Témaindító hozzászólás
|
2006.06.08. 15:48 - |
-Segítség! Valaki!
*Valentine sikoltva nyargalt keresztül az erdőn, a hatalmas fenyőfák közt szlalomozva. Egy hatalmas, aljasan vigyorgó, termetéhez képes igen fürgén mozgó troll-féle teremtmény elől vágtázott, már vagy másfél órája, de nem bírta lerázni a szörnyet, és Valentine kezdett igencsak kifulladni.*
-Segítség! Segítség! -*sikoltozta a rózsaszín kanca, mindeddig hiába.* |
[453-434] [433-414] [413-394] [393-374] [373-354] [353-334] [333-314] [313-294] [293-274] [273-254] [253-234] [233-214] [213-194] [193-174] [173-154] [153-134] [133-114] [113-94] [93-74] [73-54] [53-34] [33-14] [13-1]
Ő is mosolygott.
-Tudok róla. Spartan szerencsére mindent közöl velem gondolatban, ami vele történik, így aztán bárhová megy is, tudom, hogy vigyáz magára.- a földet kaparta, míg egyszer csak egy kis virág bújt ki alóla. Starshine nem bántotta, tudta, hogy az igen ritka fajta virág.
|
-Én is hallottam róla.Őszintén szólva nem az a kanca volt az egyetlen.Egy Afrai is gondolt rá.Csak Spartan nem őt választotta.De örülök, hogy jó párra talált.
Méreg mosolygott Starshinére. |
-Bizony, Spartan elég nagy fiú lett...olyannyira, hogy már kancát is talált magának.-hunyorgott mosolyogva.-Hát igen...várható volt...nem is lepődtem meg rajta igazán, de hogy őszinte leygek, örülök, hogy talált magának párt. |
Méreg eléggé jól lakott.
-Spartannal mi a helyzet?
-Nagyon nagy fiú lett... |
Mosolygott, azután ő is megszaglászott egy finomnak tűnő fűcsomót, majd nem sokkal később már jóízűen rágcsálta a(meglepően édeskés) füvet. |
-Hát ezt nem a helyet a természet alkotta és nem a mágia.Én szeretem az ilyen helyket!
Starshinére mosolygott aztán beleharapott egy különálló fűcsomóba. |
Lassan ügetésbe váltott, végül megállt Méreg mellett. Élvezettel szívta be a tiszta erdei illatot.
-Csodás ez a hely! Eddig mindig mágiával teli helyeken jártam, de ez a hely különbözik tőlük. Itt önmagában szép minden...-nagyon tetszett neki a hely. Meghitt volt... távol minden zajtól... |
Méreg boldogan vágtázott be a fenyvesbe.
Érezte, hogy van, vagy volt itt valaki, de nem foglalkozott vele.
Megállt és bevárta Starshinét. |
Elkomorodott.
- Balra. - mondta halkan. |
-Rendben. Ha ennek vége lesz, és ha túléljük, megígérem, hogy elmegyek oda. -egyezett bele halvány mosollyal Eldina.
Eldina ezután némán folytatta az utat, csak akkor szólalt meg, mikor a válaszúthoz érkeztek:
-És most merre? -kérdezte, mikor pár perccel később feltűnt előttük az útelágazás. |
Kissé zavartan elmosolyodott.
- Szerintem csupán arról van szó, hogy igenis meg lehet Téged érteni. Mellesleg......egyszer el kell menned a Boszorkányvidékre! A gazdám ott éli ki alkotó vágyait. Ott sokmindennel lehet találkozni. |
Eldina elmosolyodott.
-Azt hiszem, igazad van! Mindenesetre egyszer megéri kockáztatni. -mondta szelíden, majd felzárkózott Doom mellé.
-Tudod, Doom, nagyon örülök, hogy van valaki, aki ennyire megért engem. Néha kifejezetten az az érzésem, hogy te már jobban tudod, mit gondolok, vagy érzek, mint én magam. |
Hátramosolygott.
