Témaindító hozzászólás
|
2006.08.12. 15:12 - |
*Shiril az óceánmélységű, nyugodt tóban lubickolt. Azt csinálta, amit merengései alkalmával szinte mindig is szokott: egyszerűen elengedte magát. Csak lebegett, semmivel sem törődve. Mindent elfelejtett, testét pedig átadta a víznek, és az áramlatokra, könnyebb hullámokra bízta magát. Szeretett így a néma csöndben, a felszín alá merülve álmodozni.*

|
[448-429] [428-409] [408-389] [388-369] [368-349] [348-329] [328-309] [308-289] [288-269] [268-249] [248-229] [228-209] [208-189] [188-169] [168-149] [148-129] [128-109] [108-89] [88-69] [68-49] [48-29] [28-9] [8-1]
*Bánatos mosoly futott át az arcán.*
- Vannak barátaid? |
- Nincs mit. Túl vagyok rajta. A Sötétségnek vége. Én pedig élek. Mondhatni....én győztem! - nevette el magát kissé keserűen. |
- Sajnálom. - *mondta és a pegazus szemét fürkészte.* |
Vállatvont.
- Nincs miért titkolnom. Mikor elkaptak, méregbe mártott nyílvesszővel lőttek le. Ez...igazán maradandó nyomot hagyott.....Ahogy néhány más dolog is, amiben részem volt a börtönökben....ahol néha a rabok egyetlen vágya a halál volt.....Más nem maradt....És a fogvatartónk....tudta, hogy csak az maradt, és nem adta meg.....
Megrázta a sörényét.
- Nem fontos. Bocsáss meg. Nem tudom minek beszéltem erről. Segíteni nem lehet rajta...és a múlt...az bizony elmúlt, visszavonhatatlanul. |
*Megértően nézte a pegazust.*
- Minek a nyoma? - *kérdezte, majd gyorsan hozzátette.* - Ha nem akarsz, ne válaszolj! |
-Én igen - felelte csendesen.
- Bármiként kerülsz be (és sosem önként), más leszel, mikor kijössz.
Felemelte szárnyát, kivillantva egy nagy, fekete foltot, amit takart.
- Én még emléket is kaptam - mosolyodott el szárazon, gúnyosan, keserűen.
- Azóta.....nem könnyű az életem - fejezte be sután, furcsán. |
*A pegazusra szegezte tekintetét. Egy ideig csak némán bámult, aztán heves fejrázásba kezdett.*
- Nem, nem! - *válaszolta szinte hadarva.* |
- Voltál a börtöneiben? - kérdezte színtelen hangon, távoli pillantással.
|
- Nem, nem éppen. - *mondta és megrázta a fejét.*
- De sok időt töltöttem a Sötétség Birodalmában. Ott megéltem egy s mást. |

Kissé szárazon és irónikusan mosolygott.
- Szép szavak, de jobb, ha nem vesszük komolyan. Igaz, nem is rég találkoztunk. Te talán sötét lény vagy? |
*Viharszívet fürkészte. Nem akart kérdezősködni és faggatózni, így inkább csak csöndben maradt.*
- Nekem semmi bajom veled - *mondta kicsit késöbb.* |
Felemelte fejét, és kicsit hallgatott.
- Az átlagos lények nem szívesen időznek egy olyan szótlan, merengő illető társaságában, aki fél tőlük... - mondta nagyon halkan, a vízre meredve - És akit megfertőzött a Sötétség - suttogta. |
- Honnan veszed? Ezt nem tudhatod. - *mondta, miután kiemelte fejét a vízből.*
|
Csendben a messzeségbe nézett, majd valami különös keresűség ült ki az arcára, ami lassan lágy, megadó mosolyba oldódott.
Sóhajtott, lehajolt, és inni kezdett ő is. |
*Kapriko bólintott, majd ismét lehajtotta fejét és ivott a vízből.* |
- Ó, nem! - intett a lény felé.
- Nem zavarsz.....Éppen én nem vagyok az a tökéletes társaság.... - mondta nem minden önirónia nélkül. |
- Azt most sokan teszik, de érthető. - *mondta.
Aztán leesett neki, lehet, hogy zavar.*
- Ha zavarok, nyugodtan mondd meg. Meg tudom érteni.
*Fejét ismét elfordította, majd visszafordulva azt mondta.*
- csak néha nekem is jól esik egy kis társaság |
- Pihenni és elmélkedni akartam..... |
*Felkapta a fejét, majd megrázta magát.*
- Mi szél hozott erre? |
Furcsálló pillantással követte az unikornis tekintetét. |
[448-429] [428-409] [408-389] [388-369] [368-349] [348-329] [328-309] [308-289] [288-269] [268-249] [248-229] [228-209] [208-189] [188-169] [168-149] [148-129] [128-109] [108-89] [88-69] [68-49] [48-29] [28-9] [8-1]
|