|
Témaindító hozzászólás
|
2006.04.14. 20:55 - |
 *Lúthien csöndesen legelészett a réten, és közben fülét hegyezte. Nem hallott fura zajokat, így tovább rágcsálta a friss, zsenge füvet, és közben magában merengett.* |
[616-597] [596-577] [576-557] [556-537] [536-517] [516-497] [496-477] [476-457] [456-437] [436-417] [416-397] [396-377] [376-357] [356-337] [336-317] [316-297] [296-277] [276-257] [256-237] [236-217] [216-197] [196-177] [176-157] [156-137] [136-117] [116-97] [96-77] [76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
 Kinyitota szemeit, és ahogy meglátta a másik farkast, rögtön felugrott, és ijedtében ugyanahoz fához szaladt, mint azon az előbb elbeszélt napon.Mikor megnyugodott kiváncsian kilesett a fa mögül. |
 Rufus nagyban ugrándozva lépett ki a tisztásra!Aleinte nem vette észre a másik lényt.Még egy darabig ugrándozott, bukfencellt, vadászott, de aztán észrevette az alvó lényt.Körüljárta, jól megnézte!Látta, hogy lélegzik, ezért nem aggódott érte.Nem akarta felébreszteni, ezért csak bámulta! |
| Yasha élvezte gazdája társaságát, de vágyott megint a barangolásra:-De jó, nyugott ez a hely!-elégedett meg vele.Régen itt találkozott pótanyjával (Konival), jó most felidézni az emlékeket.Ő is lefeküdt oda, ahova annak idején Koni feküdt és aludt |
 Megrázta a fejét.
- Csak akkor szabadulnak ki, ha megértették mit tettek. Teljes mértékben. Ergo meg is vátoznak. Senki sem tud úgy öldökölni, hogy érzi a kínt, amit okoz. Legalábbis....az emberek biztosan nem. Ezek nem.
Kicsit, gonoszan, nagyon gonoszan elmosolyodott.
- Nem titok: aki a varázst végrehajtotta, azt akarta, hogy szenvedjenek ezek az emberek. Férgek, rothadás, betegségek...és favágók....ezzel mind találkozhatnak az elátkozottak.....A varázs alkotóját ez tette elégedetté. Ember vágja ki az embert...Számára ez szórakoztató....Bevallom...kicsit nekem is....Sokak számára ez groteszk....
Odaértek a patakparta.
- Itt már van valaki! - szisszent fel. |
 Ízisz helyeslően bólintott.-Legfejjebb ácsorognak pár száz évig!-humorizált. |
 -Igazad van!De reménykedhetunk!Végülis nem lesz gond akkor se ha nem is gondolkoznak tettükön!
Mondta és tovább követte őket! |
| -Nos...nem fog könnyen menni, mivel az emberek többsége, csökönyös, és inkább ez csak erősíteni fogja tomboló, bosszúra éhes mérgüket és stabilabbá teszi álláspontjukat... |
-Igen!Kíváncsi vagyok milyenek azok a "fák"!
-És gondolod, hogy abba fogják hagyni a gyilkolászás,Mármint rájönnek mit tettek és kiszabadulnak? |
| -Én benne vagyok!-keltette fel az érdeklődését Ízisznek is a dolog. |
| - Az eltorzult emberekből egy csoport megtámadott néhány lényt. Harcra került sor. Az emberek veszítettek...Khm...nos...közben...az egyik lény olyan mágiát használt, ami igen...érdekes. Fává alakította az embereket....Arra vagyok kíváncsi, hogy azóta mi lett velük...A külsejük igazán nem mindennapi....Azon jól megfigyelhető, hogy hol tartanak...Ugyanis az átok úgy szólt, hgy kiszabadulhatnak, ha megértették micsoda szörnyűségeket csináltak....Lényekkel, fákkal, mindennel. - magyarázta komolyan és merengőn, közben a körülöttük egyre sűrűsödő bozóton járatva a tekintetét. |
-milyen kis incidens?Mi történt?
Közben kovette az unikornisokat! |
| - A patakpartra tartunk...Nemrég.....történt ott egy kis incidens....Szeretném megnézni azóta mi esett meg azzal a hellyel.... - mondta, kissé a többiek elé lépve, és ráfordulva egy kicsi, nagyon sűrű lombokkal övezett ösvényre. |
-Igazatok van!Menjünk innen!De most hova tart az utatok!...Remélem Ízisznek sincs kifogása az ellen, hogy veletek tartok!
