|
Témaindító hozzászólás
|
2006.05.13. 23:45 - |
 Izabó eltévedt, miután egy hatalmas viharral még ő sem tudott mit csinálni és az elsodorta.
Érezte a hatalmat, ami rátelepedett, érezte, hogy egy olyan helyre került, ami már nem az övé, de valaha egyenest az otthona volt.
'A Félelem' Az Örök Rettegés országa!'
Szétterjesztette hatalmas szárnyait és sodortatta magát az alig rezdülő, mások számára talán fojtogató szellővel. Közben gondolatai visszaszálltak egy egész élettel ezelőttre.
Itt született, egy északi pusztán, ahol a szülei remélték, hogy békésen nőhet fel. Itt mesélték neki a Félelem (ez volt a bennélők számára az ország neve) történetét és sok más történetet is. A szülei bölcselők voltak, kiváló nevelők és a lehető legbölcsebbre akarták nevelni. Itt vagy ésszel, vagy páratlan erővel lehetett csak boldogulni. Az észt a szüleitől megkapta. Egy eltévedés folyamán pedig találkozott az egyik legbölcsebb (külvilágból származó) lénnyel, akit valaha is látott, aki valamiért tanítójává szegődött. Ez a lény végül az erejét is fejleszteni kezdte, míg végül a tökélyre fejlődött. A Félelem ekkor mérte rá az első csapást. A kapott mágiával rátalált a szüleire. De ezek után már csak elkeserítően kevés idő jutott nekik. A támadókat egy másik hatalom küldte, aki Izabót akarta magának. A szülei minden erejüket bevetve védték meg, és mágiával taszították őt el olyan messzire, amennyire csak bírták.
Hosszú út után visszakerült a mesteréhez, aki tovább nevelte.
De a támadók beérték és újabb csata jött. A mestere elsöpörte a gyilkosokat, így a közben elzárt Izabó későn érkezett a harchoz. Az utolsó támadó halálos sebet tépett mentorába. Ő Izabó szárnyai közt halt meg, de előtte átadta az utolsó dolgot, amit Izabó kiérdemelt és amit még megkaphatott: a kivezető utat.
És Izabó kijutott, sokáig élt a fényben és sokra is vitte. Aztán a Félelem idővel a múltjává vált és nem kísértette őt tovább, még akkor sem, mikor meghallotta, hogy a Félelem immár ezen világ elérhető része. Bár minden értelmes lény messze elkerülte...
És most újra itt volt. De már nem félt.
'Vajon tudja rajtam kívül bárki, hogy miért is ilyen rettenetes hely ez az ország? Vagy már csak én tudom az Igaz Történetet?'
Ezen töprengett, míg megérkezett a különös és hihetetlen lényektől nyüzsgő fővárosba. Leszállt és elindult, hogy tegyen egy sétát a múltban. Annak is egy gyűlölt és alig ismert pontján, hisz születése után nemsokkal a szülei örökre elhagyták a fővárost. |
[530-511] [510-491] [490-471] [470-451] [450-431] [430-411] [410-391] [390-371] [370-351] [350-331] [330-311] [310-291] [290-271] [270-251] [250-231] [230-211] [210-191] [190-171] [170-151] [150-131] [130-111] [110-91] [90-71] [70-51] [50-31] [30-11] [10-1]
 Cardassya visszanézett:
- Nem szakítottam félbe semmit. Az előző táncpartnered amiatt mehetett el, emrt hiába vagyunk mindketten erisziek, ő nem kedvel. Én itt afféle hercegnő vagyok. - elfintorodott.
- És emiatt szinte mindenki utál. A külsőm nem épp hétköznapi. - mondta kesrű vigyorral.