- Ez igenis lehetséges. Néha nem szeretünk kapni...Felelősség...új élmény...új kötelezettség, kötelék...Sokminden jár egyetlen új dologgal! De azért néha megéri..... |
*Eldina némán ballagott utána, és Doom szavain gondolkodott. El kellett ismernie magában, hogy a csődörnek igaza van.
-Azt hiszem... -kezdte, de aztán elhallgatott. Maga sem tudta, hogy mit hisz. Pár percig némám vizsgálgatta saját érzelmeit, aztán rátört a bizonytalan felismerés-...talán nem is a veszteségtől félek, hanem... hanem talán attól, hogy kapok valamit...? -*nem kijelentés volt, hanem kérdés.* |
Vállatvont.
- Ami nem öl meg, az erősebbé tesz, tartja a mondás. De én inkább úgy fogalmaznék, hogy a megpróáltatás az Élet fontos része. Erősebbé tesz, új dolgokra tanít meg. Az elvesztést úgy értettem, hogy kiléptél onnét. De megmarad az otthonod. Egy nap visszakaphatod! Vegyünk engem példának: valószínűleg sosem látom viszont a tündémet.
Kicsit hallgatott.
- Mondd meg őszintén: ebben a fenyvesben most mi az ijesztő?
Hirtelen megállt, és odalépett az egyik hatalmas fatörzshöz.
- Nézd meg közelről. Hallgasd ahogy él! Vele pedig a testvérei. Ez adja az erdő életét! Szerintem ez csodás. Az Örök Télben inkább alszanak a fák a fagyban....Valahol ez is ennek a kilépésednek az újdonsága......Semmid sem volt? Akkor nem lennél ilyen! És.....mostmár nem vagy egyedül. - mondta még befejezésül halkan, azzal visszalépett az útra, és csendben ment tovább. |
Eldina hitetlenkedve kapta fel a fejét, és kristályos, hideg szemeit a csődörre szegezte. Zavarban volt... úgy érezte, mintha Doom egyenesen a fejébe, vagy sokkal inkább a lelkébe látott volna.
-Valóban furcsa... -mondta csendesen, és igyekezett minden egyes hallott szót felfogni. -Talán ez a helyes felfogás, de... nem is tudom, mit tudnék elveszíteni? Hiszen valójában semmim nem volt soha. Persze, ott éltem az erdőben, de... de ott is midnig egyedül voltam. És ebből a semmiből szakadtam most ki. Ez egy kicsit... -keresgélte a megfelelő szavakat -...ijesztő. |
- Furcsa érzés kilépni a korábbi életedből, ugye? De néha...megesik...és nem feltétlenül rossz a változás! Főleg nem, ha nem veszítesz el mindent...csak kicsit kibővül..a...világod. - szólt hirtelen hátra. |
Eldina bizonytalanul lépkedett. Nem nagyon akarta beismerni, de félt. Nem a közelgő harctól vagy a szörnyektől... de ő még sosem hagyta el ezt az erdőt, és ha még egyet lép, átlépi a határt... ettől távolabb még sosem merészkedett az otthonától... és ez a gondolat megijesztette. Zavartan állt, és gyakorlatilag egy helyben toporgott... Végül erőt vett magán, és lassan, nagyon lassan, mintha lába ólomsúlyú lenne, tett egy bizonytalan lépést előre... aztán még egyet... és még egyet... és mire észbe kapott, már javában Doom mögött ügetett. |
- Hát akkor...előre... - mondta, és kicsit elmosolyodva elhagyta a havat. |
Razor elképedve bámult utána, majd megrázta a fejét.
'Sok-sok lénnyel találkoztam már, de ilyennel....' gyorsan kiverte a fejéből és elindult a másik irányba. |
[453-434] [433-414] [413-394] [393-374] [373-354] [353-334] [333-314] [313-294] [293-274] [273-254] [253-234] [233-214] [213-194] [193-174] [173-154] [153-134] [133-114] [113-94] [93-74] [73-54] [53-34] [33-14] [13-1]
|