Témaindító hozzászólás
|
2006.08.12. 15:12 - |
*Shiril az óceánmélységű, nyugodt tóban lubickolt. Azt csinálta, amit merengései alkalmával szinte mindig is szokott: egyszerűen elengedte magát. Csak lebegett, semmivel sem törődve. Mindent elfelejtett, testét pedig átadta a víznek, és az áramlatokra, könnyebb hullámokra bízta magát. Szeretett így a néma csöndben, a felszín alá merülve álmodozni.*

|
[448-429] [428-409] [408-389] [388-369] [368-349] [348-329] [328-309] [308-289] [288-269] [268-249] [248-229] [228-209] [208-189] [188-169] [168-149] [148-129] [128-109] [108-89] [88-69] [68-49] [48-29] [28-9] [8-1]
Fejével intett, ami a vállvonást jelentette nála.
- Én már találkoztam magamfajtával, aki nem sellőló, de a víz a természetes közege....Ő viszont hatalmas!
- És azt hiszem minden víz elemű lény eljuthatna ide, ha igazán akarná..... |
-Ez lenyűgöző! Régóta élek a vízben, de a fajtámat leszámítva még soha nem láttam mást, aki ilyen természetesen, fesztelenül létezett volna a víz alatt -*mondta csodáló meglepettséggel.*

|
- A Víz az elemem és a lényem mélye.....A lelkem nagyon szoros kapcsolatban áll a Vízzel, és mivel van mágiám, ilyen formán változtam meg. - mondta türelemmel. Az előtte lebegő kelpi-szerű teremtmény nem a Sötétség szolgája volt és így, mivel nem félt tőle, Silence egyelőre nem látta okát, ami miatt ne beszélhetett volna vele, vagy amiért ott kellett volna hagynia...Bizonyos határig egész közvetlenül, fesztelenül viselkedhetett, bár ezt rajta csak a legközelebbi ismerősei vehették esetenként észre. |
-Üdv, Silence! -*köszöntötte Shiril a hófehér kancát, s habár Silence nem lepődött meg rajta, ő annál inkább csodálkozott Silencén.*
-Hogy... hogy vagy képes lélegezni a víz alatt? -*kérdezte kíváncsi meglepettséggel.*

|
Hosszan figyelte a lényt maga előtt. Nem lepte meg az érkezte. A víz előre szólt neki az idegenről.
Végül különös, vízzúgás-szerű hangján szólalt meg:
- Silence vagyok. |
*Shiril felriadt. Ismerte a tó minden áramlatát és hullámát, de ez most valami más. Ezt most nem a tó keltette... valaki más lehetett. Valaki van itt... Shiril kinyitotta szemét, és átható tekintetét a víz sötétjébe fúrta. Azon nyomban kiszúrta a fényesen ragyogó, fehér teremtést. Könnyed suhanással az idegen lény előtt termett, és végigmérte.
~Ez a lény biztosan nem a Sötétség szolgája... ~*állapította meg magában.*
-Üdvözletem! A nevem Shiril. -*köszöntötte végül kimérten az idegent.*

|
Miután elhelyezte Ayát az egyik legelzártabb helyen, elhatározta, hogy kimegy a nagy tóhoz. Nem sűrűn hagyta el a barlangot, de most úgy érezte, (maga sem tudta miért), hogy ki kell mennie!
Kihúzott a vízalatti járaton a mélybe és hatalmas pörgésbe kezdett.
Mikor elfáradt, úgy érezte sokkal jobban van. |
*Shiril az óceánmélységű, nyugodt tóban lubickolt. Azt csinálta, amit merengései alkalmával szinte mindig is szokott: egyszerűen elengedte magát. Csak lebegett, semmivel sem törődve. Mindent elfelejtett, testét pedig átadta a víznek, és az áramlatokra, könnyebb hullámokra bízta magát. Szeretett így a néma csöndben, a felszín alá merülve álmodozni.*

|
[448-429] [428-409] [408-389] [388-369] [368-349] [348-329] [328-309] [308-289] [288-269] [268-249] [248-229] [228-209] [208-189] [188-169] [168-149] [148-129] [128-109] [108-89] [88-69] [68-49] [48-29] [28-9] [8-1]
|