|
Témaindító hozzászólás
|
2006.05.01. 21:18 - |
 *Üstökös leszállt a tenger kavicsos partjára. Elfáradt a hosszú repüléstől. Belesétált a tengerbe hasig, hogy hűtse magát a melegben.* |
[484-465] [464-445] [444-425] [424-405] [404-385] [384-365] [364-345] [344-325] [324-305] [304-285] [284-265] [264-245] [244-225] [224-205] [204-185] [184-165] [164-145] [144-125] [124-105] [104-85] [84-65] [64-45] [44-25] [24-5] [4-1]
 Draugherit észrevette az új veszélyforrást és gyorsan döntött: két ellenfél már túl sok lett volna. Nem azért, mert nem ment volna a harc, hanem mert komoly kárt nem akart tenni senkiben, márpedig ha elveszti a fejét ez megtörténhet.
- Ne haragudj! - kiáltotta a feltámadó szélben a fekete pegazusnak, majd felszabadította új erejét, a rettentő hővel elcsendesítette a légvihart, majd egy óriási lángnyalábbal elégette az új támadó egyik szárnyán a tollakat.
- Úgy láttam jó úszol! - kiáltotta a zuhanásba kezdő lénynek, kicsit kárörvendően. |
 *Titán mint egy sellő előugrott a vízből egy-kettőt száltózott a levegőben.*-Válasszak?-*kérdezte halkan magától.*-Leszek a sárkány fajzat elllen!-*Titán két szárnyal csapkodott. Tornádó!*
|
Draugherit jó hosszan figyelte új, lángoló pillantásával a szörnyet. Majd végül csak megszólalt:
- Lehet, hogy jónéhány dologról mégcsak nem is hallottam, ami neked nem újdonság, de Te épp az előbb vallottad be, hogy nem láttál még magamfajtát. Én pedig nem tanácsot adtam, csak közöltem egy tényt: így nem tudsz legyőzni. Bár felőlem nyugodtan szórhatsz még rám pár villámot, ez csak engem erősít még ha Téged nem is gyengít! |
 -Hahh! -*horkant fel felháborodva Szauron.* -Majd pont tőled fogok elfogadni tanácsokat! -*szólt vissza undok, lekezelő hangon, alalposan megnyomva mondatában a "tőled" szót.*
-Én már 1000 éve élek ezen a nyamvadt bolygón, öcsém! Nehogy azt hidd, hogy többet tudhatsz nálam bármiről is!! |
 *Despota leszállt Üstökös mellé a kis jégdarabra.*
- Mi a helyzet ? - *kérdezte lényegretörően.*
*Üstökös nem válaszolt, csak orrával a levegőben repülő két lény felé bökött.* |
| - Csak kérdeztem. És gondoltam szólok, hogy Te nem tudsz velem kezdeni semmit. Így nem. - felelte flegma hangon. |
| -Nem, még nem láttam. Na és akkor mi van? -*vágott vissza undokul Szauron. de nála már ez is pozitív jelenségnek számított, hogy egyáltalán szóba állt másokkal.* |
| *Az erdő felől Despota repülve sietett a két repülő lény felé. Nem tudta kik azok, de úgy vélte, ahol harc van, ott neki is jelen kell lennie.* |
Látta a másik zavarát és teljesen megértette.
'Tudom milyen szörnyű, mikor a lény nem tudja mibe fogott bele. Tudom milyen rossz a korábbi erőnket magunk ellen felhasználva látni.'
Közelebb repült a felhőkhöz.
- Nem láttál még magamfajta félsárkányt-félpegunit, ugye?
A hangja teljesen komoly volt, abszolút nem akarta megsérteni ezt a lenyűgörő erejű lényt. |
| *Szauron most már végképp nem értett semmit. Tökéletesen összezavarodott. Most akkor voltaképpen mit is csinált? Megpróbálta megsütni ezt a bosszantó vakarcsot, és ezzel még szívességet is tett neki? Hát ez érthetetlen... Ez már túl sok volt neki... A végén még megjavult, villámok helyett virágokat fog hinteni, és puszipajtások lesznek ezzel a... ezzel a hogyishívjákkal. Szauron úgy érezte, kezd becsavarodni. Dühösen megrázta a fejét. Egy fittyfenét fog összebarátkozni vele! Nincs olyan Isten, hogy ő megjavuljon! Mindenestre továbbra is eképedten bámulta a hálánkodó lényt, akinek eredetileg pirítossá kellett volna sülnie.* |
Draugheritnek ez volt a legkarizmatikusabb élménye egész életében.
A lángpajzs azért kellett, hogy a villám hőjét egyenesen a belső tüzébe vezethesse, a teste is ezért vált eggyé a lángokkal és kezdett tovatűnni a szilárd formájából.
Olyan erőssé vált, amit sosem érzett még. Mintha az egész világ hőjé a szívében dobogott volna. A korábbi összes gyengeség és fáradtság tovatűnt. A fura érzések, amiket a razori incidens váltott ki belőle elsöprődtek és ő féktelen örömöt érzett.
Visszaszilárdult és nézte a testét: mindene lángolt és a szarva hófehéren, kristályosan ragyogott.
Hálásan nézett a fekete szörnyre:
- Köszönöm! - susogta. |
*Szauron vállat vont.* -Ahogy akarod.