- És a kintiek, mint Te, általában elborzadnak tőlem...A tüskék..... |
 -A külsőddel semmi bajom, de azt igazán nem szívlelem, ha félbeszakítják a szórakozásomat. És ha megkérhetlek, te se nézz ostobának. Messze felülmúlok itt mindenkit, úgyhogy leköteleznél, ha nem sorolnál egy kategóriába ezzel a söpredékkel. -*húzta ki magát büszke-sértődötten Szauron.*
-Egyébként... mi kivetnivalót találsz a külsődön? Én semmi ilyesmit nem látok rajta. |
Összehúzódtak a szemei.
- Annak a szánalmas teremtménynek az ajánlása sértés nekem! Leköteleznél, ha nem néznél ostobának. Bár megértem, ha megvetsz a külsőm miatt. Nem Te vagy az egyetlen....Csalódtam. Azt hittem, Te másmilyen vagy, mint az itteniek. Tévedtem.
Finoman meghajolt.
- Bocsáss meg, amiért raboltam mindkettőnk idejét.
És ezzel hátatfordított és elindult el a tömegben. |
*Szauron végigmérte az előtte álló kancát. Kissé ledöbbent, hogy ilyen nagy sikert arat, és hirtelen nem tudott mit felelni, de gyorsan feltalálta magát.*
-Köszönöm az elismerést, ám kétlem, hogy valaha is elég jó partner lehetnék egy ilyen nagyszerű teremtmények, mint amilyen te vagy. -*kezdte, mert úgy érezte, ezzel a kancával érdemesebb udvariasnak lennie.* -Szerencsésebb lenne, ha egy hozzád illőbb partnert választanál magadnak, és megkímélnéd a magamfajta nyugodtan szórakozó csődöröket a további zaklatásaidtól. Nemrég láttam errefelé egy igen kecsesen vonagló, polip-szerű izét. Tökéletesen illene hozzád. Igaz, elől kicsit csonka, és pörkölt, de kétlem, hogy ez bármiéle akadályt jelentene. -*fejezte be végül a zaklatott Szauron stílusában.* |
 - Tökéletes program! - nevetett.
Aztán hirtelen valódi rémület ült ki az arcára.
- Öhm...ne haragudj...- elhúzódott a csődörtől.
- Cardassya kinézett magának....És már jön is.....jó volt Veled....Ég veled Csődör!
Villámgyorsan ellépett a pegazustól és tovatűnt a tömegben.
Egy tökéletesen a Félelembe illő teremtmény szólította meg ezzel egyidőben.
- Bocsáss meg, de láttam milyen zseniálisan táncolsz. Lennél a partnerem pár számon át? - szólt udvariasan, de a hangjában volt valami...mintha azt várná, hogy nem kaphat nemleges választ. |
-Na jó, tényleg nem voltam épp egy földreszállt angyalka, de azért... Nem mondom, odacsaptam, ha felbosszantottak, meg néha amúgy is, de ezt azért még nem nevezném gonoszságnak. -*gondolkozott hangosan Szauron. Azt, hogy volt idő, mikor halálosan szerelmes volt Elenaryába, a Fény Leányainak egyikébe, természetesen elfelejtette megemlíteni a kanca előtt.*
-Váltsunk témát. -*mondta végül, aztán vállat vont.* -Vagy inkább meg se szólaljunk, ha nem muszáj. -*jelentette végül, miközben ismét derékon kapta a kancát, és újra táncra perdült vele.* |
- Te,gonosz? - csodálkozott őszintén.
- Inkább az a két kanca lehet szőke liba! - nevette.
- És belőlem aztán nincs még egy ilyen! Vagy legalábbis nem itt! - nevette újra.
- Vannak lángoló lények, vannak fehér lények és van a világ tanulékony, sokat megért söpredéke, vagyis én. Nekem is elegem lett abból, hogy mindenki fél tőlem meg a stílusomtól (amit nekik köszönhetek) és így elindultam megkeresni a magam társaságát.
