|
Témaindító hozzászólás
|
2006.05.01. 19:39 - |
 Michaelangelo elfáradt. Hosszú út vár még rá, minek szenvedjen? Ha siet, véthet egy ostoba, felesleges hibát és megsérül és sosem ér célba. Jobb, ha lassabban jár és tovább él. Jobb, ha vigyáz magára és minden rendben lesz. Annyira nem sietős a dolga.
Kényelmesen leszállt, a maga feszes, örökké elegáns és hatalmas-terjengős módján, majd behúzta a szárnyait és körülnézett.
'Szép, virágos, tavaszi mező, friss fűvel. Sehol senki és semmi. Jó!'
Azzal élvezettel legelészni kezdett, nem kímélve füvet és virágot. Elvégre ínyenc volt!
|
[457-438] [437-418] [417-398] [397-378] [377-358] [357-338] [337-318] [317-298] [297-278] [277-258] [257-238] [237-218] [217-198] [197-178] [177-158] [157-138] [137-118] [117-98] [97-78] [77-58] [57-38] [37-18] [17-1]
 Diadém bólintott, majd a csődörre nézett. |
 - Üdv!-kiáltotta már messziről az érkezőnek. |
 *Büszkeüstök vidáman ügetett a rét szélén. Amikor megpillantott 3 lényt, feléjük vette az irányt.* |
 - Oh... Elnézést. A nevem Eweryn. És tineketek a nevetek? Mijáratban vagytok? - * Eweryn érdekesen fürkészte a szemüket. A Szarva villantott egyet. * - Jön valaki.. |
| - Nos, én kiszöktem egy kicsit szórakozni és csak véletlenül találkoztam ezzel a csődörrel....Akinek még nem tudom a nevét..... |
| -Mit csináltok itt?-Kérdezte vidáman. |
| * Eweryn szarva egy kicsit villant, majd megfordult. * - Szia! * Köszönt a már ismerős állatnak. * |
Kikukucskált az unikornis mögül.
- Szia! - köszönt ő is. |
Diadém Kiment a rétre virágot szedni, de valaki már ott "várt rá".
-Szia!-mondta. |
| * Eweryn gyors léptekkel kivágtatott a rétre, majd megállt. Ismét világított a szarva, ami már szokásos, ha vlaki közeledik felé. * |
Feltápászkodott és végignézett magán.
- Nem, ennél rosszabbul már amúgy sem lehetnék...Ne haragudj, véletlen volt. - kicsit elszomorodott. |
| - ÁÁÁ! Hé, nem tudnál vigyázni? * Eweryn szarva még fényes volt. * - Pont a szarvamba mentél... Jól vagy? |
Vidáman ügetett ki, közben végig visszafelé nézegetett, és örült, hogy senki sem vette észre, h kiszökött.
'Csak egy kicsit hadd legelésszek és futkározzak felügyelet nélkü!' gondolta. Aztán nekiment valaminek, ami nagy és fehér volt és a földre tottyant.
- Áu! |
| * Eweryn szarva fényesen világított. * ~ Valaki közeledik ~ * Gondolta. * |
| * Eweryn lassan, s kecsesen kilépett a rét határára.* ~ Szép táj...~ * Gondolta, majd elkezdett legelni. * |
Michaelangelo elunta magát. A pár nap alatt, amit itt töltött senki sem járt erre és semmi izgalmas nem történt. Ő békés bölcselő volt, de az unalom épp úgy veszélyes a méltóságteli bölcsre, mint a pörgős élet.
Végül a távozás mellett döntött, de előtte egy kicsit szórakozni akart.