*Ezzel egyenesen a fura teremtmény felé küldött egy hatalmas, fényes villámot. Nem zavartatta magát, felőle ugyan akár szénné is éghet ez az idióta, ha nincs annyi józan esze, hogy elmeneküljön. Elégedetten figyelte, ahogy a villám a fekete lény felé szágult, és hangos csattanással becsapódik.* |
Draugherit ragyogó, fehér lángpajzzsal vette körbe magát, így kívülről nem is látszódhatott, annyira fehérnek kellett lennie. Hihetetlenül jó kedve volt ennek a szörnynek köszönhetően.
- Rajta! Találj telibe!!! GYERÜNK!!!! |
-Öhh...-*Szauron őszintén meg volt döbbenve. Nem ehhez volt hozzászokva. Általában ahol ő feltűnt, ott mindig pánik és rémület lett úrrá az állatokon és embereken. És ő ezt szerette. Sőt, mi több; élvezte! Teljes mértékben elégedettség öntötte el, ha sikerült káoszt és rémületet teremtenie. Márpedig ez a villámos-trükk rendszerint ezt eredményezett. Akkor ez a fekete izé - mivel hogy jobb szót nem talált rá - miért nincs megrémülve? Fejvesztve kéne vágtatnia valamerre a sűrű, rejtekadó erdő felé... Erre itt partizánkodik! Értehetetlen! Teljsséggel érthetetlen! Ez a nagymenős, felvágó kis ficsúr a végén még telejsen elrontja az ő kis szórakozását. Na, azt márpedig nem engedi! Nem, és nem!!*
*Szauron kikerülte a perzselő lángnyelveket, és újra sötétségbe borított mindent. A fekete felhők szép lassan visszakúsztak az égre, és eltakarták a napot. Szauron egyre magabiztosabb lett: a sötétség megnyugtatta őt, hiszen ez volt az ő eleme. A sötétségben biztonságban érezte magát. Felbátorodva újra villámokat hajított a föld felé, minél nagyobb égzengés kíséretében.*
-Majd megmutatom én neked! -*motyogta az orra alatt.* -És neked kell még, te hősködő idióta? -*mormolta, miközben újabb villám hasította ketté a sötét eget, és közvetlenül a fekete lény mellett húzott el a föld felé.*
-Ha meg akarsz sülni, csak szólj, és a következő már nem mellé megy! |
| *Üstökös lenn maradt a vizen úszkáló jégdarabon, onnan szemlélte az eseményeket.* |
Draugherit megijedt. És egy félsárkányt nem tanácsos megijeszteni, mert könnyen haragra gerjedhet.
- Maradj itt! - kiáltotta Üstkösnek, majd felffelé kezdett száguldani. Eközben egész teste lánba borult és átlényegült. Gyakorlatilag egy óriási lánglénnyé vált, ami egyre jobban szétterült és kezdett felforrósodni. Aztán egy óriási nyaláb lángot ráküldött a beborult égre és felégette felhőstül-párástul a javát. Aztán titánian felbődült a fura pegazusra:
- Kell még?! |
| *Üstökös megrémült a hirtelen sötétség miatt, majd a villámok miatt is. Amikor meg Draugherit mellé becsapott egy villám, eszébe jutott, hogy akkor ez volt az a rosszérzés, amit az imént érzett.* |
| *Az ég hirtelen elsötétült, fekete fellegek gyülekeztek, és villámlani kezdett. Szauron szélsebesen cikázva vágtatott az égen, ügyesen kerülgetve a villámokat, amik egyre gyakrabban záporolztak a földre. Lepillantott, és két állatot is meglátott a parton. Kajánul elmosolyodott, és a következő villámot egyenest a sárkányszerű lény mellé küldte. Vigyázott, hogy ne tegyen kárt az idegenben, de ahhoz elég közel talált, hogy alaposan ráijeszthessen.* |
| Draugherit előhívta a lángjait, majd felhigította őket a levegőben és az egyveleget rázúdította barátjára. Aztán finom forgószélként körbe-körbe hajtotta körülötte. Még a jégsziget sem olvadt meg, olyan jól tudta kontrollálni most, hogy a meleg levegő felerősítette. |
*Üstökös felnézett Draugheritre.*
- Azt megköszönném - *válaszolta Draugheritnek, majd végigjáratta tekintetét a tájon. Semmi szokatlan dolgot nem látott, így hát megnyugodva nézett ismételten Draugheritre.* |
[484-465] [464-445] [444-425] [424-405] [404-385] [384-365] [364-345] [344-325] [324-305] [304-285] [284-265] [264-245] [244-225] [224-205] [204-185] [184-165] [164-145] [144-125] [124-105] [104-85] [84-65] [64-45] [44-25] [24-5] [4-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
*Üstökös leszállt a tenger kavicsos partjára. Elfáradt a hosszú repüléstől. Belesétált a tengerbe hasig, hogy hűtse magát a melegben.*
Draugherit észrevette az új veszélyforrást és gyorsan döntött: két ellenfél már túl sok lett volna. Nem azért, mert nem ment volna a harc, hanem mert komoly kárt nem akart tenni senkiben, márpedig ha elveszti a fejét ez megtörténhet.
*Titán mint egy sellő előugrott a vízből egy-kettőt száltózott a levegőben.*-Válasszak?-*kérdezte halkan magától.*-Leszek a sárkány fajzat elllen!-*Titán két szárnyal csapkodott. Tornádó!*
-Hahh! -*horkant fel felháborodva Szauron.* -Majd pont tőled fogok elfogadni tanácsokat! -*szólt vissza undok, lekezelő hangon, alalposan megnyomva mondatában a "tőled" szót.*
*Despota leszállt Üstökös mellé a kis jégdarabra.*