- Még itt láttam rá a legtöbb esélyt...Mindig is vonzódtam az érdekes helyekhez! Minél szélsőségesebb, annál jobb! Itt, a Látszat Cirkuszában jól szórakoztam! Csak egyvalami hiányzott nagyon: egy jó táncpartner! - nevetett újra és vadul dobálni kezdte magát, mert egy különösen dübörgős, vérpezsdítő szám következett!
|
-Egyébként nem titok: sehonnan se jöttem. Sose volt otthonom, mindig vándoroltam. A Sötétség Gyermeke vagyok, és születésem óta küzdök a Fény Két Leányával. -*felelte unottan Szauron.* -De beleuntam. A Fény Leányai örökösen romba döntötték az életemet, ebből állt az úgynevezett küldetésük... Merthogy ugye én gonosz vagyok, meg minden. Sanyargatom a világot... -*köpött ki utálkozva Szauron.* -Hát tanuljon meg végre a világ vigyázni magára!
-Mellesleg... arról vitatkozhatnék veled, hogy ki a főnyeremény. Mondd csak, errefelé minden kanca ilyen, mint te? Mind ilyen vagány, érzéki, vonzó, tüzes népség vagytok? |
- Nem, nem számít. Csak kíváncsi voltam, hogy helyes-e a gyanúm, miszerint Te sem idevalósi vagy. Mert itt csak efféle neveletlen puhatestűek teremnek - bökött fejével felizzó tekintettel a megalázott csápos felé -, de ilyen táncos csődörök, kancák főnyereményei nem! - vigyorgott a másikra. |
-Számít ez bármit is? -*kérdezte, most az egyszer őszintén elkomolyodva.* |
Nevetve pörgött a csődörrel vissza a táncba.
- Mint már mondtam, engem nem zavar!
- Csődör! Honnan jöttél ide? Ilyen lények nem teremnek errefelé! |
-Nem érdekel, nekem akkor is cica maradsz! -*mondta Szauron kajánul, (mint mindig, ha mások fájdalmát és szenvedését láthatja -->ezesetbe a polip-szerű bestia kínjait), miközben derékon ragadta a kancát, és visszahúzta magához táncolni. Egyre jobban kezdett tetszeni neki a kanca vagánysága.* |
Gyorsan a pegazusra nézett és kacsintott egyet.
Majd visszafordult a fura polip-izéhez.
- Hát persze! Hááát persze! Naná, hogy táncolok veled, Édes!
A lénynek ekkor kellett volna észbekapnia, de nem tette, hanem még közelebb rántotta magához.
Aztán a fura dög felsikított és ellökte a kancát, aki így nekiesett a fekete csődörnek.
De ekkor már látszott a hirtelen reakció oka: a lénynek több csápja is elégett!
- Elég volt? - kérdezte merészen a lénytől.
- Elég! - válaszolt a visítás.
- Jóóóóó.
A csődörhöz fordult:
- Köszönöm. - a hangja most először volt normális. - Őszintén. De tudod......Itt mindenki megtanulja magát megvédeni, vagy elpusztul. Mostmár tudod, miért is hívnak mások Tűzpengének.
|
*Szauron a felháborodástól döbbenten bámult az izére. Nem volt hozzászokva, hogy csak úgy elvegyék tőle azt, ami mulattatja, legyen az akár élőlény, akár tárgy, vagy bármi más. Márpedig ezzel a kancával ő igenis jól érezte magát, és dühítette, hogy elvették tőle. Ebben az esetben szó szerint... Tulajdonképpen olyan volt, mint egy hisztis kisgyerek, akit megfosztottak a játékszerétől. Csak a sértődékeny kisgyerekek nem küldenek többezer voltos villámot másokba...*
-Már megbocsáss! -*méltatlankodott.* -De most azonnal elereszted magadtól, vagy én segítek neked elereszteni. Választhatsz! Az utóbbi viszont fájni fog, ezt megígérhetem... |
Nagyon tetszett neki, hogy végre élvezhető a tánc! És kedvére való volt a partnere is!
