|
Témaindító hozzászólás
|
2006.05.26. 22:25 - |
 Draugherit hasalt. A sötétben a többi érzéke vezette, a szeme csak felesleges gond volt, mert állandóan vörösen égett.
Három hónap....Az épp elkezdődő tavaszból lassan a nyárba lép másutt az idő. Ő ennyi ideje űzte a Gonoszt. Itt, a Sötétben csak pár hete voltak, de ez épp elég volt, hogy végleg kihaljon belőle minden, ami korábban jellemezte.
A rengeteg hatc és küzdelem kimerítette. Mi sem mutathatta ezt jobban, minthogy éjfekete lett ott is, ahol sosem volt az a színe és a szeme a sárgából vörösbe váltott. De úgy érezte, mindez megérte.
Mert végig, ahogy kiszorítoták a rosszat Simbelmyneból, érezte, hogy közelednek a Rossz Urához. Ha őt legyőzik, akkor vége lesz a lidércnyomásnak. Minden nyom, minden ötlet, minden mágianyom idevezetett. Meg kell találniuk a forrást, különben a vérfarkasok legyőzése, a szellemek elkergetése, at orkok és más szörnyek szétzilálása és a Nagy Akarat megtörése mindezeken - hiába volt.
Nem sok társa volt. Steel, Machos voltak a legjobbak, de a többi eriszi is küzdött, védte a Birodalmat. Ő vállalta a legkeményebb utat....
Azaz mégsem. Mert a legkeményebb út Izabóé volt, aki ugyenzt csinálta, de teljesen egyedül a Félelmek Birodalmában.
Mások élvezték az életet, ők meg itt, elszigetelt sarkokban küzdöttek másokért...Akik nem is sejthették....És nemcsupán itt küzdöttek, de egyenesen ők kergették ide vissza a Sötétet...
Egy pillanatra visszaszállt a hónapokal ezelőtti percbe, mikor még a tündérországszerű világban lehetett, mikor egyetlen nem eriszi barátjával utoljára találkozhatott. 'Az egy egész másik élet volt.....'
Végül fáradtan behunyta szemeit és pihenni próbált. A nagy küzdelem mégodébbvolt.
|
[1184-1165] [1164-1145] [1144-1125] [1124-1105] [1104-1085] [1084-1065] [1064-1045] [1044-1025] [1024-1005] [1004-985] [984-965] [964-945] [944-925] [924-905] [904-885] [884-865] [864-845] [844-825] [824-805] [804-785] [784-765] [764-745] [744-725] [724-705] [704-685] [684-665] [664-645] [644-625] [624-605] [604-585] [584-565] [564-545] [544-525] [524-505] [504-485] [484-465] [464-445] [444-425] [424-405] [404-385] [384-365] [364-345] [344-325] [324-305] [304-285] [284-265] [264-245] [244-225] [Korábbi]
*Zenit legszívesebben elsüllyedt volna szégyenében.*
- Igyekszem... |
 - Őket még megkérném, hogy segítsenek....
Intett a többieknek.
- A sárkányvarázst át kell alakítani! Legalább részben. A védelem az ég felől őrszemekkel kezelendő, legalábbis egyelőre. Sagulon, a szellemlényekkel szemben nem maradsz magadra! - osztotta ki az utasításokat, mire a lények szétszéledtek.
Zenitre pillantott.
- A jövőben meg kell tanulnod Neked elintézni az ilyesmit. Nem leszünk mindig itt, és ha azzá akarsz lenni, ami szerintem már vagy, akkor az uralkodás alaptételei az életed részei kell legyenek. |
*Zenit egyik lényről kapta a tekintetét a másikra.*
- Dúrván 50 pegazus. - *felelte Fényviharnak.* |
 Gúnyosan-maróan elvigyorodott.
- Nincs mit, Fenséééég.
Hátranézett. Több lény tartott hozzájuk.
- Lesz egy-két gondod nemsokára.... - mondta szárazon, azzal ellépett Zenit mellett, és nekivágott a lépcsőknek.
Könnyedén biccentett Zenithez érve.