A pár itt eltöltött nap alatt, a rét közepén, teljesen lelegelt mindent. Ezen a földes szakaszon pedig elkezdte fitogtatni az erejét. Féktelen erővel ugrált, rúgta, kapálta a földet szanaszét, végül mintha az égből is föld hullott volna! Csapkodott a szárnyaival, szelet kavart, amik a körben megmaradt füvet teljesen a földre nyomták és a látvány olyan volt, mint egy nyári hurrikán! Aztán ledobta magát a földre, oda, ahol a nap a legjobban felmelegítette, de porhanyós maradt, és hemperegni kezdett! Hányta a földet négy lábbal, két szárnnyal, majd újra ugrálás következett. Aztán körbenézett. A kopár folt úgy nézett ki, mintha egy óriásgyerek terepasztalt csinált volna egy dombságról! Feltépte és halmokba rakta, teljesen felszántotta rétnek azt a részét. Ekkor szárnyra kapott és felemelkedett kicsiny tája fölé. Aztán hosszú koncentráció következett. Michaelangelo nem használta gyakran a mágiát. Nem véletlenül. De most itt volt az alkalom, amikor kicsit gyakorolhatott és úgy döntött kihasználja.
Koncentrált, míg hirtelen megtörtént! Csend terítette be a rét egészét. A fűszálak úgy álltak, mintha megdermedtek volna. Semmi más nem hangzott, csak a hatalmas pegazusszárnyak fel-le játéka. Halk suhogás.
Eljött a pillanat: leereszkedett a kopár folt közepe fölé, egyre lejjeb és lejjebb, míg elérhette volna, de behúzta a hasához a lábait, végül egész közel volt a talajhoz és csak apró szárnycsapásokkal tartotta magát. Vett egy mély levegőt, majd kinyújtotta a lábait.
Aztán hihetetlen sebességgel hátralebbent. Jól tette. Ahol a lába a földhöz ért, mint valami lelassított jelenetű robbanás, a föld kinyúlt és végül, mint valami termeszvár, kimagasodott a rétből. Spirálvonalban a kúp körül felrepült a tetejére. Ott lebegett pár percig és mosolygott. Majd fejjel a föld felé fordult és rálehelt a földre. A földkúp visszazuhant, de még mindig hang nélkül, a meredező növényszárak közé. Úgy nézett ki a jelenés, mintha vízoszlop zuhant volna bele egy sima tükrű tóba, de anélkül, hogy akár csak fodrokat keltett volna.
Ekkor hirtelen minden megelevenedett. Újra hangok töltötték be a rét minden pontját, a szellő újra megtáncoltatott füvet és virágot és ott, ahol eddig a visszazuhanástól sima föld árválkodott, hihetetlen dolog történt: a füvek, virágok újranőttek! És sokkal dúsabbak, színesebek, szebbek és puhábbak, nagyobbak lettek, mint eddig valaha is!
Michaelangelo elégedetten mosolygott, majd elrepült. Ez volt a titka: földmágus volt. |
Michaelangelo elfáradt. Hosszú út vár még rá, minek szenvedjen? Ha siet, véthet egy ostoba, felesleges hibát és megsérül és sosem ér célba. Jobb, ha lassabban jár és tovább él. Jobb, ha vigyáz magára és minden rendben lesz. Annyira nem sietős a dolga.
Kényelmesen leszállt, a maga feszes, örökké elegáns és hatalmas-terjengős módján, majd behúzta a szárnyait és körülnézett.
'Szép, virágos, tavaszi mező, friss fűvel. Sehol senki és semmi. Jó!'
Azzal élvezettel legelészni kezdett, nem kímélve füvet és virágot. Elvégre ínyenc volt!
|
[457-438] [437-418] [417-398] [397-378] [377-358] [357-338] [337-318] [317-298] [297-278] [277-258] [257-238] [237-218] [217-198] [197-178] [177-158] [157-138] [137-118] [117-98] [97-78] [77-58] [57-38] [37-18] [17-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Michaelangelo elfáradt. Hosszú út vár még rá, minek szenvedjen? Ha siet, véthet egy ostoba, felesleges hibát és megsérül és sosem ér célba. Jobb, ha lassabban jár és tovább él. Jobb, ha vigyáz magára és minden rendben lesz. Annyira nem sietős a dolga.
Diadém bólintott, majd a csődörre nézett.
- Üdv!-kiáltotta már messziről az érkezőnek.
*Büszkeüstök vidáman ügetett a rét szélén. Amikor megpillantott 3 lényt, feléjük vette az irányt.* 
- Oh... Elnézést. A nevem Eweryn. És tineketek a nevetek? Mijáratban vagytok? - * Eweryn érdekesen fürkészte a szemüket. A Szarva villantott egyet. * - Jön valaki..