|
Témaindító hozzászólás
|
2006.05.01. 21:18 - |
 *Üstökös leszállt a tenger kavicsos partjára. Elfáradt a hosszú repüléstől. Belesétált a tengerbe hasig, hogy hűtse magát a melegben.* |
[484-465] [464-445] [444-425] [424-405] [404-385] [384-365] [364-345] [344-325] [324-305] [304-285] [284-265] [264-245] [244-225] [224-205] [204-185] [184-165] [164-145] [144-125] [124-105] [104-85] [84-65] [64-45] [44-25] [24-5] [4-1]
 -Sziasztok. -*motyogta csöndesen, majd Minda félénken biccentett, és gyorsan kapkodva kecses kis lábait sietve nővére után szaladt. Úgy tűnt, ő sokkal félénkebb, ijedősebb és határozatlanabb nagyszájú testvérénél.*
|
 *Ninda vállat vont.*
-Semmiben. Erre vezet az utunk. Ti pedig útba voltatok. Gondoltam úgy illendő, ha az ember udvariasan bemutatkozik, amikor idegenekkel talákozik. De már megyünk is tovább. -*mondta büszkét, nemes fejtartással és ezzel peckes léptekkel újra elindult. Nem pazarolt több időt a "lekoptatása" fölötti bosszankodásra. Kacéran tovaügetett, majd megállt és visszaszólt húgának.*
-Gyere már, Minda! Ne pazarold az idődet rájuk. |
 Steel nyugodtan folytatta a kezelést. Draugherit megvédi őket, bárki is érkezett (semmit sem látott belőle), a peguni pedig kezdett újjra ragyogni, nemcsak az ő, Steel erejétől, hanem a saját szelleme kitisztulásától.
Draugherit úgy állt, mintha a földbe gyökerezett volna. Úgy érezte bármikor eleshet és nem akart gyengének tűnni az érkező előtt.
Végül így szólt:
- És miben segíthetek? - kérdezte rekedt hangon.
Nem érezte magát épp tökéletesen és egyébként sem szeretett fiatal kancákkal ismerkedni, udvariaskodni vagy egyáltalán: találkozni.
De azért igyekezett uralkodni magán. |
*Minda követte testvérét, és félénken ő is odalépkedett a csoporthoz, de nem ment túlságosan közel. Távolságtartóan megállt Ninda mögött és csak alig halhatóan motyogta maga elé:* -A nevem Minda. |
*Üstökös nyugodtan feküdt a földön. Nem tudta, ki ez az unikornis, de érezte, hogy jót akar, így hát hagyta, hogy azt csináljon, amit jónak lát.
Az érkezőt nem vette észre.
Szemeit becsukta, és megpróbált pihenni.* |
*Ninda érdeklődve pillantott végig a pegunin. Volt benne valami fura... gyorsan hátrapillantott, hogy megbizonyosodjon róla, húga nem maradt le, aztán visszafordult az idegenekhez és illedelmesen bemutatkozott.*
-Ninda vagyok. |
Steel észrevette Üstökös reakcióját és semmi mással nem törődve, odalépett hozzá, lefekdüt elé és négy szarvával megértintette a homlokát. Szarvuk összeért és szürkés fény világított ki a találkozási pontból haloványan.
- Nyugi! Kicsit gyenge leszel, de most az utolsó nyomait is eltüntetem! Csak pihenj! |
Draugherit hamar kiszúrta a jövevényt és bármennyire kimerült és elcsigázott volt is, feltápászkodott és elé állt, pont úgy, hogy Üstökös és az érkező közt legyen. Aztán csak nézte merőn.
(Eszébe sem jutott, hogy néhol ki-kigyulladó, sötét testével mennyire furcsa, fenyegető lehet.) |
*Üstökös nemsokára magához tért.
Kinyitotta szemeit, és vakító világosságot látott. Nyomban be is csukta szemeit. Majd erőt vett magán, és megint kinyitotta a szemeit. Körbenézett, és nem messze magától meglátott egy szürke unikornist, meg Draugheritet. Szemeivel Draugheritet páztázta. ~Hát megmentett...~
Még néhány percig kinyúlva feküdt, majd lendületett vett, felemelte fejét és oldalára feküdt, ahogyan minden normális lóféle fekszik.
Tekintetét körbejáratta a környéken. ~Szóval a tengerparton vagyunk~.
Ekkor fejében ezernyi kis hang ordibált egyszerre. Agya zsibbadni kezdett, és kezdte ismételten úgy érzeni, hogy nem a maga ura. Ahogy szemével körbenézett, nem folyamatosan látott, hanem csak részleteket. Úgy érzete, mintha feje sokkal nehezebb lenne a szokásosnál, így inkább újra elfeküdt, és letette fejét a kavicsos partra.* |
| *Ninda peckesen ügetett a tengerpart mentén, fejét magasra szegve. Mikor meglátta a kis csoportot, hirtelen megtorpant, hogy megszemlélje a varázslényeket, majd újra felszegte fejét, és odaügetet.* |
Draugherit letottyant a hátsójára és hatalmasat sóhajtott.
- Huuhhhhh. Megmenekült. |
 *Elenarya döbbent csöndben állt és Steelt, meg a másik két csődört figyelte ámulattal.*
-Habár a csillagok születése óta járok ezen a földön, ilyet még sosem láttam... -*suttogta döbbenten.* |
Draugherit már út közben fellélegezhetett. Steel szinte rögtön válaszolt, még nem is ment el a tengerpartról.
