Témaindító hozzászólás
|
2006.04.29. 12:12 - |

Draugherit elérte a tengerpartot és kedve támadt egy kis pancsolásra. Leszállt, bevágtatott a vízbe, tombolt egy sort, úszott egy sort és hempergett egy sort a parti fövenyen. Mikor biztos volt benne, hogy tökéletesen tiszta lett, egy kis legelészés mellett döntött a közeli erdőben. |
[953-934] [933-914] [913-894] [893-874] [873-854] [853-834] [833-814] [813-794] [793-774] [773-754] [753-734] [733-714] [713-694] [693-674] [673-654] [653-634] [633-614] [613-594] [593-574] [573-554] [553-534] [533-514] [513-494] [493-474] [473-454] [453-434] [433-414] [413-394] [393-374] [373-354] [353-334] [333-314] [313-294] [293-274] [273-254] [253-234] [233-214] [213-194] [193-174] [173-154] [153-134] [133-114] [113-94] [93-74] [73-54] [53-34] [33-14] [13-1]
Beatles az ütéstől a földre huppant!Kifolyt a könnye!-Undok, rossz, rossz apa és nem egy jószívű pegazus vagy!Utálllllllllllllaaaaaaaaaaak!-Üvöltött vissza!Azzal nagyon magasra felszállt és hirtelen köddé vált!Zuhanni kezdett Despota felé előtte egy felhő, vagyis levegő kézalak alakult ami megfogta a pegazust, felamelte és nem olyan magasról hirtelen elengette!-Nesze!-De még köd maradt! |
*Despotánál elszakadt a cérna.*
- Na idefigyelj kölyök ! - *ordított rá Beatlesre.
Elrugaszkodott a földtől, felszállt a levegőbe, majd ledobta magát Beatles elé.*
- Mondd, nem tanultad meg eddig, hogy ne kezdj ki olyannal, aki erősebb nálad ?? - *ordította a csikó arcába.
Nem tudta magát fékezni, ezért szárnyával pofoncsapta a csikót.*
- Mostmár megtanultad ? - *kérdezte most is dühödt hangon.* |
Szomorúan nézett a távozók felé, de ő sem szólt.
Nem tudta mit is mondhatna. |
Beatles még egyszer hátranézett és kinyújtotta nyelvét, főleg Despota felé! |
*Despota nem szólt semmit.
Nem volt szándékában marasztalni a két idegent. Teljesen jól megvolt nélkülük is.* |
Merci csak gyanakvóan nézett Brünhildére!
Beatles tágra nyílt szemekkel nézett Brünhildére és sértődötten hozzájuk vágta:-Elmehetünk ha gondoljátok!De akkor azt mondtad volna!-Azzal meglökte Mercit és elindult az erdő felé!
Merci meg csak utána, mintha ő lenne a kiscsikó! |
- Egy eriszi. Csupán egy látogató, aki aggódik a világért! - mondta kitérően.
- Nos, a bemutatót megkaptad, Beatles, Merci, a legtöbb kérdésre választ kaptál...Miben segíthetünk még? |
Beatles és Merci csendben figyelte az új pegazus érkezését és távozását!Aztán egyszerre megkérdezték:-Ki volt ez? |
*Despota is így tett.* |
Brünhilde bólintott és az eddig némán álldogáló kettőshöz lépett. |
- Na, ennek örülök. - *mondta Despota.
~Most térjünk vissza a két látogatóhoz.~ - üzente gondolatban Brünhildének.* |
Brünhilde (haloványan bár, de immár igazán) elmosolyodott.
- Igen, ez így jó lesz. - bólintott. |
*~Sehogy~- felelte gondolatban Despota.*
- Figyelj, tudom a megoldást !
- Megvárjuk, amíg teljesen felépülsz. Addig persze itt maradsz velem.
- Aztán, miután felépültél, elmész, és megnézed hol mi a helyzet. Na, mit szólsz ?
- Addig viszont egy szó se essék erről.... |
Brünhilde szemei elkerekedtek az utolsó gondolattól.
- Én nem...én....én csak.....mi lesz, ha valakinek azért esik baja máshol, mert én nem voltam ott? - mondta ki félelmét.
- Megint. - suttogta még hozzá.
- De én is nagyon jól éreztem magam itt az elmúlt napokban.....Úgysem tudnám eléggé megköszönni Neked..... - mondta még halkan, miután lehajtotta a fejét.
'De hogy szakadhatnék ketté?' tette most Ő hozzá gondolatban. |
- Furcsa egy szerzet akkor ez az Alcar.
*Despota Brünhilde utolsó szavaira felnézett a kancára.
Nem értette, most ezzel mit akar mondani.*
- Figyel Brünhilde, - *közelebb lépett hozzá és folytatta* - úgy gondolod, hogy Te nem csinálsz itt semmit ? Az elmúlt néhány nap történései azok semmik ? Egy másik pegazus így fel tudja ezt borítani és el tudja veled feledtettni ?
*Despota nagy levegőt vett.*
- Ha nem akarsz, nem kell itt maradni. Én azt hittem, itt jól érzed magadat. Ha tudom, hogy nem, akkor hagyom, hogy elmennj azzal a másikkal... De nem tudtam... És ha érdekel, Én nagyon jól éreztem magamat ebben a néhány napban...
- De ha menni akarsz, akkor mennj. El fogom fogadni.
*~De fájó szívvel~- üzente gondolatban Brünhildének.* |
- Egy nagyon különleges lény volt....
Itt elfúlt a hangja. Hatalmas, erőszakos levegőket vett, hogy leküzdje az érzelni vihart a lelkében. Korábban minden tiszta volt. És végképp nem került szembe erisziekkel, vagy nem kényszerült két igazság közt választani.
Végül visszanyerte a kontrolllját és folytatta.
- Ő nem érzi szégyennek a neve birtoklását, így elmondhatom neked: Alcar a neve. És Ő egy átkozott. Tudtommal nincs is több ilyen lény... Ő démon volt, és a Sötétség Csatájában történt "balesete" miatt lett egy közülünk... Mármint egy a pegausok közül.... Nehezen fogadja el.....
- Kérlek nézd el neki.... És igaza volt.... - fúlt el újra a hangja. |
*Despota dühösen dobbantott patájával és horkantott egy nagyot.
Szemével addig követte a pegazust, ameddig látta.
Csak utána nézett a többiekre.*
- Ugyan, semmiség. - *felelte.*
- Megtudhatom, hogy ki volt ez ? Az addig oké, hogy eriszi... |
Elengedte a kancát. Annak semmi értelme nem lett volna, ha ő is elkezdi rángatni, meg ez az idegen is.
- Na idefigyelj! Hagyd békén! Ereszd el! Ő harcos! Nem dísz! Jönnie kel és tennie kell a dolgát!!! Az az élete!
Azzal szembehelyezkedett a csődörrel.

