|
Témaindító hozzászólás
|
2006.04.29. 22:51 - |
 Draugherit finoman talajt fogott, majd körülnézett. Itt a fű óriásira, dúsra nőtt, puha volt, ráadásul a víz itt épp csak kezdődött, nem önthetett ki és olyan kicsi volt, mint valami legelőket tápláló folyó miniatűrája.
'Itt jó lesz.' Finoman leengedte Razort a fűre úgy, hogy kényelmes lehessen és a vizet is elérhesse. A lánggömb ellobbant és eltűnt.
-Hát, öcskös, jó pihenést. Még látjuk egymást. Aztán meggyógyulj! - mormolta még mindig ájult társának. 'Túl gyenge. Még egy kutya is kivégezhetné így' gondolta keserűen. Így húzott köré egy mágikus kört, ami megvédi az ártó szándékoktól, de csak addig létezik, míg a belezárt egyénnek szüksége van rá, majd nézte egy darabig. 'Megmarad.'
Azzal széttárta szárnyait és vissza-visszanézve tovatűnt az égen. |
[750-731] [730-711] [710-691] [690-671] [670-651] [650-631] [630-611] [610-591] [590-571] [570-551] [550-531] [530-511] [510-491] [490-471] [470-451] [450-431] [430-411] [410-391] [390-371] [370-351] [350-331] [330-311] [310-291] [290-271] [270-251] [250-231] [230-211] [210-191] [190-171] [170-151] [150-131] [130-111] [110-91] [90-71] [70-51] [50-31] [30-11] [10-1]
 Lelombozónak találta, hogy nem repülhet úgy, mint a pillangó virágok...de a parancs, az parancs.Szerencsére éppen fújt is egy erőseb fuvallat, de amikor rá akart "hasalni", lezuhant...Nem sérült meg, csak erősen megfájdult a lába...kicsit még pityerget is.. |
 - Akkor biztosan emlékszel még azokra az aranyos, röpképes pillangóvirágokra! Nos, most Te is épp olyan vagy...De egy peguni nem repülhet így. A virágok szépek, de nem az egek meghódítói! Más az éltünk, így nem való ennyire hasonlónak lennünk! Húzd erősebben meg a szárnyaid, hogy ne imbolyogj. Hasalj a szélre, és tanuld meg a tollaid helyzetét, hogy tudd hogy kell mozgatni a szárnyad a finomabb mozgáshoz! Az egész apró magasságváltoztatáshoz és kanyarokhoz! - mondta szigorú, komoly hangon. |
| -Igen! |
- Nem semmi a kitartásod, lányom! Alig néhány nap alatt tanultál meg úszni és repülni! Ha így folytatod, a földdel el is veszítheted a kapcsolatot! - nevetett halkan.
- Mondd, Diahar, ugye emlékszel még a varázsvirágok mezőjére? |
| Boldogan röpködött, ám még nem volt teljesen kifejlődve a röpte.Olyan volt, mint ey nagyra nőtt tollas pillangó, mely mámorosan ide-oda dölöngélve száll a világba. |
Felkapta fejét, ahogy egy légfuvallat söpört át rajta, de hamar megnyugodott, ahogy észrevette mi okozta.
Elmosolyodott, hogy rémálmaiból előlépett támadók helyett lányát látja elszántan röpködve.
- Ügyes! - mondta büszkén, ahogy a kis peguni a levegőbe emelkedett végre - teljesen egyedül! |
| Már megint elsőként kelt fel!Kikecmergett apja szárnyai alól, és próbálgatta a repülést. |
Családja mellé heveredett. Magukra terítette szárnyait, és letette fejét a földre. |
 -Hm, de!nézd csak!Úgy szálldogál, mint egy lepke....-mosolygott rajta.A csikó valóban már-már szlalomozva repdesett.
-Diahar, repülj ide!Ideje lefeküdni!-szólt oda neki.
Utolsó erejével még hozzájuk repült.Diadém lefeküdt, mellé kuprodott Diahar.Már el is aludt. |
- Ó nem -mondta szinte dorombolva, és mosolygott.