- Hány lény maradt?
Könnyedén ledobbant és rögötn mondta is:
- Felülről semmi védelem...
 - A sárkánymágiát még ellenünk fordíthatják! - robbant a beszélgetésbe.
 - Tetszik nekem ez a hely.....De túl sok helyen juthat be szellemlény! - suttogta ő is.
|
*Nautilusz először nem értette, mire gondol Aeon.
Aztán kinézett az ablakon és már mindent értett.
Az ajtóhoz vágtatott, kilépett rajta és csaknem beleütközött Zenitbe.*
- Na! Belém ne szaladj már!
*Izgatottan toporgott egy helyben.*
- Zenit! Megérkeztek!
*Zenit az ablakhoz rohant, kinézett rajta, majd sarkon fordult, elszáguldott Nautilusz mellett, lesietett a lépcsőn és kivágtatott a nagykapun.*
- Köszönöm, hogy eljöttetek! |
 Rámeredt a lényre.
Aztán felüvöltött:
- Jönnek!
Ezalatt....
A Várfal egyik kapuját fekete köd kezdte beborítani....Mintha a Halál, a Téboly és az Öröm egyszerre nyúlt volna Zenit városa után, és a kapu kivágódott, benne pedig sok-sok szempár fénye égett.
A beözönlő lényekre talán a színes jelző illett a leginkább.
Bejöttek, a köd eloszlott, és a lények úgy kezdtek nézelődni, mintha legalábbis hazaértek volna.
A különös, sort záró lény körülpillantott, majd a Kasély felé vette útját.
|
*Zenit tekintetével követte még egy darabig Giát, majd megfordult és visszafelé indult.*
- Hova, hova ilyen sietősen? |
 Nem állt meg. Leért a lépcsőn, és elindult a Kastély kapuja felé.
- Legalábbis...reméljük.
Felpattantak a szemei.
Felhördült, és talpra ugrott. |
- Igen, van.
*Meglepte Gia kérdése. Erre nem volt felkészülve, ezért inkább nem mondott semmit.*
- Hát igen.
*Sóhajtott egyet.*
- De nem baj, nem lesz gondd! |
- Van más választásom? - kérdezte hirtelen megállva.
Aztán visszanézett. Arca kezdett visszaalakulni.
- Hát Te, Zenit? Te mit akarsz? - kérdezte furcsa hangon, aztán előrefordult, és sietett tovább.
Nagyot sóhajtott.
- Nem sok......Az erisziekkel együtt pár száz......... |
*Zenit nem ment tovább. Szárnyait a helyükre igazította.*
- Mondd, életed végéig bolyongani akarsz?
*Nautilusz visszafordult.*
- Talán 50-en. |
- Nekem senki sem örülne. Nem tudom felvidítani, nem tudom jobb állapotba hozni ennél. Nem tehetek semmit. És nem akarok maradni. Nem tartozom ide. Sehová sem tartozom. Nem bírom más lények közelségét, mert csak azt érzem, hogy félhetnek tőlem, és hogy veszélyes lehetek. Aeon meg fog gyógulni - nélkülem. És nem marad magára. A többiek már jönnek.
Szárnyaival eltolta Zenitet, és tovább lépett.
- Hányan....hányan maradtak itt? - nyögte csukott szemekkel. |
*Zenit magasabbra emelte fejét, arca kifejezéstelen maradt.*
- Előzőleg sem küldtem el Aeont! Ő maga akart elmenni én meg nem tartottam vissza. - *mondta közönyös hangon.*
- Ezt nem értem Én bennetek! Mindig magára hagyjátok egymást! Honnan veszed, hogy Aeon nem örülne annak, ha vele maradnál?
*Nem akarta zavarni a pihenő unikornist.
Ellépett mellőle és odasétált az egyik ablakhoz.* |
-Amit tehettem, megtettem érte. - hörögte, és leengedte a szárnyait.
Vörösen izzó szemek, fekete ragadozófogak, eltorzult arc.....ezekkel találta szembe magát Zenit.
