|
Témaindító hozzászólás
|
2006.04.29. 22:51 - |
 Draugherit finoman talajt fogott, majd körülnézett. Itt a fű óriásira, dúsra nőtt, puha volt, ráadásul a víz itt épp csak kezdődött, nem önthetett ki és olyan kicsi volt, mint valami legelőket tápláló folyó miniatűrája.
'Itt jó lesz.' Finoman leengedte Razort a fűre úgy, hogy kényelmes lehessen és a vizet is elérhesse. A lánggömb ellobbant és eltűnt.
-Hát, öcskös, jó pihenést. Még látjuk egymást. Aztán meggyógyulj! - mormolta még mindig ájult társának. 'Túl gyenge. Még egy kutya is kivégezhetné így' gondolta keserűen. Így húzott köré egy mágikus kört, ami megvédi az ártó szándékoktól, de csak addig létezik, míg a belezárt egyénnek szüksége van rá, majd nézte egy darabig. 'Megmarad.'
Azzal széttárta szárnyait és vissza-visszanézve tovatűnt az égen. |
[750-731] [730-711] [710-691] [690-671] [670-651] [650-631] [630-611] [610-591] [590-571] [570-551] [550-531] [530-511] [510-491] [490-471] [470-451] [450-431] [430-411] [410-391] [390-371] [370-351] [350-331] [330-311] [310-291] [290-271] [270-251] [250-231] [230-211] [210-191] [190-171] [170-151] [150-131] [130-111] [110-91] [90-71] [70-51] [50-31] [30-11] [10-1]
 Bólintott.Ismét felszállt.Óvatosan tereglett szárnya alatt a levegőt, közben lassan behajlította.Először hirtelen kanyarodott, s reflex szerűen tárta ki ismét fékezés képp, mielőtt lezuhant volna!Felsillant a szeme, s ezzekkel a mozdulatokkal kígyózott egy darabig. |
 Ledobbant, és felsegítette lányát.
- Legközelebb csak finoman! Úgy kanyarodni fogsz, nem leesni! Próbáld érezni, ahogy a levegő felfelé nyomja a szárnyad. Ezt mindig be kell fogni, ne engedd a szárnyad alól kiszökni! |
Túl be sikeredett a szárny hajtás, így a csikó-igaz pár centiméterrel a föld felett-, mint törött szárnyú repülőgép esett oldalra.Nem ütötte meg magát csak furcsán nézett fel.
 Mosolyogva baktatott lány mellé.
-Nagyon ügyes vagy!Így tovább!-bíztatta. |
- Ez az! Ügyes vagy! - vitorlázott lánya felett.
- Most finoman hajlítsd be az egyik szárnyad! |
| Eleinte félt, hogy előre bukik, de megpróbálta.Kinyújtotta szárnyai és evezett velük...Előre haladt!!! |
Boldogan mosolygott.
- Repülsz, Diahar! - nevetett lányára, és ő is felrepült, kicsit magasabbra, hogy tarthassa magát és szárnya ne akadjon be semmibe.
- Most dőlj be előre! A szárnyaidat nyújtsd ki! És evezz majd velük! |
| Csak ugorni tudott, ilyenkor egy hosszabb időre a levegőben maradt azzal az értelmetlen csapkodással.Rájött, hogy így nem megy semmire, de leállni sem akart.Vágtatott, míg a jó időzítést el nem találta, amikor szárny éppen a magasba lendült.Az időzítést eltalálta, dnem volt elég erős, hogy megtartsa magát a légben.Most helyből próbálta.Kicsit ugrott, izmait inkabb a szárnycsapásokra irányította, és ekkor sikerült felemelkednie a földtől.Eleinte figyelt a ritmusra, és az izmok működésére, de amint megszokta, automatikusan repült egy helyben... |
Mosolyogva felnyerített, ahogy lánya hirtelen elkezdte el-elhagyni a talajt.
