Témaindító hozzászólás
|
2006.08.12. 15:12 - |
*Shiril az óceánmélységű, nyugodt tóban lubickolt. Azt csinálta, amit merengései alkalmával szinte mindig is szokott: egyszerűen elengedte magát. Csak lebegett, semmivel sem törődve. Mindent elfelejtett, testét pedig átadta a víznek, és az áramlatokra, könnyebb hullámokra bízta magát. Szeretett így a néma csöndben, a felszín alá merülve álmodozni.*

|
[448-429] [428-409] [408-389] [388-369] [368-349] [348-329] [328-309] [308-289] [288-269] [268-249] [248-229] [228-209] [208-189] [188-169] [168-149] [148-129] [128-109] [108-89] [88-69] [68-49] [48-29] [28-9] [8-1]
*Kapriko a vizet kezdte szugerálni.* |
- Viharszív a nevem - hajtott fejet. |
*Amikor beérte a pegazust, bemutatkozott.*
- Az Én nevem Kapriko. |
Megfordult, és kérdőn pillantott a fekete unikornisra. |
*Még akkor is gyanakodva nézte a pegazust, amikor az elfordult és menni készült.
Néhány perc elteltével arca megváltozott.*
- Nem zavar! - *kiáltotta és a csődör után ügetett a vízben.* |
Fejet hajtott.
- Bocsáss meg, ha zavartalak! - mondta, azzal elfordult, és elindult elfelé. |
*Mereven állt és szúrós pillantásokat vetett a pegazusra.* |
Meghajtotta a fejét, és válaszolt:
- Üdv!
Óvatosan igazgatni kezdte szárnyait. |
*Amint csillapította szomját, kicsit körbenézett.
Csodálkozva vette tudomásul, hogy nincs egyedül. A fehér pegazus felé fordult.*
- Üdv. |
A fehér csődör felpillantott az új hullámokra.
Egy hatalmas unikornis kavart ellene.
Tűnődve nézte. |
*Kapriko belegázolt a vízbe, felzavarva ezzel a vízfelszínt.
Lehajtotta fejét és mohón inni kezdett.* |
Viharszív ledobbant a hatalmas tó partjára.
A vízhez lépett, és szembenézett magával.
Aztán lehajolt, szétzavarta a képet, és inni kezdett. |
- Ég veled. - mondta halkan.
Aztán visszasuhant a vízalatti járatokon a saját területeire. |
*Megértően bólintott.*
-Ezek szerint nagyon óvatos életet élsz, pedig ha nem tévedek erős vagy. Furcsa.
-Ne haragudj, de most mennem kell. Remélem, még látlak. -*ezzel biccentett a kancának és elsuhant a víz mélye felé.*

|
Vállatvont.
- No igen. De nem szívesen vagyok kinn. Nem szeretek másokkal találkozni. Nem bízom senkiben, akit nem ismerek! |
-Értem. -*bólintott Shiril.* -Érdekes. Én sajnos a szárazon nem vagyok képes túl sok időt eltölteni, így nem ismerek senkit sem, aki "odakinti" képes lenne itt boldogulni. Te szerencsés vagy, hogy kintiekkel is ilyen könnyen kapcsolatot tudsz teremteni.
-Nyolc unicornis az nem kevés. -*bólintott elismerően.*

|
- Értem. Nos, ott van....lássuk csak....három pegazus, nyolc unikornis és egy peguni, aki akármikor boldogul, ha vízbe kerül. A többiekről nem tudok ilyen biztos véleményt mondani.... |
-Száraföldi lényekre gondoltam. Egyszarvúakra. Pegazusokra. Olyanokra, akiknek többsége odakint él. Érdekes, hogy te vagy az első, akit látok.
-Nincs különösebb oka, csak furcsáltam a dolgot.

|
- Nem tudom mit értesz "fajtám" alatt. Én a gazdám lényei által alkotott csoport egyik tagjára gondoltam épp, de ha jól tudom, ebben a csoportban más egyszarvúak is vannak, akik szintén képesek a víz alatt, nos, "élni".
- Miért? |
-Talán igazad van! Szóval...szóval azt mondod, hogy a fajtádból többen is képesek vagytok élni a víz alatt? -*kérdezte még mindig egy kis meglepettséggel a hangjában.*

|
[448-429] [428-409] [408-389] [388-369] [368-349] [348-329] [328-309] [308-289] [288-269] [268-249] [248-229] [228-209] [208-189] [188-169] [168-149] [148-129] [128-109] [108-89] [88-69] [68-49] [48-29] [28-9] [8-1]
|