Témaindító hozzászólás
|
2006.06.08. 15:48 - |
-Segítség! Valaki!
*Valentine sikoltva nyargalt keresztül az erdőn, a hatalmas fenyőfák közt szlalomozva. Egy hatalmas, aljasan vigyorgó, termetéhez képes igen fürgén mozgó troll-féle teremtmény elől vágtázott, már vagy másfél órája, de nem bírta lerázni a szörnyet, és Valentine kezdett igencsak kifulladni.*
-Segítség! Segítség! -*sikoltozta a rózsaszín kanca, mindeddig hiába.* |
[453-434] [433-414] [413-394] [393-374] [373-354] [353-334] [333-314] [313-294] [293-274] [273-254] [253-234] [233-214] [213-194] [193-174] [173-154] [153-134] [133-114] [113-94] [93-74] [73-54] [53-34] [33-14] [13-1]
Starshine nyugodtan lépdelt utána.
(reag a kristályhegyhez is.) |
-Hát jó menjünk oda.
Méreg elindult a Kristályhegy felé, de nem sietett, csak sétában haladt. |
-Hát, én kíváncsi lennék rá! Ha hosszabb ideig nem is, de elnézhetnénk oda...-mondta Méregnek.-Persze, csak ha van kedved.-tette hozzá. |
-Nem, még nem jártam ott!Szeretnél oda menni? |
-Rendben.-mondta, de ekkor egy hely jutott eszébe.
-Várj csak... a Kristály hegyen jártál már?-kérdezte. |
-Hát igazából nekem is mindegy....Maradjunk.
Mondta végül. |
-Nekem mindegy.-felelt.-Mehetünk akárhová, nekem csak az a fontos, hogy veled legyek!-mondta Méregnek, közben rámosolygott. |
Kicsit gondolkozott majd csak ennyit mondottemmi különöset mondani.
-Na?Most mi legyen?Itt maradunk vagy nem? |
Felnevetett.
-Hát igen. Nálam nem is nehéz kitalálni. Sokan mondták már, hogy ha gondolok valamire, az rögtön látszik az arcomon...-mondta, miután sikerült abbahagynia a nevetést. |
-...elég bölcs vagyok már ahhoz, hogy néha rájöjjrk, hogy egy-egy lény mit szeretne mondani......Nálad meg főleg!
Húzódott szét a mosoly az arcán. |
Erre elmosolyodott.
-Igen...de néha úgy tűnik, mintha kitalálnád a gondolataim...-mondta,, mivel ezt már régebben is megfigyelte Méregnél. |
-...amióta kimondtad....
|
Boldogan sóhajtott.
-Ha tudnád, milyen régóta vártam erre... |
-Én is nagyon szeretlek!
mondta röviden és újra megcsókolta. |
Meglepettsége tovább fokozódott, de lassan más érzés vette át a helyét: a kibontakozó szerelem érzése. Azzal, hogy Méreg megcsókolta, átléptek egy olyan küszöböt, amin már nem juthatnak vissza. Elmosolyodott, és halkan a fülébe suttogta:
-Szeretlek.-ez a magányos kis szó Starshine összes, Méreg iránti érzését egybefoglalta. |
Méreg körülnézett.Nem volt a közelben senki.Fogta magát és megcsókolta Starshinét.Félt a reakciótól, meg hogy Starshine szereti-e még.De megcsókolta. |
Ledöbbent a hirtelen reakción. Le is dermedt egy pillanatra, de gondolt egyet, és visszapuszilt! Majd kicsit elpirulva nézett Méregre... |
Méreg csak figyelt és tanult.
'mindent én sem tudhatok!'
Aztán minden várakozás nélkül megpuszilta Starshinét! |
-Ha jól tudom, ez egy golgotavirág...-nézett fel Méregre.-Igen ritka fajta, azt hallottam, hogy csak fenyőerdőkben található meg. Ez az első, amivel találkozok, de a leírás, amit hallottam róla, tökéletesen illik rá.-magyarázta.-Többet nem is nagyon tudok róla... |
Méreg meglepődött a növényen.
-Mi ez?Úgyértem milyen növény?
Kérdezte tágra nyílt szemekkel. |
[453-434] [433-414] [413-394] [393-374] [373-354] [353-334] [333-314] [313-294] [293-274] [273-254] [253-234] [233-214] [213-194] [193-174] [173-154] [153-134] [133-114] [113-94] [93-74] [73-54] [53-34] [33-14] [13-1]
|