nagyon izgatott, tudta, hogy nincs semmi baj. |
A peguni elé ugrott. Tekintetét a szemeibe fúrta.
- Valóban nem emlékszem. A harcra igen....mint ahogy az azóta megtörtént sokezerre is. Világok maradtak mögöttem.....így az arcok elmosódtak. Mit kellene tudnom arról az Andronról? - mondta, és érzelmektől recsegett a hangja.
Átfutott a fején, hogy reméli, Ízisz ottmarad, ahol hagyta..... |
Ízisz csak állt és várt "Hm....vajon ki lehet az ismeretlen?..." gondolta "...De az biztos, hogy ismeri Ködlángot."
Mindenesetre nem hagyta el helyét, ahogy azt Ködláng megparancsolta, csak a bokrok közé meredt, várt míg nem mutatkozik valami jel, hogy szabad a levegő vagy baj van.... |
Rooll bámulta egy kicsit az unikornist.Aztán lehajtotta a fejét.Még csak a kérdésre sem válaszolt!Ő kezdett el beszélni!
-Emlékszel még a régi sötét időkre?Amikor nem volt élelem, se víz.Mindent a sötétség uralt.Aztán észbekaptak az unikornisok, pegazusok és pegunik, hogy nem hagyják magukat.Harcoltak a szabadságukért.Ott voltál Te is és Andron is!Emlékszel még Andronra?A harcban elfogták, és ott láttátok utoljára egymást.Elfogták és kínozták.És megölték.Egy pár nap múlva megnyertétek a háborút.Egy 2-3 napig gyászoltatok és utána már csak rossz emlék maradt!...Emlékszel még Andronra?Tudom, hogy nem.
Azzal megfordult és lehajtott fejjel sétált kifelé az erdőből! |
Kirobbant két bokor közül, és szembetalálkozott a pegunival.
Rábámult, és közben valahogy nagyon furán érezte magát. Annyi furcsa köd kavargott a fejében.....
- Ki.....ki vagy te? - suttogta végül. |
Rooll csak várt és nézte ahogy az unikornis közeledik!
Nem tudta mit tegyen!Csak várt...várt...
Végül úgy döntött, hogy megvárja az unikornist! |
'Valaki figyel!' kapta fel a fejét.
Ízisz nem is válaszolhatott, mert Ködláng hozzá ugrott.
- Marad itt, és vigyázz! - mondta halkan és gyorsan, majd vágtába ugrott, és kilőtt arrafelé, amerre az idegent sejtette. |
Rooll szélsebesen vágtatott a fák közül ki!De az erdő szélén megállt!
"Egy kanca!Engem ne lásson kanca!"
Aztán észrevette a mellette álló lényt!
"Ez Ködláng!"
Csődör létére kicsordult a könnye! |
- Örülök, hogy ízlik. Ugye, nem baj, hogy tegezlek? Ha együtt utazunk, talán ez egyszerűbb..... |
[616-597] [596-577] [576-557] [556-537] [536-517] [516-497] [496-477] [476-457] [456-437] [436-417] [416-397] [396-377] [376-357] [356-337] [336-317] [316-297] [296-277] [276-257] [256-237] [236-217] [216-197] [196-177] [176-157] [156-137] [136-117] [116-97] [96-77] [76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
|