|
Témaindító hozzászólás
|
2006.04.18. 10:37 - |
 * Khorall rövid repülés után meg is érkezett a patak mellé. Könnyed mozdulattal leszállt, majd megállva a kis patak mellett elkezdett inni. * |
[509-490] [489-470] [469-450] [449-430] [429-410] [409-390] [389-370] [369-350] [349-330] [329-310] [309-290] [289-270] [269-250] [249-230] [229-210] [209-190] [189-170] [169-150] [149-130] [129-110] [109-90] [89-70] [69-50] [49-30] [29-10] [9-1]
 *Zenit alig akart hinni szemeinek.
De nem tétovázott, Draugherit után ügetett. Nem ment a peguni mellé, csak mögötte lépkedett. Nem akart Draug szemébe nézni.*
*Üstökös érdeklődve figyelte az érkező lényt. Nem szólt semmit, csak állt, ahogyan már fél órája állt.* |
 *Fekete Álom pontosan tudta, hogy az erdőben csak egy jelentősebb vízforrás van, ezért a Havas Hegyektől indulva egyenesen ehhez a patakhoz vette az irányt.*
*Zihálva vágtatott ki a fák közül és megállt a patak parton. A Hegyektől egészen idáig egyetlen egyszer sem állt meg pihenőt tartani, így borzalmasan elfáradt, mire ideért, és úgy szúrt az oldala, mintha kést forgattak volna benne. De legalább végre itt volt...* |
 Draugherit egy hatalmas sárkányugrással a csikó elé ért. Lenézett rá.
- Nem akartam felhánytorgatni a múltad. Én és a többi eriszi csak kóstolót kaptunk abból, amibe Te belemerültél. A legnehezebb út volt a tiéd és csodállak azért, mert folytatni vagy képes.
Olyasmit csinált, amit sosem:
féltérdre ereszkedett és széttárta a szárnyait a föld felett. Majd a fejét is meghajtotta a csikó előtt. Így szólalt meg:
- Ezt meg kellett kérdeznem. De immár tudom, amit kell.
- Ha segítség kellene egyszer, gondolj rám erősen és mondd ki a nevem. Én, vagy egy erős eriszi azonnal ottleszünk melletted. Az erisziek segítsége a tiéd.
Azzal felállt és anélkül, hogy visszanézett volna, elindult az ösvényen. |
*Zenit felemelte tekintetét Draugherit arcára, majd belenézett a szemébe, és így válaszolt.*
- Nem sok időt szoktam álmodozással tölteni... Apa amikor otthon van tanítgatni szokott. Különböző dolgokra. Aztán ha meg nincs otthon, ezeket szoktam gyakorolni. Nem meg álmodozom.
*Nagyot sóhajtott.*
- Tudod, Én semmire sem emlékszem azok közül a dolgok közül, amiket a Gonosz tett. És nem értem, miért kell ezt folyton felemlegetni.
- És nem készülök semmire, és még célom sincs. Jobbanmondva most van. A célom az, hogy minnél hamarabb visszaérjünk apához.
*Tekintetét elfordította, és gyors tempóban elindult.* |
Draugherit különös tekintettel méregette a csikót. Mintha a lelkébe akarna látni.
- Különös teremtmény vagy. Jelen pillanatban talán a legkülönlegesebb lény vagy a Birodalomban. A múltadat ismerve, rengetegen szövögetnek terveket a jövődről! Sokan akarják tudni, mit akarsz, sokan pedig azt akarják, hogy tedd azt, amit ők akarnak. De engem az érdekel, hogy Te mit is akarsz. Mire készülsz? Mi a célod? Mi a vágyad, ami először kitölti a belsőd, mikor álmodozol? Engem ez érdekel. Fiatal vagy, de aki nagy sorsra született, annak hamar meg kell szoknia a nehéz kérdéseket és bonyodalmakat! |
*Zenit felkapta a fejét Draugherit hirtelen megállására és kérdésére.*
- Hogyhogy mit akarok ? - *kérdezte.*
- Nem értem a kérdést - *csóválta a fejét Zenit.* |
Draugherit határozottan figyelte a csikót.
Szinte a lelkét pásztázta.
- Mit akarsz? - kérdezte hirtelen megállva. |
*Zenit könnyedén leereszkedett a földre, Draugherit mellé.
