|
Témaindító hozzászólás
|
2006.04.29. 11:33 - |
 Szerette ez a helyet. Sokan nem szeretik a puszták ijesztő ürességét, végtelen semmilyenségét. Ki az éhen- vagy szomjanhalás rémétől, ki az unalomtól, ki a saját magával való szembetalákozástól félve nem vág neki, vagy ha igen, akkor is társaságban, karavánszerűen felszerelkezve és mindig jól bevált utakon.
Nos, igen. Draugheritnek viszont tetszett, hogy nyugodtan gondolkodhat, egyedül lehet. Valahol tényleg rémisztő, de ő történetesen már minden rémmel szembekrült, mikor először kellett menekülnie a külseje, származása miatt, még kicsi csikó korában egy ehhez igen-igen hasonló pusztaságba. Azóta egyenesen megszerette az ilyen helyeket! Itt igazán érezte, hogy erős, érezte, hoogy a maga ura. Hogy külső ide vagy oda, van, amiben ő a különb.
Megaztán a kis ménesüknek ő volt az egyik Alapítója, szóval már csak a pusztákkal való múlt- és varázsbeli kötelékei miatt is különösen viszonyult a kopár földdarabokhoz.
Most szüksége volt erre a plusz erőre és nyugalomra. Ugyanis belevágott valamibe és egy pillanatra megtántorította valami. A baj ezzel csak az volt, hogy a "küszöb" átlépése után mostmár nem fordulhat vissza. Ugyanis megházasodott. És az első boldogság után megriadt. Mindig egyedül volt, mi lesz most? Vajon nem teszi ez gyengébbé? És vajon a párja nem fogja megutálni? Hisz olyan fura természetű! Vajon mi lesz?
Draugherit harcos volt és most ezek a szívügyek megzavarták. De már negyedik hete hiába rágódott itt ezen, így végül úgy döntött, hogy nincs értelme maradnia. Talán egy kis utazgatás kitisztítja a fejét. Soha nem szerette a zavarokat, kételyeket magában.
Még egyszer végignézett a végtelen tájon, aztán kitárta vitorlányi szárnyát és némi vágta után nekirugaszkdott.... |
[500-481] [480-461] [460-441] [440-421] [420-401] [400-381] [380-361] [360-341] [340-321] [320-301] [300-281] [280-261] [260-241] [240-221] [220-201] [200-181] [180-161] [160-141] [140-121] [120-101] [100-81] [80-61] [60-41] [40-21] [20-1]
|
 -Rendben!-és lehajtotta a fejét. Így tényleg könnyebb volt valamivel,és kicsit lehagyta Kavarkádot, de szerencsétlenségére hirtelen megbukott egy kőben, és hasraesett, de nem fájt neki, így csak nevetett.
| | |
 Kicsit időzött a rajt után:mivel ellenfele kisebb volt, nem nagy az esélye, hogy nyerni fog, ezért adott neki kis előnyt. ....Aztán vágtába ugrott és teljes erővel szedte a lábát-úgy tűnik Sunny mégsem olyan lassú mint gondolta.Mellé ért és azt mondta:-Szép teljesítmény, de ennél több kell!Hajtsd kicsit le a fejed, meglásd sokkal áramvonalasabb leszel! |
|
Sunny felállt, és válaszolt:
-Rendben Kavarkád, benne vagyok.-és odaállt Kavarkád mellé. Akkor ha benne vagy... három... kettő... egy...Start!-és vágtatni kezdett teljes sebességgel, szinte porflhőt hagyva maga után. | | |
| Nevetett Sunny örömén, és mellé vágtatott, majd kihívóan rugkapált:-Na melyikünk a gyorsabb? aki előbb fárad az a vesztes! |
|
Sunna körbepásztázott tekintetével. Ilett rá ez a név, hogy pusztaság hisz az égvilágon semmi se volt itt. De neki most pont ez kellett.
-Igen, itt tényleg szabad lehet minden teremtmény.Csodás ötlet volt idejönni.-azzal vágtázott egy hatalmas kört, majd nyerítve hanyatt dobta magát, és hempergőzni kezdett. | | |
| -Megérkeztünk-jelentette ki.-Itt olyan szabadnak érzi magát ló, ezért is szeretek itt lenn. |
 Vállatvont, és nekivágott a pusztai utaknak.
Annyira azért nem érdekelte a csikó! |
 Lidércfény nekivágódott a földnek.Nem mozdult, de közben láva folyt szét körülötte.Hirtelen felpattant szemei izzottak.A láva felfelé sodorta, ott a lény egyszerűen szétpattant és csiillámló szikrák szóródtak a foldre.Lidércfény eltűnt.. |
Megtorpant.
Meg sem fordult, csak kinyújtotta a nyakát.