- Egy rémre immár semmi szükség itt.....Én pedig az vagyok. Eressz.
- Aeon boldogul egyedül. Harcos, és eddig is egyedül járta a Sötétség Birodalmát. Meg fog gyógyulni. Ha csak el nem küldöd, persze..........
Aeon kinyitotta a szemeit, ahogy valaki fölé hajolt. Nem érzett magában erőt a küzdelemre......De remélte is, hogy most nem kerül rá sor. |
*Nautilusz látta, hogy a fehér peguni kisiet a teremből, Zenit pedig utána.
Gondolt egyet és bement a terembe.
Odasétált a földön fekvő unikornishoz.*
*Szárnyaival átfogta Giát és megállt. Nem eresztette a pegunit.*
- Álljál le egy kicsit. Most mentetted meg a társadat és már rohansz is el? Arra nem gondolsz, hogy szüksége lenne rád? |
- El. - hörögte rekedten, szárnyait a feje köré tartva.
Lépteit megszaporázva topogott tovább le.
Utálta önmagát ilyenkor, és utálta, hogy más is látta azt az oldalát, ami nélkül talán boldogabb élete lett volna.
Aeon visszaereszkedett kőre, és behunyta a szemeit. |
*Zenit nem értette, Gia miért távozott ilyen hirtelen és furcsán.
Aztán Aeonhoz fordult.*
- Nem tudom, hova ment Gia.
*Az ajtóra nézett, ahol Gia távozott.*
- Rögtön jövök!
*Kisietett az ajtón, le a lépcsőn és ksvártatva beérte Giát.*
- Hova rohansz?!?! |
Aeon rázkódni kezdett, aztán hirtelen kinyúlt.
Feküdt, mintha meghalt volna, és ekkor egyik pillanatról a másikra elkezdtek begyógyulni sebei!
Gia felkelt, és hátralépdelt.
A száját nyalta, eltüntetve a vért, aztán hirtelen kifordult a teremből és elindult lefelé a lépcsőn.
Fáradtan kinyitotta a szemeit, és körülnézett.
Aztán egyszercsak felült.
- Hol van Gia? Hogy kerültem ide? - kérdezte ida-oda nézve, aztán észrevette ki is van vele.
- Zenit? - hitetlenkedett. |
*Zenit emlékezett, hogy Gia hasonlót tett már vele is, de úgy vélte, ezt átélni kevésbé dúrva, mint végignézni...* |
- Azt éppen megpróbálhatom. Reméld, hogy nem fertőzött.... - mondta furcsán, azzal Aeon fölé hajolt.
A nyakán végigfuttatva a tekintetét megtalálta, ait keresett: mély vágás-tépés, még mindig folyt belőle a vér.
Gia felemelte a szárnyait, és maguk köré terjesztette.
Aztán ráhajolt a sebre....és mart. |
[1184-1165] [1164-1145] [1144-1125] [1124-1105] [1104-1085] [1084-1065] [1064-1045] [1044-1025] [1024-1005] [1004-985] [984-965] [964-945] [944-925] [924-905] [904-885] [884-865] [864-845] [844-825] [824-805] [804-785] [784-765] [764-745] [744-725] [724-705] [704-685] [684-665] [664-645] [644-625] [624-605] [604-585] [584-565] [564-545] [544-525] [524-505] [504-485] [484-465] [464-445] [444-425] [424-405] [404-385] [384-365] [364-345] [344-325] [324-305] [304-285] [284-265] [264-245] [244-225] [Korábbi]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Draugherit hasalt. A sötétben a többi érzéke vezette, a szeme csak felesleges gond volt, mert állandóan vörösen égett. 
- Őket még megkérném, hogy segítsenek....
Gúnyosan-maróan elvigyorodott.
- A sárkánymágiát még ellenünk fordíthatják! - robbant a beszélgetésbe.
- Tetszik nekem ez a hely.....De túl sok helyen juthat be szellemlény! - suttogta ő is.
Rámeredt a lényre.
Nem állt meg. Leért a lépcsőn, és elindult a Kastély kapuja felé.