|
Témaindító hozzászólás
|
2006.08.14. 15:31 - |
 Harsogó vidáman vágtázott át a síkon. Ez a hely elég kopár volt...Kőpadló, kőpadló, ameddig a szem ellátott....Szükre ég és körben csak horizont....Ami elég nagy hazugság és illúzió volt, mert vágtathatott valaki élete végéig, akkor sem érte el a szélét. Mert nem volt. Néha egész megdöbbentő dolgok bukkantak elő itt-ott, de csak nagyritkán! Főleg a szabad tér volt az, ami élvezhetővé tette az életet itt, bár amenyire Harsogó tudta, itt senki sem élt.
Ott egy Kapu. Azon jött be, igen. Sokat, akár napokig kellett futni, míg egyet találni lehetett. Ezek vezettek ki és be. Közben pedig néha....
Házak, ahol a világ legfurább utazói fordultak meg, néhanapján, vagy épp az idők kezdete óta üresen álltak. Itt egy liget, ott egy tó.....Sosem lehetett felkészülni...És minden vándorolt!!!!
Ez volt az, amit igazán nehéz volt megszokni: a Dimenzió néha úgy gondolta, hogy át kell alakulnia és minden tovatűnt, abszolút máshova.
Ezért is jelentette ez a Dimenzió az abszolút szabadságot: nem volt mihez tájékozódni! Csak úgy ment az egyszarvú, ment és ment, akadályok nélkül, néha pedig érdekes dolgokra bukkant. |
[508-489] [488-469] [468-449] [448-429] [428-409] [408-389] [388-369] [368-349] [348-329] [328-309] [308-289] [288-269] [268-249] [248-229] [228-209] [208-189] [188-169] [168-149] [148-129] [128-109] [108-89] [88-69] [68-49] [48-29] [28-9] [8-1]
 Elmosolyodott.
-És mi szél hozott erre? Általában itt nincs nagy forgalom-nézett körül.-Nekem pont ez a megfelelő hely, most vagyok a Birodalomban először. |
 Ő is meghajtotta a fejét.
- Nincs mit megbocsátanom. Névtelen vagyok. |
Amon megkönnyebbülten horkantott egyet. Kicsit felbátorodva közelebb ügetett a pegazushoz.
-Ó, bocsánat, ha rosszat feltételeztem rólad.-mondta.- A nevem Amon. Amon Lhaw.-hajtotta meg kecses nyakát.-Benned kit tisztelhetek meg? |
- Nem bántalak. - mondta mélyen zengő hangján.
Szétcsapta a szárnyait, és leereszkedett. |
Amon neszt hallott. Nem tudta, mi az, ki az.
-Ki... ki van ott?-kiáltotta ezüstösen csengő hangjával. Körülnézett, de senkit se látott. Végül felnézett: és ott volt. Amon hátrált, nem tudta eldönteni, hogy milyen szándékkal nézi őt a pegazus... |
A hatalmas pegazus érkezése óta figyelte az unikornist egy magas szikláról.
Még nem látta azelőtt, így nem tudta miként viszonyuljon hozzá.....
Inkább csak várt. |
| Amon Lhaw(vagy, ahogy csak hívják: Amon) ideérkezett. Első utazása jól sikerült, és úgy gondolta, ez lesz a számára megfelelő hely... az otthonára emlékezteti. Belegondolt fájdalmas múltjába, ami miatt visszahúzódó, félénk lény lett. Nagyon szomorú volt, ha visszaemlékezett... de néha szüksége volt rá... |
 - Nagyon kedves tőled. Igazán. De tudok repülni. Menjünk. Én már kíváncsi vagyok! |
 -Köszönök mindent Harsogó!-kiáltotta utána, majd egy szempillantás alatt elöttük tremett egy kapu-Nos Árnylovag...ne ijedj meg, lehet, hogy a táj sokat változott, amíg hibernálva élted életed...gyere pattanj a hátamra, lehet, hogy a levegőben kötünk ki! |
- Menjünk csak.
- Akkor ez a búcsú perce. Nekem itt van dolgom.
Meghajolt Homály, majd Árnylovag felé.
- Viszontlátásra! - mondta elmosolyodva, majd felágaskodott és harsány nyerítéssel vágtázni kezdett. Nemsokára eltűnt a fák közt. |
| -Hát akkor keressünk egy kaput!-kiáltott vidáman Homály |
- Homálynak igaza van! Higgy önmagadban, bármekkora is az erőd, és hidd, hogy igenis értékes vagy a világnak!
 Elmosolyodott és bólintott.
- Rendben. Köszönöm. |
| Homály elmosolyodott:-Tudod, szerintem nem csak itt használható az erőd.Ha hiszel benne, akkor igenis lehet.Másképp miért őriztek volna meg az utókornak.Én hiszek benned, és a hit óriási erővé tud fejlődni.És, ha nemis lesz erőd megállítani a sötétséged, akkoris megérte feléleszteni, hisz újra felélesztetted a fajtádat-bíztatta. |
Inkább csak figyelmesen hallgatott.
Kissé szomorúan nézett Homályra.