Amint odaértek ledobta magukat Steel el, aki már a parton állt.
- A Félelemben voltunk és megtörtént! Könyörögve kérlek, segíts!
- Semmi baj. Minden.... rendben........... lesssssz.
Szinte teljesen elsemmítődött és fehéres ragyogásba ment át.
Aztán Üstökös fölött és körül kezdett kavarogni. Hozzá-hozzáért, néha fehéresen ragyogó csíkokat rajzolt rá, aztán kuplokaként kavargott a fehér peguni körül, aki kezdte visszanyerni az igazi, fehér, ragyogó és csillámló színét.
Aztán visszahúzódott:
- Épp időben hoztad ki - mondta Draugheritnek.
- De soha többet ne vidd ilyen veszélybe! Kicsi híja volt csak, hogy nem veszett el. Szerintem most hagyjuk pihenni. Az használ mindezek után a legtöbbet! |
Steel nem igazán érzett érzelmeket. Egész életében. Erre összehozza a sors egy ragyogó fehér lénnyel és hirtelen elözönlik az érzések!!!!!
Az egész eddigi jelenetet eltátott szájjal bámulta végig. Draugherit, aki ugyan a hirtelen döntések és harciasság, de azért a bölcsesség jelképe is, egy fehér pegunival, akit már nyilvánvalóan ismert és egy rettentően veszélyes fekete pegazussal lelép ( ez az egész túltett eddigi valós és elképzelhető tettén), vele egyszerűen nem is igazán törődik, aztán egy csapat máguslény bosszút esküdve a nyomukba ered! Ráadásul Draugherit tisztességesen védekezett a tisztességtelen támadástól. Igaz, utána kissé szurkálóan köszönt el.
Végül, mikor úgy érezte képes egy normális mondatra, megszólította Elenaryát.
- Mondd - itt a fejével a távozó bosszú-csapat felé bökött - szerinted szólnom kellene nekik, hogy ha kedves az életük, akkor talán nem kellene Draugherit triójának nekimenniük? Feltéve, hogy egyáltalán bejutnak élve a Félelmek Országába......
|
 *Titán ekkor látta meg Madonnát és Telet amint a tengerparton ácsorognak.Odafutott hozzájuk.*-Képzeljétek láttam egy OLYAN szemét alakot, hogy megpörkölte a szárnyam és utánna még Piritósnak nevezett! A hülye meg fogja kapni!!! Arra tartott!-*szárnyát a Félelem Országa felé tartotta.*
 *-Vízbefolytjuk!!!-*
 *-Kiszúrjuk a szemét!!!-*
 *-Gyerünk!!!-*és elindultak.*
|
*Őrző gyorsan megjelent az égen.*
*-Gyere! Megvárjuk a többieket!-* |
| *Titán gyorsan észbekapott.*-Te szemét!-*majd az látszott szárnyán újra visszanőnak a tollak.*-Őrző......Madonna......Tél.....-*sutogta mélyen a gondolataiba merülve*-Gyertek!-* |
| *Üstökös követte Draugheritet, de szeme sarkábó folyton szemmel tartotta Szauront.* |
- Ez esetben akkor...
Nos, Szauron, remélem mehetünk!
Látod, Elenarya, megoldódott a probléma! Viszlát!
Szervusz Steel! Szervusz aranyficsúr! És ég veled Piritós! - tette hozzá az égetett szárnyúnak.
Azzal nyugodtan repülni kezdett a sötét égen. Üstökös szinte biztos jön, Szauron pedig őszintén érdeklődőnek tűnt a Félelem irányában! |
- Hogy Én ? - *kérdezte Draugherittől, majd gondolkodóba esett. Utált sötét helyeken járni, de úgy érezte, Draugherit még ezt is megéri.*
- Jól van, üsse kavics... - *válaszolta Draugheritnek.* |
[484-465] [464-445] [444-425] [424-405] [404-385] [384-365] [364-345] [344-325] [324-305] [304-285] [284-265] [264-245] [244-225] [224-205] [204-185] [184-165] [164-145] [144-125] [124-105] [104-85] [84-65] [64-45] [44-25] [24-5] [4-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
*Üstökös leszállt a tenger kavicsos partjára. Elfáradt a hosszú repüléstől. Belesétált a tengerbe hasig, hogy hűtse magát a melegben.*
-Sziasztok. -*motyogta csöndesen, majd Minda félénken biccentett, és gyorsan kapkodva kecses kis lábait sietve nővére után szaladt. Úgy tűnt, ő sokkal félénkebb, ijedősebb és határozatlanabb nagyszájú testvérénél.*
*Ninda vállat vont.*
Steel nyugodtan folytatta a kezelést. Draugherit megvédi őket, bárki is érkezett (semmit sem látott belőle), a peguni pedig kezdett újjra ragyogni, nemcsak az ő, Steel erejétől, hanem a saját szelleme kitisztulásától.
*Elenarya döbbent csöndben állt és Steelt, meg a másik két csődört figyelte ámulattal.*
*Titán ekkor látta meg Madonnát és Telet amint a tengerparton ácsorognak.Odafutott hozzájuk.*-Képzeljétek láttam egy OLYAN szemét alakot, hogy megpörkölte a szárnyam és utánna még Piritósnak nevezett! A hülye meg fogja kapni!!! Arra tartott!-*szárnyát a Félelem Országa felé tartotta.*
*-Vízbefolytjuk!!!-*
*-Kiszúrjuk a szemét!!!-*
*-Gyerünk!!!-*és elindultak.*