Megremegett a talaj, és a szarvából hatalmas lángoszlop tört elő!
Felnyúlt, tán egész a mennyekig, aztán....lefelé fordult.
Valóságos tűzvillám vágott bele a csikóba!
Egy pillanatra lángok cikázták körbe a narancsvörösen izzó alakot, aztán kihunyt a fény és a láng.....
Kíváncsi volt, ahogy megfordult.
Vajon....mit ért el? |
| Lidércfény remegett és nézte mi történhetett, hogy a sárkány otthagyta.Felállt.Körülnézett, hogy hol lehet és elindult valamerre.Nézte egy darabig a sárkányt, de hirtelen megint rátört a fájdalom, újra bevörösödtek a szemei, hegyes fogai újra kinőttek és most nagyon gyors, hihetetlen vágtában indult el a Sötétség Birodalma felé.Senkisen érhette utól... |
Hörrentett. Sejtette már miről lehet szó.
Levette a lábát a csikóról, és egyszerűen otthagyta. Elindult a kopár táj tulsó vége felé. |
-Én nem...nem támadtam meg senkit...és nem is akartam a sötétségbe menni!
Remegett még mindig.a hangja nagyon halk volt és gyenge. |
Stranger sziszegett.
- Kezdhetnéd azzal, hogy mondjuk miért támadtad meg egy közös ismerősünket....Ki is vagy....Miért akartál a Sötétségbe menni. |
Lidércfény mégegyet nyelt!
-Én...én...nem tudom...
Remegett.Már láthatóan remegett.Fogalma sem volt mit tegyen, hiszen azt sem tudta hol van! |
Oldalra biccentve a fejét, rámeredt a csikóra égő pillantásával.
- Nem szólsz? - sziszegte fenyegetően, és hosszú szemfogairól felhúzódott az ajka. |
| Már visszatért az önmaga és nagyot nyelt.Igazából nem tudta mi történt.Az a vörösszemű az nem ő volt! |
Stranger lustán feszállt, a csikó fölé suhant, majd ráejtette magát!
Ügyelt rá, hogy ne éppen rá érkezzen, hanem a dobbanása és a szárnyai verjék le a lábáról, de utána egyszerűen rátette a lábát a heverő csikóra!
- Beszélgessünk... - hörögte ellenállhatatlan stílusban. |
| Lidércfény egy ideig feküdt aztán felpattant.Állt a lábán egy darabig, de aztán eldőlt.Megint felpattant, de most megint vörösek lettek a szemei, és újra hegyes fogai lettek.Egy pillanatig nézte a sárkányt, de aztán újra folytatta útját, de most hihetetlen sebességgel kezdett vágtázni! |
Stranger unottan nézte a kis lényt. Őt aztán nem érintette meg! Sőt! Mivel kárt tett Illuban, igazából legszívesebben megharapta volna.....
De most csak nézte csendben, és gondolkozott. |
| Lidércfény azért elég gyenge volt!Nagyon nem tett jót neki ez a csapás!Ájultan feküdt és nem mozdult! |
[500-481] [480-461] [460-441] [440-421] [420-401] [400-381] [380-361] [360-341] [340-321] [320-301] [300-281] [280-261] [260-241] [240-221] [220-201] [200-181] [180-161] [160-141] [140-121] [120-101] [100-81] [80-61] [60-41] [40-21] [20-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Szerette ez a helyet. Sokan nem szeretik a puszták ijesztő ürességét, végtelen semmilyenségét. Ki az éhen- vagy szomjanhalás rémétől, ki az unalomtól, ki a saját magával való szembetalákozástól félve nem vág neki, vagy ha igen, akkor is társaságban, karavánszerűen felszerelkezve és mindig jól bevált utakon.
-Rendben!-és lehajtotta a fejét. Így tényleg könnyebb volt valamivel,és kicsit lehagyta Kavarkádot, de szerencsétlenségére hirtelen megbukott egy kőben, és hasraesett, de nem fájt neki, így csak nevetett.
Kicsit időzött a rajt után:mivel ellenfele kisebb volt, nem nagy az esélye, hogy nyerni fog, ezért adott neki kis előnyt. ....Aztán vágtába ugrott és teljes erővel szedte a lábát-úgy tűnik Sunny mégsem olyan lassú mint gondolta.Mellé ért és azt mondta:-Szép teljesítmény, de ennél több kell!Hajtsd kicsit le a fejed, meglásd sokkal áramvonalasabb leszel!
Lidércfény nekivágódott a földnek.Nem mozdult, de közben láva folyt szét körülötte.Hirtelen felpattant szemei izzottak.A láva felfelé sodorta, ott a lény egyszerűen szétpattant és csiillámló szikrák szóródtak a foldre.Lidércfény eltűnt..