- Én egész jó harcos vagyok, de semmi több. Az erő, ami itt szétrajzott, csak ide szólt, és nem is csak az enyém volt......Odakinn......Küzdök majd, teszem, amit tudok.....De mostmár csak egy épphogy különleges farkas vagyok...... |
| Homály kicsit meglepődött Árnylovag vidámságán....egy ilyen fontos személy általában méltóság teljesebben beszél...de így sokkal barátságosabbnak látta őt.:-Rendben Árnylovag.--egyezett a tegeződésbe vidáman.-és nagyon szívesen, hisz a világnak most van nagy szüksége rád! |
- Én Harsogó vagyok. És én is örülnék, ha megtisztelne a nevével. - mondta tisztelettel és kíváncsian.
- Tegeződjünk! - mondta vidám hangon. Hangja is az eddigi véleményhez illett: élénk volt és értelmes.
- A nevem Árnylovag. Így hívtak......És nagyon köszönöm a szabadságom! Igen, Te voltál a Hírnök! És azt hiszem minden a lehető legjobban alakult....... |
| Homály szét nézett az erdőben.Olyan szokatlan volt,hogy ahol csak kövek voltak, ott egy végtelen erdőség húzódik.Amikor eleget gyönyörködött, eszébe jutott, hogy meg kéne szólítani valahogy a Megmentőt:-Hát...mostmár biztos,... hogy ön a Megmentő!És mektudhatnánk a nevét?Én, ha mindenigaz, a Hírnök vagyok,...Homály.-mondta félénken. |
- Homály....Homály.... - mondta halkan, és a kancát bökdöste.
- Biztos ő az???
De a kérdés feleslegessé vált.
A farkas végignézett rajtuk, szinte mintha mosolygott volna, aztán hirtelen hátravetette a fejét és felvonyított!
Harsogó riadtan ugrott hátra, és Homályt is magával rántotta, de a mozdulat a fele közepén abbamaradt. És utána már moccani sem tudott, annyira lenyűgőzte, amit tapasztalt.
A farkas vonyítása nem közönséges vonyítás, támadó farkasüvöltés volt, és nem halt el! Zengetes, hatalmas, szinte elnyújtott hangra emlékeztető, dallamnak tetsző hang tört ki a farkasból, és nem halkult és tűnt el, mikor ő már nem folytatta egyébként is rendkívül hosszú üvöltését!
Hanem egy furcsa rezgéssé, remegéssé, rengéssé alakult és elkezdett egyre jobban szétterjedni!!!!
Aztán hirtelen harangok zúgása, gyönyörű, szférai dallama hangzott, majd a farkas fején elkezdett fényleni a kereszt formájú fehér folt! Ő behunyta a szemeit, és mikor kinyitotta őket, a folt is és a szemei vele együtt akkora fehér fényt bocsátottak ki, hogy eltűnt benne minden! A Katedrális, az alakok, a kontúrok, minden feloldódott a másvilági zenében és fényben.....
Aztán hirtelen minden eltűnt!
Mindhárman egy erdőben voltak. A pegazus és az egyszarvú döbbenten néztek körül, a farkas pedig boldogan és még mindig némán.
- Homály! - a hangja döbbent volt és valami óriási vidámság elfojtásáról tanúskodott.
- Homály! Tudod hol vagyunk???? Ez a Végtelen! A farkas átalakította a Végtelent! |
| -Jó ötlet!-azzal megérintette a gömböt, közben adallra és a fényre gondolt.....hirtelen leesett, majd megrepedt a gömb és egy fekete farkas mászott ki belőle félkábultan.Olyan volt, mint, ha most született volna.A gömb életben tartó víze még csúrgott róla.Homály nem mert hozzá érni, félt, hogy valami baja esik.Egy kis idő múlva megrázta magát, Homály, pedig ijedten rázkódot meg, mert eddig a farkas nem mutatott semmi életjelet magáról. Most azonban pislogott egyet-kettőt, majd a két ismeretlen teremtményre nézett.Fekete színe rejtélysségre vall, szeme viszont bölcsességet, barátságot, fényt sugárzott. |
Hirtelen egy ötlet vágott az elméjébe.
- Érintsd meg a gömböt! Érintsd meg és gondolj a dallamra meg a fényre, ami a Kapunál idehozott! |
[508-489] [488-469] [468-449] [448-429] [428-409] [408-389] [388-369] [368-349] [348-329] [328-309] [308-289] [288-269] [268-249] [248-229] [228-209] [208-189] [188-169] [168-149] [148-129] [128-109] [108-89] [88-69] [68-49] [48-29] [28-9] [8-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Harsogó vidáman vágtázott át a síkon. Ez a hely elég kopár volt...Kőpadló, kőpadló, ameddig a szem ellátott....Szükre ég és körben csak horizont....Ami elég nagy hazugság és illúzió volt, mert vágtathatott valaki élete végéig, akkor sem érte el a szélét. Mert nem volt. Néha egész megdöbbentő dolgok bukkantak elő itt-ott, de csak nagyritkán! Főleg a szabad tér volt az, ami élvezhetővé tette az életet itt, bár amenyire Harsogó tudta, itt senki sem élt.
Elmosolyodott.
Ő is meghajtotta a fejét.
- Nagyon kedves tőled. Igazán. De tudok repülni. Menjünk. Én már kíváncsi vagyok!
-Köszönök mindent Harsogó!-kiáltotta utána, majd egy szempillantás alatt elöttük tremett egy kapu-Nos Árnylovag...ne ijedj meg, lehet, hogy a táj sokat változott, amíg hibernálva élted életed...gyere pattanj a hátamra, lehet, hogy a levegőben kötünk ki!