- Még mindketten tévedhetünk! Lassan nem kellene lefektetni Diahart? |
| -Fogadunk?-mosolygott, közben arcát Viharéhoz dörgölte. |
| - Ez nekem is csak kissé részem...Inkább Erő! Gyorsan tanul és önálló.... - tippelt ő is. |
| -Hm...amilyen virgonc, talán levegő! |
- Pedig úgy legalább biztosan nem eshetne semmi baja! És csak az udvarolhatna neki, aki előbb megnyerte a mi kettőnk tetszését! - viccelődött, majd visszacsókolt.
- Szerinted milyen mágiája lesz majd....? Mi ketten régi lények vagyunk a Birodalomban....Diahar bármi lehet még! |
| -Meg ne merészeld!-nevetett és egy csók Viharnak. |
Visszanevetett.
- Akkor majd én érzem úgy, hogy maholnap talál egy aranyos csődört (és ajánlom, hogy tökéletes legyen!) s elröppen az égen.....Hm....azt hiszem inkább bezárom egy toronyba, ha eljön az ideje! |
Felnevetett.Jól esett a vidítás.
-Úgy van!Épp eleget volt a szárnyaid alatt a tanításban, ideje, hogy nekem is jusson belőle!-viccelődött. |
Gyorsan megcsókolta Diadémot, mert fájt neki akárcsak emiatt és ennyire is bánatosnak látni párját.
- Ugyan! Messze vannak még azok a lépések! Csupán megtanult repülni....de hát erre való a szárnya! Ennek született! Mi másra használhatná a szárnyait? Söprögetésre? - tréfálkozott.
Aztán komor pillantással Diaharra nézett.
- És kedvesem....Diahar peguni. Szarva is van....Varázsolni is meg kell tanuljon egy napon...Abban pedig én segíthetek neki kevesebbet....És aggódom is emiatt - mondta halkan. |
| Csillogó szemmel nézte, ahogy lányuk játszadozik új tudományával.-De!Gyönyörű és nehéz is látni, hogy megteszi az első lépéseket az önállóság felé.-mosolygott, s örömében egy könnycseppett hullatott a porba. |
Mosolyogva figyelt, ezúttal a talajról.
- Boldog vagy? Szerintem csodás - szólt oda Diadémnek, de szemét nem vette le a csikóról. |
[750-731] [730-711] [710-691] [690-671] [670-651] [650-631] [630-611] [610-591] [590-571] [570-551] [550-531] [530-511] [510-491] [490-471] [470-451] [450-431] [430-411] [410-391] [390-371] [370-351] [350-331] [330-311] [310-291] [290-271] [270-251] [250-231] [230-211] [210-191] [190-171] [170-151] [150-131] [130-111] [110-91] [90-71] [70-51] [50-31] [30-11] [10-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Draugherit finoman talajt fogott, majd körülnézett. Itt a fű óriásira, dúsra nőtt, puha volt, ráadásul a víz itt épp csak kezdődött, nem önthetett ki és olyan kicsi volt, mint valami legelőket tápláló folyó miniatűrája.
Lelombozónak találta, hogy nem repülhet úgy, mint a pillangó virágok...de a parancs, az parancs.Szerencsére éppen fújt is egy erőseb fuvallat, de amikor rá akart "hasalni", lezuhant...Nem sérült meg, csak erősen megfájdult a lába...kicsit még pityerget is..
- Akkor biztosan emlékszel még azokra az aranyos, röpképes pillangóvirágokra! Nos, most Te is épp olyan vagy...De egy peguni nem repülhet így. A virágok szépek, de nem az egek meghódítói! Más az éltünk, így nem való ennyire hasonlónak lennünk! Húzd erősebben meg a szárnyaid, hogy ne imbolyogj. Hasalj a szélre, és tanuld meg a tollaid helyzetét, hogy tudd hogy kell mozgatni a szárnyad a finomabb mozgáshoz! Az egész apró magasságváltoztatáshoz és kanyarokhoz! - mondta szigorú, komoly hangon.
-Hm, de!nézd csak!Úgy szálldogál, mint egy lepke....-mosolygott rajta.A csikó valóban már-már szlalomozva repdesett.