- Rugaszkodj el! Rajta! - nyerítette, és nagyokat ugrott bíztatásképp. |
Bólogatott.De nem ment neki olyan könnyen!Mint amikor a tanonc lovas először próbálja eltalálni a ritmust az ügetésnél.Aztán, amikor már fáradt, akkor eleg volt az egészből.Nem erőltette magát, így szárnyait csak lengeni hagyta....Aztán hirtelen, megvan!!!!Örömmel nézte, ahogy szárnyai automatára kapcsolnak, mintha a tudnák mi lenne a dolguk.Hát igen, a repülés a pegazus vérben van, csak egy kis akaraterő kell, s nem erőltetés, hiszen a pegazus sok helyen a szabadság szimbóluma. |
Diahar mellé szökkent, és vágtatni kezdett vele, mozgatva szárnyait.
- Így! Így csináld! - mutatta a harmonikus mozgást, és a szárnyakkal való evezést. |
Sejtette, mint akar párja.
Diaharnak viszont fogalmas sem volt róla.Elkezdett ritmusosan vágtatni és szárnyát csapdosni... |
- Remek! Menne gyorsabban? Úgy, hogy közben evezel a szárnyaiddal? - kérdezte, s közben széles mosolyt eresztett meg Diadémre.
'Ez tetszeni fog, kedvesem!' |
| Kapott a szavon a szilaj csikó máris neki iramodott, s bakolva, ugrálva vágtatott el majd vissza |
Megölelte lányát, majd rápaskolt a farára.
- Fuss Diahar! Így sosem száradsz meg! Mutasd meg milyen gyors vagy! Rajta! - bíztatta nyihogva. |
| Felvidultan adott apjának egy puszit! |
- Ugyan, ugyan! A Birodalomban rengeteg vizes hely van! Mindet kipróbálhatod majd! - hajolt le mosolyogva lányához.
Aztán kedvesen összeborzolta szárazon maradt üstökét.
- Nagyon ügyes vagy! |
-Igaz!
Ránézett tollaira, amik elég vizesek voltak már.Ő sem akart beteg lenni, így kijött kicsi szomorúsággal. |
Vígan mosolygott.
- Diahar! Mondd, ugye nem fázol? Mert ha igen, ideje kijönni!
Aggódva nézett Diadémra.
- Meg ne fázzon! |
-Valóban!A mi lányunk egy kis csoda!-súgta vissza.
Önfeletten úszkált ide-oda, lassan már az volt az érzése a lénynek, hogy az nem is pegazus, hanem kacsa! |
Boldogan mosolygott.
- Olyan büszke vagyok! - kiáltotta lányának, és átölelte Diadémot.
- Csoda! Csodát ajándékoztál nekem, szerelmem! - súgta a gyönyörű unikornis fülébe. |
[750-731] [730-711] [710-691] [690-671] [670-651] [650-631] [630-611] [610-591] [590-571] [570-551] [550-531] [530-511] [510-491] [490-471] [470-451] [450-431] [430-411] [410-391] [390-371] [370-351] [350-331] [330-311] [310-291] [290-271] [270-251] [250-231] [230-211] [210-191] [190-171] [170-151] [150-131] [130-111] [110-91] [90-71] [70-51] [50-31] [30-11] [10-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Draugherit finoman talajt fogott, majd körülnézett. Itt a fű óriásira, dúsra nőtt, puha volt, ráadásul a víz itt épp csak kezdődött, nem önthetett ki és olyan kicsi volt, mint valami legelőket tápláló folyó miniatűrája.
Bólintott.Ismét felszállt.Óvatosan tereglett szárnya alatt a levegőt, közben lassan behajlította.Először hirtelen kanyarodott, s reflex szerűen tárta ki ismét fékezés képp, mielőtt lezuhant volna!Felsillant a szeme, s ezzekkel a mozdulatokkal kígyózott egy darabig.
Ledobbant, és felsegítette lányát.
Mosolyogva baktatott lány mellé.