Brünhilde elképedve kapkodta a fejét.
Aztán, mielőtt még Alcar és Despota egymásnak eshettek vona, gyorsan közéjük állt.
- Alcar! Nézd, én nem véletlenü vagyok itt! Ez a társaság nem olyan rossz, mint amilyennek látszik! És én megsérültem, gyógyulok itt! Ez a csődör - itt Despotára pillantott - többször is megmentette az életem, hozzá vagyok kötve a becsületem miatt! És nagyon sok szörny jár ide valami miatt! Azért vagyok itt. Ez a másik okom! Kérlek értsd meg!
'És nem tudom mi zaklatott fel, de kérlek, nyugodj meg! Úgy minden sokkal jobb lenne!' üzente.
A kancára nézett, dac lobbant a szemében, de végül nagy levegőt vett és megrázta magát.
- Rendben. Akkor elmegyek! De meg ne bánd a döntésed! Ne feledd mi vagy és hova tartozol! - mondta komolyan.
Mielőtt a kanca megszólalhatott volna, szétvágta a szárnyait és elsuhant a víz fölött.

Csendes szomorúsággal nézett a távolodó után.
- Köszönöm, Despota.... - mondta végül, de még nem fordult oda. |
*Despota nem akarta, hogy ez az "akárki" csak így elvigye Tőle Brünhildét. Ösztönösen megmarkolta egyik szárnyával Ő is Brünhildét.*
- Nem ! Brünhilde itt marad !
*Brünhildére pillantott.*
- Attól még, mert te csak annyit tudsz, hogy itt cseveg, ez lehet máshogy is.
*Még erősebben fogta meg Brünhildét.*
- Még egyszer mondom: Brünhilde NEM megy sehova !!! |
- Micsoda?! - meredt rá a csődörre.
Brünhildéhez fordult.
- Végül is....mond valamit. Gyere! Menjünk! Neked sem való ez a társaság!
Mielőtt a kanca bármit is mondhatott volna még folytatta:
- Ne mondd nekem, hogy maradni akarsz! És egyébként is; máshol szükség lenne Rád, Te meg itt ezekkel - pillantott látványosan a másik három lényre - vesztegeted az időt?
Egy széles mozdulattal Brünhildére tekerte egy szárnyát és tolni kezdte elfele.

- Alcar! - próbált ellenkezni, de aztán elhallgatott.
A csődör igenis igazat mond. Ő harcos, ezt az előbb ki is mondta. A harc a dolga, nem a csevegés, amihez nem is ért! És az erisziekhez van kötve, akik lehet, hogy miatta szenvednek épp valahol...Bűntudat markolt a lelkébe a két nővére miatt....Egy pillanatra szomorúan visszanézett Despotára, szinte könyörgően, de aztán a feje lehorgadt és engedni kezdett Alcarnak.
'Meg se köszönhettem neki rendesen, hogy megmentett....' |
[953-934] [933-914] [913-894] [893-874] [873-854] [853-834] [833-814] [813-794] [793-774] [773-754] [753-734] [733-714] [713-694] [693-674] [673-654] [653-634] [633-614] [613-594] [593-574] [573-554] [553-534] [533-514] [513-494] [493-474] [473-454] [453-434] [433-414] [413-394] [393-374] [373-354] [353-334] [333-314] [313-294] [293-274] [273-254] [253-234] [233-214] [213-194] [193-174] [173-154] [153-134] [133-114] [113-94] [93-74] [73-54] [53-34] [33-14] [13-1]
|