Odaügetett a peguni mellé, és követte.
A dícsérő szavakra nrem szólt semmit, csak lehajtotta fejét, és úgy ballagott tovább.* |
Draugherit kényelmes dugóhúzóban levitorlázott a fák lombjai alá, majd lehuppant a talajra.
Bevárta Zenitet, majd kényelmes sétatempóban lépdelve megjegyezte:
- Nem voltál rossz. Nemsokára már nem tudok majd elmenekülni előled! Meg vagyok Veled elégedve. |
| - Ok. - *felelte, és leereszkedett Draugherittel egy magasságba.* |
- Azért várlak. - mondta még mindig a fák lombjainál lebegve.
- Gyere! Nincs messze, menjünk gyalog! - intett lefelé. |
- Aha ! Már értem ! - *felelte.
Nagyot sóhajtott.*
- Elfáradtam. Visszamegyünk Apához ? |
| - Tűzmágus vagyok. Tudod.....félsárkányság! - nevette ugyanott lebegve. |
*Zenit nem akart tudomást venni a fáradtságról, ami a szárnyaiban kezdett előjönni.
Amikor már úgy érezte, abba akarja hagyni, határozottan magára szólt, és még jobban meggyorsította szárnycsapásait.*
- Dejó, ezt meg hogyan csinálod ? - *kérdezte csodálkozva.* |
Draugherit látta a csikó kitartását és ez határozottan tetszett neki.
Hosszú, kényelmes hullámokba és cikkcakkokba kezdett. Lazításképp színes füstszalagokat kezdett kiereszteni az orrából.
- Tetszik? Na, ne add fel! Gyerünk! Mindjárt utolérsz! - kiáltotta hátra és szépen ledobta magát majd épp a fák lombjai közt megállt. |
| *Zenit továbbra is kitartóan követte Draugheritet. Nem adta fel, tudta, hogy egyszer majd csak elkapja.* |
Draugherit észre sem vette a kanca távozását, mivel szédítő légitrükkökbe kezdett, hogy jól megdolgoztassa Zenitet.
Csavarok, dúgóhúzók, hirtelen kanyarok, fordulók, zuhanó és emelkedő repülések, sőt, egyszer hátrálva repült és Zenit szemébe nevetett. És nagyon elégedett volt! A csikó végig makacsul a nyomában volt.
- Ez az! Gyerünk kölyök! Csak így tovább! Nagyon jó! |
 Göncöl nagyon fáradt volt, és kicsit nyugalmasabb helyet szeretett volna pihenő helynek ezért azt mondta:-Sajnos nagyon fáradt vagyok, és éjszaka is sokat kell dolgoznom, ezért, ha megbocsátotok elrpülök az Uránuszra.Sziasztok!-azzal lépett néhányat, majd elrugaszkodott a földtől és kis idő múlva eltűnt az égbolton. |
| *Zenit szélesen mosolygott, és meglepő gyorsasággal próbálta elkapni Draugheritet.* |
- Akkor itt az ideje, hogy kipróbáld! - nevette és kényelmesen elindult egy irányba a levegőben.
|
[509-490] [489-470] [469-450] [449-430] [429-410] [409-390] [389-370] [369-350] [349-330] [329-310] [309-290] [289-270] [269-250] [249-230] [229-210] [209-190] [189-170] [169-150] [149-130] [129-110] [109-90] [89-70] [69-50] [49-30] [29-10] [9-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
* Khorall rövid repülés után meg is érkezett a patak mellé. Könnyed mozdulattal leszállt, majd megállva a kis patak mellett elkezdett inni. *
*Zenit alig akart hinni szemeinek.
*Fekete Álom pontosan tudta, hogy az erdőben csak egy jelentősebb vízforrás van, ezért a Havas Hegyektől indulva egyenesen ehhez a patakhoz vette az irányt.*
Draugherit egy hatalmas sárkányugrással a csikó elé ért. Lenézett rá.
Göncöl nagyon fáradt volt, és kicsit nyugalmasabb helyet szeretett volna pihenő helynek ezért azt mondta:-Sajnos nagyon fáradt vagyok, és éjszaka is sokat kell dolgoznom, ezért, ha megbocsátotok elrpülök az Uránuszra.Sziasztok!-azzal lépett néhányat, majd elrugaszkodott a földtől és kis idő múlva eltűnt az égbolton.