|
Témaindító hozzászólás
|
2006.04.29. 12:12 - |
Draugherit elérte a tengerpartot és kedve támadt egy kis pancsolásra. Leszállt, bevágtatott a vízbe, tombolt egy sort, úszott egy sort és hempergett egy sort a parti fövenyen. Mikor biztos volt benne, hogy tökéletesen tiszta lett, egy kis legelészés mellett döntött a közeli erdőben. |
[953-934] [933-914] [913-894] [893-874] [873-854] [853-834] [833-814] [813-794] [793-774] [773-754] [753-734] [733-714] [713-694] [693-674] [673-654] [653-634] [633-614] [613-594] [593-574] [573-554] [553-534] [533-514] [513-494] [493-474] [473-454] [453-434] [433-414] [413-394] [393-374] [373-354] [353-334] [333-314] [313-294] [293-274] [273-254] [253-234] [233-214] [213-194] [193-174] [173-154] [153-134] [133-114] [113-94] [93-74] [73-54] [53-34] [33-14] [13-1]
 Leküzdötte az érzést.
- Szabad? - incselkedett. |
 *Despota könnyedén felugrott a fa egyik vastag ágára. Hátat fordított a fának és Brünhildére nézett.*
- Nem jössz fel ? |
| Felnézett a fára és egyre inkább a hatalmába kerítette egy furcsa érzés, aminek még nem tudott nevet adni. |
*Despota megnyugodott Brünhilde szavaira.
Ő is felemelte fejét és Brünhilde utál lépkedett.
Kisvártatva megérkeztek a hatalmas fához.* |
Brünhilde elmosolyodott. Odalépett közvetlenül Despota elé. Egyik szárnyát a csődör vállára tette és leengedte a fejét Despotáé mellé.
- Mondtam. Elfogadom amit tettél!
- Rendben, feldühített és felzaklatott. Nem tartom épp helyesnek, de nem is mondom, hogy rosszat tettél. Teljesen értehető.
- Én sosem ismertem a szüleimet. A Valkűrök vagy eleve a mágiából születnek, nemzők nélkül, vagy nagyon fiatalon elviszik őket kiképezni és később már nem is fontos a család, mert a harc lesz az élet. Én nem érzem azt, amit Te, de megértem.
- És igen, kiváló pegazus lett belőled! Biztosan sok nehézségen mentél keresztül, de itt vagy és jó lény vagy! Csak ez számít. És Beatles is előbb-utóbb felnő és tökéletesen meg fog érteni. Nem kell foglalkozni ezzel az egésszel!
Felemelte a fejét és elvette a szárnyát a csődör válláról.
- Te az Erdő Őre vagy. Nem is keveset értél el. Ennél több nem is kell!
Elhallgatott, az arca merengővé vált, és némán továbblépett az úton a nagy fa felé. |
*Despota Brünhilde elé ügetett és megállt vele szemben.
Mélyen a szemeibe nézett.*
- Figyelj, Brünhilde.
- Nekem is ilyen csikókorom volt ! A szüleimet elvették Tőlem és egyedül kellett boldogulnom ! De túléltem ! Látod ? Túléltem ! Nem szorultam mások segítségére.
*Lehajtotta fejét, és úgy folytatta.*
- Mostmár tudod, miért reagáltam rá úgy, ahogy. Felzaklatott és egyszerre feldühített. |
| - Jól van. Elfogadom. - mondta és elindult. |
*Despota az imént elindult Brünhilde mellett, most azonban ismételten megállt.*
- Attól még, mert csikó, nem jogosult arra, hogy pofátlanul és gátlástalanul beszéljen egy felnőttel. nem Ő az egyetlen csikó, akinek ilyen a gyerekkora.
- Nem olyan nehéz magát fékeznie. Egyszerűen csak... Áh, inkább haggyuk... |
- Persze.
Kényelmes sétatempóba lépett a csődör oldalán.
- Tudni akarom, hogy miért tetted azt, amit tettél. Felpofoztál egy csikót....Egy buta, gondozatlan, eltorzult csikót...Ugye csak hirtelen harag volt? Én nem ezt a Despotát ismertem meg.... - halkult el a hangja. |
- Azóta ? Nem.
- Mi történhetett volna 5 perc alatt ?
*Fejét elfordította.*
- Na, tovább megyünk ? - *kérdezte.*
- Épp a kedvenc fám felé tartottam... |
- Kösz. De sietni is akartam! Történt valami érdekes?
|
*Despota négy lábas féket mutatott be, hogy meg tudjon állni Brünhilde előtt.
Szerencsére ez végül sikerült.*
- Aha, nagyon gyors voltál.
|
A vihar leoszlott a testéről és ő újra a tengerparti erdő felett lebegett.
Meglátta a tűzszín csődört maga alatt és ledobta magát elé.
- Minden rendben? Gyors voltam, nemde? |
- Értsem meg, értsem meg ! - *háborgott magában.*
- Eszemben sincs megérteni ! Miért is akarnám ?
*Közben faképnél hagyta Mercit.
Amikor már látótávolságon kívülre került Mercitől, eszméletlen sebességű vágtára kapcsolt, és elvágtatott az erdőbe.* |
Elmosolyodott és bólintott.
'Nemsokára jövök!' üzente le Despotának.
'Kérlek, értsd meg!'
Azzal szélvihart kavart, ami körülvette őket és nemsokára tovatűntek az égen.
- Remélem bírod a hideget! Mert az Örök Tél Birodalmában elégszer lesz benne részed! |
 -Persze hogy megyek! |
- Draugherit elég magának való. - bólintott.
- Igen elviszlek hozzá. Jössz? |
- Hallottam ! - *ordított fel despota, de nem ment oda hozzájuk.
Magában mérgelődve leszállt a földre és elsétált kedvenc fájához.* |
| -Persze!De ezt a Despotát...-Folytotta vissza a mérgét!-Tényleg elvinnél!Bár már Draugherit is mérgelődött rám, pedig nála méd nem is csínyeltem! |
Óriási szélvihart kavart, ami megmentette Despotát (bár valószínűleg semmi szükség sem volt rá), aztán felszállt a zokogó felhőhöz.
Egy érintésre a szárnyával visszaváltozott Beatles-é.
Magához ölelte és csendben beszélni kezdett.
- Elég! Nyugalom, elég....A szüleid elvesztek, de Te élsz! Ők akarnák, hogy élj és teljes, boldog életed legyen! Ne sírj! Tudok neked valakit, aki vigyázna rád és nagy harcost faragna belőled, ha akarod.
- Eljössz velem hozzá? |
[953-934] [933-914] [913-894] [893-874] [873-854] [853-834] [833-814] [813-794] [793-774] [773-754] [753-734] [733-714] [713-694] [693-674] [673-654] [653-634] [633-614] [613-594] [593-574] [573-554] [553-534] [533-514] [513-494] [493-474] [473-454] [453-434] [433-414] [413-394] [393-374] [373-354] [353-334] [333-314] [313-294] [293-274] [273-254] [253-234] [233-214] [213-194] [193-174] [173-154] [153-134] [133-114] [113-94] [93-74] [73-54] [53-34] [33-14] [13-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Leküzdötte az érzést.
*Despota könnyedén felugrott a fa egyik vastag ágára. Hátat fordított a fának és Brünhildére nézett.*
-Persze hogy megyek!