Lassan lépkedett a többiek mellett!Teljesen elfeledte a régi énét!Gondolta úgy sem lesz belőle baj! |
| -Nekem semmi kifogásom ellen.És én is úgy gondolom jobb lenne, ha tegeznénk egymást.-mosolygott Ködlángra, de Roolnak is szólt a válasz. |
- Ízisz.... - biccentett a kancának, és kicsit elmosolyodott annak szavain.
Aztán Roollhoz fordult (arca újra a "normális" volt...)
- Azt hiszem a kérdésedre választ kaphattál...Mivel a bemutatkozáson túlestünk, azt hiszem mehetnénk is tovább. Nincs miért maradni. Vagy tévedek? Ez a társam Ízisz, Te Rooll vagy, az én nevem sem titok. Itt már nincs semmi érdekes..... |
Mielőtt Ködláng válaszolhatott volna, előlépett a bokrok közül:
-Üdvözlöm Rool!És nem találok semmi visszataszítót a külsejében.Igaz nem találkoztam sok csodalóval életem során, még sem teszek különbséget ilyen szempontból két lény között.-állt mereven, mégis hallatszott hangján kicsit a kedvesség. |
-Biztos, hogy nekem egy kancával kell találkoznom?Nem biztos, hogy túl vonzónak fog találni!Nem vagyok egy szép típus!
Mondta Ködlángnak és feledni kezdte a veszélyeket! |
- Nem hiszem. Én még egyelőre nem kerültem veszélyes helyzetbe, de ha abba kerülék, akkor sem aggódnék nagyon....Itt még minden biztonságos....A harc...néha elkerülhetetlen, de az igazi baj az, ha félünk, és menekülünk az elkerülhetetlen elől. A szembenézés....gyakran elveszi a félelmet.....és mindent bajt megold. Ami borzalmasnak tűnt...már nem is olyan vészes... - mondta merengve.
- Ha harcolni kell, akkor jobb belevágni! De nekünk most nem kell.
Tekintete kissé élőbb lett.
Intett a fejével.
- Gyere! Bemutatlak a társamnak.
Visszament a tisztásra, és Íziszt szólította. |
-Persze...csak baj ne legyen belőle!
Itt pont arra gondolt, hogy vissza ne térjen a túlvilágra! |
- Nem tudom merre voltál 2000 évig....De ha tudni akarod, hogy mi történik itt: a Sötétség betört az országba. Ellene küzdünk. Ez a legfőbb hír. Én épp pihenhetek. De ez vajmi kevés lényre igaz.
Kissé finomabban folytatta:
- Sokmindent kell bepótolnod...Tán nekem is. Velem tartasz? |
[616-597] [596-577] [576-557] [556-537] [536-517] [516-497] [496-477] [476-457] [456-437] [436-417] [416-397] [396-377] [376-357] [356-337] [336-317] [316-297] [296-277] [276-257] [256-237] [236-217] [216-197] [196-177] [176-157] [156-137] [136-117] [116-97] [96-77] [76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
*Lúthien csöndesen legelészett a réten, és közben fülét hegyezte. Nem hallott fura zajokat, így tovább rágcsálta a friss, zsenge füvet, és közben magában merengett.*
Kinyitota szemeit, és ahogy meglátta a másik farkast, rögtön felugrott, és ijedtében ugyanahoz fához szaladt, mint azon az előbb elbeszélt napon.Mikor megnyugodott kiváncsian kilesett a fa mögül.
Rufus nagyban ugrándozva lépett ki a tisztásra!Aleinte nem vette észre a másik lényt.Még egy darabig ugrándozott, bukfencellt, vadászott, de aztán észrevette az alvó lényt.Körüljárta, jól megnézte!Látta, hogy lélegzik, ezért nem aggódott érte.Nem akarta felébreszteni, ezért csak bámulta!
Megrázta a fejét.
Ízisz helyeslően bólintott.-Legfejjebb ácsorognak pár száz évig!-humorizált.
-Igazad van!De reménykedhetunk!Végülis nem lesz gond akkor se ha nem is gondolkoznak tettükön!