Hol körbepörögte a csődört, hol egy pillanatra hozzásimult, de csak míg odébblépett, hol összeborzolta a tollait, hol finoman megcibálta a sörényét, hogy aztán ránevessen.
És közben végig lüktettek a lángjai a zene ritmmusára.
- Ez már tánc! Jaj!
Hirtelen valami arrébbrántotta! Nagyon durva mozdulattal egy idegen lény húzta magához.
- Most velem jössz. - hörögte egy sokcsápú akármi.... |
-Tűzpenge? -*gúnyolódott Szauron.* -Inkább maradok a cicánál.
*Ezzel a kanca után ugott és ő is felvéve a ritmust, vadul táncolva elvegyült a tömegben.* |
Vad nyak- és testingatásal a csődör felé sasszézott.
- Itt nem számítanak a nevek. Nyugodtan cicázhatsz.... - vigyorgott.
- De ha akarsz, szólíts Tűzpengének.
- Mint itt a legtöbben.
- És gyere táncolni!
Ugrott vissza a tömegbe. |
*Szauorn elismerően füttyentett.*
-Nem is rossz! -*mondta Szauron, miközben pimaszul mosolygott.* -Mégiscsak tudsz valamit, cicám. Öhm... nem tudom, te hogy vagy vele, de engem idegesítene, ha valaki folyton cicázna. De segíthetnék a dolgon, ha elárulnád a nevedet. |
Könnyedén hozzásimult egy pillanatra a csődörhöz.
- Végre, amire vágytam! - súgta a fülébe, a következő percben pedig ő is megmutatta mit tud: riszálás, megpördülés, vonaglás volt a reperoátjában, de végig olyan tökéletesen a zene ritmusára, hogy az ide-oda rebbenő lángjai egyenesen a zene megtestesülésének tűntek.
Aztán a zene gyorsult, ő pedig ugrálni kezdett, de közben forogva! A ritmus végére tűzglória ölelte körbe a testét.
Aztán dobott magán egyet és egy gyönyörű pozízióban befejezte a számot.
- Tudom hozzád képest semmi, de hát én csak egy semmi kis tűzlidérc vagyok, nem a Viharok Ura! - mondta álszerénykedve. |
-Csak ennyit tudsz? -*nevetett fel Szauron, kritikus szemmel nézve a kancát.* -Többet vártam volna tőled, cicám!
*Ezzel előre lendült, és a tömegbe vetve magát átadta testét a zene ritmusának. És bár ilyen táncot nem lát az ember minden nap, mégis elképesztően jól csinálta, amit csinált! A teremben többen felhagytak a tánccal, és felé fordultak. Hamarosan egy kisebb csoport állta körül Szauront, és ámulva figyelték a csődört. Kis idő múlva a csődör mogorván elzavarta a bámészkodókat, és a teremben megint mindenki saját magával illetve partnerével foglalkozott. Szauorn a tüzes szemű kancához lépett.*
-Most én kérdezem: Na? |
[530-511] [510-491] [490-471] [470-451] [450-431] [430-411] [410-391] [390-371] [370-351] [350-331] [330-311] [310-291] [290-271] [270-251] [250-231] [230-211] [210-191] [190-171] [170-151] [150-131] [130-111] [110-91] [90-71] [70-51] [50-31] [30-11] [10-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Izabó eltévedt, miután egy hatalmas viharral még ő sem tudott mit csinálni és az elsodorta.
Cardassya visszanézett:
-A külsőddel semmi bajom, de azt igazán nem szívlelem, ha félbeszakítják a szórakozásomat. És ha megkérhetlek, te se nézz ostobának. Messze felülmúlok itt mindenkit, úgyhogy leköteleznél, ha nem sorolnál egy kategóriába ezzel a söpredékkel. -*húzta ki magát büszke-sértődötten Szauron.*
- Tökéletes program! - nevetett.